Az emberek furcsák, érthetetlenek, kegyetlenek. Akiben megbízol, elárul. Akire azt hiszed, hogy nehéz időkben támaszkodhatsz, elhagy. Akitől egy kis kedvességre, megértésre számítasz megbánt.
Akit sose kedvelték, kiderül, hogy kedves ember, akiben tényleg megbízhatsz. Lehet, hogy ő támogat a legjobban, akiről nem is gondoltad volna. Akit megbántottál, ő áll melletted a rosszban, és támogat.
Beleszerettél a rossz emberbe, azt hitted ő a tökéletes számodra. Ő a nagy Ő. Megcsalt, hazudott, megalázott, de te szeretted. A hozzád illő végig ott volt előtted, de nem vetted észre. A külseje nem volt hibátlan, talán telt volt, alacsony, nem a szőke herceg, de belülről ő volt a tökéletes. A fűszer az ételedben, a fény a sötétségben, a cukor a pudingodban.
Hagytad elmenni. Nem akartad, nem engedtél az érzelmeidnek. Most már bánod. Bánsz mindent, hogy a rossz barátot választottad. Hogy a jót elüldözted magad mellől. Hogy a sikert választottad inkább. A rossz szerelemet, minden érte hullatott könnyet.
Nem tudsz rajta változtatni, a múlt már elmúlt. Erősebb lettél. Olyan barátokra tettél szert, amilyenre nem gondoltál volna. Ők lettek a támaszaid, akikre legvadabb álmodba sem gondoltál volna.
Nem változtatnál semmin, mert megtaláltad őket, a szerelmet, a barátokat, a boldogságot.
Próbálok boldogabbat is írni, de úgy érzem jelenleg nem megy. Sajnálom, próbálkozom. Remélem azért valakinek ez is tetszik :)