-NE!-kiáltottam el magam, miközben hirtelen felültem ágyon. Arcom verejtékes volt és a levegőt is szaporábban vettem.
Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből a tűzes esetet. Egész este újra és újra végig játszódik a fejemben, csak kicsit másképp. Az álmomban már...meghalok.
Lihegve elvettem a mellettem lévő kis szekrényről mobilom és megnéztem hány óra.
03:04...és mi van ha Yoongi igazat mondott? Ááá...biztos nem fognak hajnalba jönni. De mégis...muszály vissza aludnom.
*Tájmszkip a DNS-eteken keresztül a reggelre*
Valaki a fejem cirógatta. Kellemes érzés volt. Nem terveztem felkelni, de szemeim nem tudtam tovább csukva tartani. Párszor megrebegtetve pilláim, kinyitottam nagy nehezen szemeim, de nem láttam semmit. Viszont a fejem továbbra is cirógatták és egy kéz pihent derekamon. Fejemet kissé eltoltam, így sikerült felpillantanom a kéz tuladonosára, aki mosolyogva pásztázta arcom. Gyorsan körül néztem...a saját szobámban.
-H-hogy kerültem ide?-kérdeztem fáradtan és kissé rekedtes hangon, majd megdörgöltem szemeim.
-Mivel nem keltél fel időben, elraboltunk és elhoztunk. Most pedig elfoglaltuk a házad.-kuncogta el magát, nekem meg mondandójától kitágultak szemeim.
-Oké.-mondtam miközben fejemet vissza fektettem eredeti helyére, Yoongi melkasához.
-Nem is aggaszt téged, hogy hogy jutottunk, be és hogy én most pont téged ölelgetlek?-tolt el magától picit kiakadva, mire hunyorogva az arcára pillantottam.
-Nem. Aludni akarok.-bújtam újra hozzá kényelmesen elhelyezkedve, majd egy jóleső sóhajt eresztettem ki ajkaim közül.
-Még az sem érdekel, hogy lehet felgyújtsuk a házad?-kérdezte értetlenül. A szavak hallatán össze szorúlt a szívem és össz kuporodtam. Szemeim könnyekkel gyűltek meg.-Sajnálom...nem akartalak megbántani...-suttogta füleimbe, majd végig simított fejemen. Fogaim össze szorítottam, hogy vissza tartsam kitörő sírásom, de nem sikerült. Könnyeim eleredtek és halkan szipogni kezdtem.-Kérlek ne sírj...-szorított közelebb magához és tovább simogatta fejem. Féltem. Rettegtem. Nem szerettem volna újra átélni. Igaz hogy én mentem be abba a házba, de nem gondolkodtam. Nem voltam elég óvatos. Komolyabb bajom is történhetett volna. Vagy még rosszabb. Meg is halhattam volna.-Itt vagyok...vigyázok rád.-szavai annyira megnyugtatóak voltak. Lágy és érzelmekkel teli.
Kissé hátrébb csúsztam tőle, majd megtöröltem arcom. Óvatosan végig simított karomon, amitől késztetést éreztem arra, hogy arcára pillantsak. Tekintetével engem fürkészett, majd kezével végig simított arcomon egy utolsó könnycseppet letörölve. Puha kezének érintésétől kellemes bizsergés futott végig rajtam. Szemeim lehunytam és már úgy éreztem mintha aludnék, mikor is kivágódott az ajtó, mire ijedten nyitottam ki pilláim.
-Yoongi...máris próbálod felszedni a lányt azzal, hogy megmentetted?-röhögött fel a szobába beérkező Jimin egy tálcával a kezében. Kérdésétől kissé elpirultam, majd felültem az ágyamon, ügyelve arra, hogy nehogy megsértsem lábaim. Mellettem Yoongi is felült az ágyon, majd szúrósan kezdte méregetni Jimint. Vihogi, ölembe rakta a kajávval teli tálcát, mire egy halvány mosolyal köszöntem meg neki, amit ő is viszonzott. Kezembe vettem a pálcikákat, majd számba raktam egy falatot és jólízűen rágcsálni kezdtem.
-Én legalább próbálkozom.-szólalt meg mellőlem gúnyosan Yoongi, mire a falatot félre nyeltem és köhögni kezdtem.
