(Obito)
Nem volt hosszú az út a Vulkánok-völgyébe. Pár kilométerre lemaradtam a diákjaimtól, hogy figyelhessem őket. Ahogy haladtunk elhagytuk a Vulkánok-völgyének kis faluját. Hirtelen megint bevillant a fájdalom és egy üvöltést is hallottam. Ez kétség nélkül egy állat üvöltése. A szívem hevesebben vert, mint eddig valaha... Tán ez a remény ébredése.
Elértem az erdő végét és megláttam Naruto-t, Sasuke-t és Sakura-t és 3 fiatal növendéket. Ők lehetnek Ebisu tanítványai. A hat gyerek a földet bámulta; nagy valószínűséggel ott lehet az a barlang, amiről még Rin beszélt. A bokorból feszülten figyeltem a történéseket. Naruto és Sakura letérdeltek és a résen keresztül nézték, hogy mégis mi van odabent. Egy erőltetett krákogást hallottam. Akármi is van odabent, biztos szenved. A sharingan-om ismét kékre változott, érzem, hogy nyíllal belém a fájdalom. Hirtelen egy puffanást hallottam magam mellett. Baloldalra néztem és megláttam a lekötözött Ebisu-t. A három növendék alapos munkát végzett: Ebisu egész testét a kötél takarta, egyedül a fejét hagyták kin, de a szájára szikszalagot ragasztottak. Magamhoz húztam és a lekötözött iskolatársamat a fának támasztottam, majd lehúztam a szájáról a szikszalagot. Láttam, hogy biztos fájt neki, ahogy letéptem, de nem kiáltott fel. Ezek szerint nem akarta, hogy a diákjai észrevegyenek minket.
- Hál Isten, hogy itt vagy Obito!
- Mi történt Ebisu? – kérdeztem nevetve, hiszen három genin igen könnyen elintézte a jonin szintű Ebisu-t.
- Kijöttünk ide, hogy megnézzük mi is ez a valami, ami zavarja a Vulkán-völgyiek nyugalmát. Konohamaru nézet be, aki szerint egy sárkány van a barlangban. Egyből Kakashi-ra gondolt, én viszont ezt a kijelentését megcáfoltam. Erre ő: „Akkor nézze meg maga, sensei!" Megnéztem, és, ahogy a fejemet a lyukba tettem, ezek hátulról elkaptak és lekötöztek. Ahogy végeztek, Konohamaru elindult vissza a faluba, ezalatt a többiek bedobtak a bokorba.
- Kicsit vicces... - nevettem.
- Obito, engedj, el kérlek! A küldetést berekesztem. Biztos csak egy nagyra nőtt hüllő lesz az...
- Nem Ebisu... - néztem a diákjaim fele és láttam, hogy Sasuke feje bent van a lyukban. Közben hallgattam a gyerekek párbeszédét. Sakura-ra figyeltem fel legelőször.
- Sasuke... Biztos, hogy ő az? – Sasuke kihúzta a fejét a lyukból és Sakura-ra nézet.
- Biztos, de az is, hogy gyenge... Csak fekszik és 2 másodpercenként a szeme kéken foszforeszkál. Legalábbis az, amelyiket látom. – és én is érezni kezdtem, hogy a fejem fáj/nem fáj, fáj/nem fáj. Ebisu is döbbenten szólt hozzám:
- O... Obito... a szemed...
- S! – néztem rá. – Tudom. – figyeltem tovább a gyerekeket.
- Akkor szedjük ki onnan! – csapta össze az ökleit Naruto.
- Hülye! – szólt rá Sasuke. – Ha a barlangot itt omlasztjuk be, tuti ráesik az egész és meghal!
- Akkor mit csináljunk? – remegett Sakura hangja. Ránéztem Ebisu-ra, majd folytattam az előző mondatom.
- Nem engedhetlek el Ebisu... Majd én a végére járok! – azzal kiugrottam a bokorból. Amint ez megtörtént a 6 gyerek egyből rám nézett. Megfagyott a levegő. A csendet Ebisu nyávogása törte meg.
- Obito! Nem hagyhatsz itt!
- Csend Ebisu! – kiáltottam vissza.
- Sensei, követett minket? – nézet velem szembe Sasuke határozottan.
- Kicsit se volt feltűnő, hogy hárman loholtok, mint az atom, oda, ahol már egy másik csapat küldetést végez. – egy kis szünetet tartottam, és közben elkezdtem feléjük sétálni. – Másrészt... hallottam, hogy miről beszéltetek.