-Jól vagy?-kérdezte Jimin, miközben a kezembe adta a vizes poharat. Gyorsan kortyolni kezdtem a frissítő folyadékot, majd még egy párat köhhintettem és vissza adtam a poharat a fiúnak.
-Köszönöm. Jól vagyok.-mosolyodtam el halványan, majd tovább ettem gondolataimba merülve.
Ezt komolyan gondolta? Tényleg...próbálkozik?? De lehet, hogy csak viccből mondta, hogy vissza vágjon Jiminnek.
Sóhajtva egyet vettem észre, hogy az étel már el is fogyott.
-RaRa?-kérdezte előttem Jimin, mire felé kaptam tekintetem.-Te a fellegekben jársz?-vigyorgott szélesen. Értetlenül pislogtam és pillantgattam, hol rá, hol Yoongira.-Mondom, hát nem nagyszerű?-kérdezte továbbra is vigyorogva, mire kínosan elvigyorodtam.
-Eheheee...miről is volt szó...?-kérdeztem tarkóm vakargatva, nekik meg leesett az álluk.
-Akkor elmondom mégegyszer.-fogta fejét az előttem álló fiú, mire aprót biccentettem.-Tehát a tegnapi kis akciód benne volt a TV-ben. Mindenki róllad beszél, szinte mindenhol.-mosolyodott el végül, majd mondandója végén én is ugyan ezt tettem.
-Srácok...-nyitott be az ajtón Namjoon a többiekkel együtt feszülten, mire arcomról lehervadt a mosoly.
Mindig el kell rontani a kedvem?
-Mi a baj Nam?-kérdezte mellőlem Yoongi, mire az előbb említett fiú beljebb jött.
-Youtube-ra is felkerült egy videó...-mutatta fel mobilját, majd vele együtt a videót is. Kitágult szemekkel meredtem a képernyőre és bámúltam azt a két embert aki rajta volt. Na meg a címet.-Igaz nem írtak róla sok mindent, de ki tudja miket gondolhatnak az emberek...-húzta el a száját, majd vele együtt mobilját is. Nem tudtam, szóhoz jutni. A videóban én és Yoongi szerepeltünk, ahogy a fiú engem visz ki a tűzben égő házból, menyasszonyi pózban.
-Leszedetem azt a videót. Ne aggódj.-érintette meg vállam Yoongi pár pillanat után, mire felé pillantottam.
-És azt, hogy akarod csinálni, észlény?-kérdezte Jimin, a még mindig ágyamon ülő fiú fejét piszkálva, aki csak duzzogva eltolta magától az irritáló testrészt (nem rosszra gondolni).
-Megoldom.
-Megoldjuk!-javította ki a háttérben RapMon, mire mindenki felé kapta tekintetét. A többiek helyeslően bólogattak. Lassan kisétáltak a szobámból és már csak Yoongi maradt, aki eppen felkelt az ágyamról.
-Köszönöm.-hajtottam le fejem. Ő nem mondott semmit csak kiment a szobámból. Egy nagyot sóhajtottam, majd lerántottam magamról a takarót. A lábaim be voltak kötve. Picit felemeltem bal lábam, mire felszisszentem és vissza helyeztem.
-Vajon...mikor tudok megint jégre lépni?-kérdeztem magamtól, miközben kinéztem az ablakon, ami az ágyam mellett volt. Esett a hó.
Tényleg. Eddig észre sem vettem, hogy lett volna hó a télen. És lassan it a karácsony. Pár nap. Lehet...ajándékot kéne vennem nekik?
Sóhajtva hátradöltem az ágyamon, majd lehunytam szemeim. Mivel nem voltam fáradt és unatkoztam vissza felültem. Arra gondoltam, mi lenne ha elmennék egy sétára a házban? Megnézem hátha itt vannak-e még a fiúk.
Vállatvonva az ágy szélére kúsztam és lelógattam lábaim. A szobámban körülnéztem, de nem láttam sehol sem mankót.
Hát akkor nem azzal próbálkozunk...
Lassan leraktam a jobb lábam a padlóra, ami szerencsémre nem fájt. Utána bal lábam. Na itt picit felszisszentem.
Talán nem kéne...
Egy "Mostmármindegy" stílusban rááltam mindkét lábamra, ami bevallom fájt, de nem érdekelt. Lassan. Ismétlem, lassan az ajtómhoz battyogtam, majd azt kinyitva szintén LASSAN a nappali felé vettem az irányt. Mikor már majdnem oda értem volna, valaki megragadta a kezem, amitől elveszítettem egyensúly érzékem és neki estem. Picit felszisszentem. Két karját derekam köré fonta így tartott, hogy el ne essek.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezte Yoongi idegesen, egyenesen iríszeimbe meredve.
-Izé...én...-kezdtem hebegni, és éreztem ahogy kissé elpirulok.-Hát...tudod...
-Nem, nem tudom.-gúnyolódott, majd hirtelen felkapott menyaszonnyi pózba. Értetlenül figyeltem, ahogy bevisz a nappaliba.-Tudod azért nekem sincs mindig erőm téged cipelni.
-Nem kértem, hogy segíts. Idióta.-forgattam meg szemem, mire megállt. Értetlenül felé kaptam tekintetem.
-Hát nekem jó, úgy is ha itt hagylak.-éreztem, ahogy készül elengedni, mire ijedtemben kezeim nyakaköré tekertem.
-Nem mondtam semmit.-suttogtam füleibe, mire láthatóan kirázta a hideg, majd szótlanul tovább ment. Kihasználva azt a kis időt, beszippantottam férfias parfümjét, amitől elkábultam.
-Nem szeretnél elengedni?-kérdezte ezzel észhez térítve, mire aprót megráztam a fejem. Mivel kissé zavarban voltam és nem tudtam válaszolni, Yoongi leült a kanapéra velem az ölében. Így már végképp nem mertem elengedni a nyakát. Nem akartam, hogy lássa paradicsom vörös arcom. Igaz, "kissé" zavarban voltam, de mégis jólesett a közelsége. Tisztára olyanok voltunk, mint egy pár.
Gondolatmenetemből az ébresztett fel, ahogy meghallottam mély szuszogását vállamon. Lassan és egyenletesen vette a levegőt, ami valahogy nagyon megnyugtató volt. Egyik keze az én ölemben pihent, a másik gondolom a kanapén. Mostmár nem azért nem akartam el válni tőle, mert zavarban voltam, hanem mert nem akartam felébreszteni. Nem tudtam. Nem voltam képes rá.
Hirtelen ötelettől vezérelve lassan és óvatosan hátát kezdtem simogatni. Egy apró és jóleső sóhajt eresztett ki ajkai közül, mire halványan elmosolyodtam. Abban a pillanatban úgy éreztem, bár mindig így lehetnénk. Kellemes érzés volt. Lehetetlen leírni milyen érzés.
Mikor már kissé kényelmetlen lett a póz, úgy gondoltam elmegyek valami kaját készíteni. Lassan és NAGYON óvatosan kimásztam Yoongi öléből, majd a kanapéra fektettem. A nappaliban lévő szekrényből elővettem egy takarót és betakartam vele, majd fájdalmak ellenére a konyhába battyogtam. Még az a pár perc is amit ott töltöttem, kínszenvedés volt, és már úgy voltam vele hagyom a kaját, megyek és leülök, de epp azért is végig csináltam. Ennyivel tartozom annak az Idiótának.
Miután sikeresen össze dobtam egy pár szendvicset, leültem egy székre és kifújtam magam. A lábam nagyon elkezdett fájni. Nem lett volna szabad megterhelnem. Sóhajtva, ráfektettem a fejem az asztalra a fejem és lehunytam szemeim. Pár pillanat múlva, felszedtem az asztalról a tányért, amin a szendvicsek voltak, és fájdalmak ellenére vissza sétáltam a nappaliba, ahol leraktam az ételt a kis dohányzós asztalra. Leültem a kanapé mellé a földre, pontosan Yoongi elé és arcát kezdtem tanulmányozni. Ajkai picit elvoltak nyílva egymástól. Haja kissé szemébe lógott, ezért úgy döntöttem elsöpröm. Mikor hozzá értem egy tincshez, olyan volt mintha egy kutya bundáját fogdosnám. Apropó kutya. Sugar az most valahol a házban szunyókál, a nagy hősködésünk után.