- Maga is úgy véli... - nézet rám bánatosan Sakura.
- Nagyon remélem, de az maga lenne a csoda. – értem oda a barlanghoz. – Ha a Haláltól is meg tudott szabadulni, akkor el fogom hinni, hogy halhatatlan. – ekkor leguggoltam a barlang bejáratához. Kicsi volt, ép, hogy az ember feje befért. A szám a barlang bejáratához csúszott és bekiabáltam. – Kakashi! Te vagy az? – de nem hallottam semmit sem. Ekkor benéztem és láttam, hogy az a valami 2 másodpercenként kékké változtatja a szemét.
- Sensei! A sharingan-ja... kék... - hallottam Naruto-t. Nincs mese ez Kakashi lesz... de meg kell róla győződnöm 100%-osan.
- Kakashi! Válaszolj, ha te vagy az! Ha nem, itt hagyunk! – a szemem kék maradt végig és a sárkány rám nézett.
- KRÁÁÁ! Obito... - mondta halkan a nevem.
- Ezt nem hiszem el! Még a halálból is...
- Siess! – ekkor egy nagy puffanást hallottam. Nagy valószínűséggel Kakashi tényleg gyenge... De, hogy térhetett vissza?
- Jó... Srácok, segítenetek kell!
- Rendben! – bólintottak.
- Konohamaru, oldozzátok el Ebisu-t! Szükség lesz a kötelekre és Ebisu-ra is. – bólintottak és megtették.
Ahogy Ebisu és a kötelek megérkeztek felvázoltam mindenkinek a tervet. Ám mielőtt bármit is csináltunk volna, megnagyobbítottuk a barlang bejáratát, hogy legalább egy ember beférjen. Elkértük Ebisu-éktól a zseblámpákat és készen álltunk a mentőakcióra. A lényeg, hogy Naruto-ra, Sasuke-re és Sakura-ra és rám köteleket kötöttek és Ebisu diákjai tartották az én diákjaimat, míg Ebisu engem. Először én ereszkedtem le, hogy lássam a terepet. Bekapcsoltam a zseblámpámat és körbenéztem. A barlang egész nagy volt, de kijáratott nem láttam sehol, szóval minden féleképpen ki kell tágítanunk a bejáratott. Lenéztem Kakashi-ra is... sérült volt ez tény... de mi történt vele? Nem értem az egészet, de... majd biztos elmagyarázza. Megmozgattam a kötelet, így egyesével Naruto, Sasuke és Sakura is leereszkedett hozzám. Egy méterre lógtunk a bejárattól és nagyjából 1,5 méterre Kakashi-tól. Egymással szembe voltunk és elmondtam a srácaimnak mire gondoltam.
- Srácok a Föld stílus: Rétegtolás jutsu-t foglyuk használni. Amint elkezdjük a jutsu-t, Ebisu-ék el fognak minket engedni és le fogunk esni. Ha a jutsu sikerül, ki tudjuk menteni Kakashi-t és kórházba tudjuk vinni. Készen álltok?
- Igen. – bólintottak.
- Rajta! – koncentráltam. – Föld stílus: Rétegtolás jutsu! – mondtuk egyszerre.
A föld mozogni kezdett. Éreztem, hogy esek lefele, ezek szerint ott fent is látszik valami. Ahogy leérkeztünk, már láttuk is a barlangba beérkező napsugarakat. Nem telt egészen bele egy percbe, de barlang teljesen megszűnt... helyette egy 2,5 méteres kráter lett. Most már láttam Kakashi-t. Sérült volt... Egyből a mellkasára néztem. Véres volt... Ahogy néztem, láttam, hogy a szárnyán egy nagyobb szikladarab van. Akkor ezért nem tudott felállni. A Taijutsu segítségével hamar eltűntettem onnan a követ. Kakashi nehezen lélegzett, nem bírtam tovább odamentem és próbáltam felállítani.
- Állj, fel! Kérlek, Kakashi!
- Ne... Nem megy... - próbálkozott.
- Ne, add fel! – jött mellém Sasuke és velem együtt tolta.
- Állj fel! – lökött Kakashi-n Naruto egyet.
- Nem hagyhatsz el minket újra! – segített Sakura is.
- NYNYNY! KRÁÁ! – köpött ki egy emberi adagnyi vért Kakashi.