Tekintetem a saját lábaimra terelődtek. A kötés átvérzett. Mivel eléggé elfáradtam ezért fejem a kanapé oldalának döntöttem és lehunytam szemeim. Nem volt elég erőm a kötést leszedni, majd bekenni a lábam azzal a trutyival amit az orvos írt fel nekem, majd még felrakni új kötést.
Hirtelen megcsörrent mellőlem a mobilom, mire fáradtan felvettem a földről és rányomtam a zöld ikonra, meg sem nézve ki az.
-Haló?-kérdeztem egy ásítás kiséretében.
-Szia kincsem!-szólt bele a készülékbe anyukám.-Mivel nagyon esik a hó, sajnos nen tudok haza jutni, most is egy dugóban vagyok. Majd egy hotelban alszom. Apukád meg túlórázik, tehát holnap reggel ér csak haza, szóval egyedül leszel. Sajnálom, hogy ennek most így kellett lennie.-mondta kicsit szomorkásan, de persze én megértettem.
-Anya...volt már ilyen, nem kell sajnálnod.-magamra erőltettem egy halvány mosolyt, majd egy köszönés után le is raktam a mobilom.
-Anyukád volt?-szólalt meg a kanapéról Yoongi, mire felé kaptam tekintetem. Nem mondom, hogy nagyon közel voltunk egymáshoz, de volt köztünk vagy húsz centi. Sóhajtottam.
-Igen. Azt mondta, holnap reggelig egyedül leszek.-vontam vállat fáradtan, majd a fejem nekidöntöttem a kanapé szélének, és lehunytam szemeim.
*Yoongi Joghurtos Feri bácsi*
Egy rémálomra ébredtem. Arra hogy RaRa...megég abban a tűzben és én nem tudok neki segíteni. Nem tudom miért álmodtam ezt. De egyet biztosan tudok. Ez nem történhet meg mégegyszer.
-Anyukád volt?-kérdeztem a lányt, mikor letette a mobilját. Lassan rámpillantott fáradt és kissé meggyötört tekintetével, majd sóhajtott.
-Igen. Azt mondta, holnap reggelig egyedül leszek.-vont vállat, majd fejét nekitámasztotta a kanapé szélének és lehunyta szemeit. Magamra néztem és láttam, hogy bevagyok takarva és, hogy nem ugyan abban a pózban vagyok ahogyan elaludtam. Szemem elsőnek az asztalra tévedt. Ott volt egy tányér tele szedvicsekkel. Majd tekintetem a lány lábára vezettem. Néhol véres volt. Kötést kellett volna cserélni.
Kitágult szemekkel figyeltem a lányt, aki lehunyt szemekkel pihent. Nem értettem, hogy volt képes még sérülten is munkálkodni. Egyrészt aggasztott, hogy nem nagyon törődik ezzel. Másrészt viszont boldog voltam, hisz inkább velem törődött. Mégha nem is nagy dolgot csinált.
-RaRa.-suttogtam a nevét, amit valószínűleg meghallott, hisz felém kapta tekintetét.-Nekem kéne vigyáznom rád, nem neked rám.-a lány nem mondott semmit csak bólogatott. Már félálomban volt. Annyira aranyos volt, hogy elmosolyodtam. Lassan felültem a kanapén, mire ő vissza hajtotta fejét a bútor szélére. Leguggoltam a lányhoz, és lágyan arcára simítottam, amitől kezemnek dörgölődzött. Halvány mosoly kúszott szám szélére.-RaRa...-kezdtem bele suttogva, mire valami morgás félét adott kérdezésképp.-Gyere. Kellj fel a földről. Felfázol.-gyengéden és óvatosan megfogtam kezét, de ő nem moccant, csak aprót megrázta a fejét.-Le kell cserélni a kötést.-suttogtam még mindig, mintha más is lenne a házban rajtunk kívül.
-Hmm...de...fáradt vagyok...-mondta elhaló hangon, még mindig csukott szemmel. Sóhajtva, lassan felkaptam menyasszonyi pózba, majd a kanapéra fektettem. Kezeim készültem elvenni, de ő megragadta az egyiket és átölelte. Érintésétől megborzongtam és újra elmosolyodtam.
Kikészítesz. Idióta.