- Kakashi állj fel! Tedd meg értünk, kérlek!- könyörögtem. Egyszerre löktünk Kakashi-n egy nagyot, mire hál Isten felállt. Remegett a lába és kapkodta a levegőt. A szeme kéken izzott és az eget kémlelte valami halvány reményt keresve... - Jó, most alakulj vissza!
- A kölykök... menjenek el... - lihegte halkan és kapkodva.
- Értem. Ebisu, vidd mindegyik kölyköt haza! Kakashi-t elviszem kórházba.
- Sensei... - remegett Sakura. Tudom, hogy Sakura apjaként tekint Kakashi-ra, de nem húzhatom az időt. Kakashi-nak minden másodperc számít.
- Majd meglátogathatjátok, de most menjetek! GYORSAN!- ordítottam.
Ebisu elvitte a kölyköket, Kakashi pedig átalakult. Rémes volt az állapota, ezért akarta, hogy a kölykök ne lássák. Az egész testén zúzódások és maga a test is vérben úszott. Amint visszaalakult, elájult. Megfogtam és amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a kórházba vele. Szerencsémre Tsunade-sama bent volt, így azonnal betudták vinni Kakashi-t. Egyből intenzívre helyezték és Tsunade-sama 3 orvossal együtt elkezdték leápolni. Értesítettem Minato sensei-t, Kushina chan-t és Rin-t, hogy megtaláltam Kakashi-t. Hamarosan betoppantak, de nem jöttek egyedül: Naruto, Sasuke és Sakura is idejöttek.
Rin egyből a nyakamba borult, amint elmondtam nekik, hogy hogyan találtunk rá, hogyan hoztam és, hogy most hol van. Rin elnézett a velünk szemben lévő kórterembe és az aggodalmat olvastam le róla. Már nem tudom, hogy aggodalmában vagy megkönnyebbülésében könnyezett e meg. Minato sensei talán inkább megnyugodott. Viszont, amikor Tsunade-sama megjelent megváltozott az arckifejezése mindenkinek: a sensei-nek komolyabb, Rin-é aggódó, a diákjaimé reménykedővé. Tsunade-sama egy dossziét tartott a kezében és igen lesújtóan nézett ránk.
- Éppen időben hoztad be Obito, viszont így is súlyos a mellkasán a seb. A szívét Hashimara sejtjeivel kellett amputálnunk. Már a műtét vége fele járunk.
- A... amputálni? – remegett Rin hangja.
- A szívét? – döbbent meg Naruto.
- Nem emlékszel? – kérdezte Sasuke Naruto-ra nézve. – Madara kardja egyenesen kettévágta a szívét. – na, igen... Sasuke mindig konkrétan megmondja a lényeget, de ezzel a mondatával, mindegyikünk szívéhez egy követ vágott. Tsunade viszont folytatta.
- Nos... A műtét úgy tűnik sikerülni fog, de... a szíve jóval gyengébb lesz, így csak fokozatosan látogathatjátok: kívülállók, barátok, munkatársak, család, közeli barátok, élettársak.
- De miért? - értetlenkedett Sakura. Láttam rajta, hogy aggódik, és a könnyeivel küzd.
- Nos... az érzelmek aktív működése Kakashi-nál a kritikus pontra nőtt. A szívét egy olyan sejttel varrtuk össze, ami még legalább egy hétig instabil lesz, viszont fokozatosan kell erősíteni a szívet. Ha egyszerre kapja a szíve a boldog, fájdalmas és szenvedő emlékeket, akkor egy infarktusban meghalhat. – ez a gondolatmenet engem lesokkolt. Kakashi-t megmentették, ez tény, de a neheze még hátra van. – Minato rád bízom, hogy ki hogy és mikor látogatja meg Kakashi-t, de Minato tartsd be azt, amit mondtam, hisz Kakashi egészségéről van szó.
- Persze, köszönjük Tsunade-sama! – köszönte meg a sensei.
20 perccel később az orvosok kijöttek Kakashi-tól és közölték velünk, hogy holnapra már fel fog ébredni és, hogy Tsunade után mi is fokozatosan mehetünk be hozzá és beszélhetünk vele. A sensei először Sasuke-t és Sakura-t küldi be, utána pedig Kurenai, Gai, Asuma, Iruka, hiszen meghallották, hogy Kakashi „él" és, itt van a kórházban. Látni szeretnék. Aztán értesíti Itachi-t és Tenzou-t is a helyzetről. Ezek után ő megy be Kushina-val és Naruto-val, majd én és Rin, végül Ayame. Addigra megpróbálok vele beszélni. Remélem minden rendben lesz.