Egész héten rosszul éreztem magam, és már elegem volt a negatív érzésekből. Mióta Ádám az életem része, az átlagosnál is többször van rossz kedvem, amit természetesen Bazsi és Zoli is észrevett, sőt, szerintem az egész csapat, csak nem kötik az orromra. Épp az egyik Bazsitól kapott könyvemet olvastam, amikor Zoli rontott be a szobámba.
- Öltözz! -adta ki az utasítást, nekem pedig kellett egy kis idő, mire felfogtam ezt az egyetlen szót.
- Amint látod, már fel vagyok öltözve. -mutattam végig magamon. Egy melegítőnadrág és Bazsi egyik régi pólója volt rajtam. Lehet furcsa, de imádom a ruháit viselni: kényelmes és megnyugtat. Főleg akkor szoktam az ő ruháit hordani otthon, amikor messze vagyunk egymástól. Butaság, de olyankor úgy érzem, mintha ott lenne velem.
- Úgy értem, csinibe. -mondta Zoli, mire felhúztam a szemöldököm, és értetlenkedve néztem rá.
- Hova megyünk?
- A többiekkel már nem tudjuk tovább nézni az antiszociális életmódodat, szóval, gondoltuk elviszünk egy kicsit bulizni. -hadarta Zoli.
- Bulizni? -kérdeztem vissza.
- Tudod, Dana, az a bulizás, mikor az emberek elmennek egy szórakozóhelyre táncolni, kikapcsolódni a barátaikkal. -mondta Zoli úgy, mintha egy 3 évessel beszélne.
- Tudom, hogy mi az a bulizás. -mondtam felháborodottan. - De én nem szeretnék sehova sem menni.
- Na látod erről beszéltem. -mondta, majd egy óriásit sóhajtva a mennyezetre emelte tekintetét. - Két választásod van: keresel egy szuper szexi ruhát és elkészülsz, vagy levetkőztetlek, beváglak a kádba és elintézem helyetted a készülődést. -mondta Zoli, majd Bazsi jelent meg az ajtóban, aki egy hatalmasat vágott barátja tarkójára.
- Én csak motiváltam. -védekezett Zoli.
- Szerintem inkább menj ki. -mondtam, majd egy bocsánatkérő mosolyt küldtem Zoli felé, aki csak legyintett egyet, majd kiment a szobámból.
- Muszáj egy kicsit kimozdulnod. - ült le mellém Bazsi az ágyra.
- Tudod, hogy sosem voltam az a bulizós típus. -próbáltam meggyőzni, de egyre határozatlanabb lettem.
- Itt az ideje, hogy elkezdj élni egy kicsit. Figyelj, ha nem érzed jól magad, azonnal hazahozlak, és megnézünk valami jó filmet, rendben? -mondta, majd megadóan sóhajtottam.
- Rendben, de én választom ki a filmet. -mondtam, mire Bazsi fintorgott. - Valamit valamiért. -vigyorogtam, ő pedig az arcomra nyomott egy puszit.
Bazsi elindult az ajtó felé, majd hirtelen visszafordult.
- Csinos legyél! Mutasd meg Ádámnak, hogy a Dzsudzsák családdal nem lehet szórakozni.
- Ezt meg hogy érted? -néztem rá, és éreztem, hogy az arcom lángba borult.
- Tudod te. -mosolygott, majd kiment.
Miután Bazsi kiment, vártam pár percet, majd kikukucskáltam. Nem láttam a bátyámat, ezért rögtön Zoli szobája felé vettem az irányt, és mikor az ajtóhoz értem, kopogás nélkül berontottam, amit nem kellett volna. Szalai és Zoli egy szál törölközőben álltak előttem, mire én lefagytam, és a lábaim földbe gyökereztek.
- Ennyire szexik vagyunk? -kérdezte Szalai, majd egy óriás mosoly jelent meg az arcán. Miután magamhoz tértem a sokkból, elfordultam, és a fal felé kezdtem el beszélni. Nem érdekel, hogy "kissé" hiányos öltözetben vannak, akkor is végig fog hallgatni.
- Ádám, kimennél egy picit?
- Pedig reméltem, hogy engem fogsz választani.
- De vicces kedvében van valaki. -mondtam, majd az ajtócsapódás után, ami jelezte, hogy Ádám kiment, belekezdtem.
- Mért mondtad el Bazsinak? -beszéltem továbbra is a falnak.
- Mit? -játszotta a hülyét Zoli.
- Azt, hogy tetszik Ádám. -mondtam gondolkodás nélkül.
- Szóval tetszik? -kérdezett vissza, majd elém sétált, de ekkor már egy melegítőnadrág és egy póló takarta testét.
- Mi? -kérdeztem vissza.
- Az előbb azt mondtad, hogy tetszik neked Ádám.
- Nem mondtam ilyet. -mondtam, majd mérgemben dobbantottam egyet a lábammal.
- De, pontosan ezt mondtad. -vigyorgott Zoli.
- Ahj, mindegy, most nem ez a lényeg. Mért mondtad el neki?
- Mert aggódott érted, ahogy én is. Nem fogom hagyni, hogy bárki miatt is szomorú legyél, világos? A pár hét alatt olyan lettél nekem, mint egy kishúg, aki nekem sosem volt, és megfoglak védeni, ahogy Bazsi is.
- Senkitől sem kell megvédenetek.
- Pontosan önmagadtól kell. Hidd el, jól fogod érezni magad, ne zárkózz be, az sosem tesz jót.
- Tudom Zoli, de nincs kedvem Ádám fejét bámulni egész este.
- Épp ezért hívtuk meg a barátaidat is, és mi is ott leszünk. Nem kell foglalkoznod Ádámmal.
- De mért viselkedik így velem?
- Ezt csakis ő tudja. Gondoljon akármit is, te tudod az igazat, a többi meg ne érdekeljen.
Még beszéltünk pár percet, majd én is elmentem készülődni, hogy ne rám kelljen várnia mindenkinek. Kiválasztottam egy megfelelő ruhát, a hajamat és a sminkemet elkészítettem, és már részemről kész is voltam.
Mikor elkészültem, kopogást hallottam az ajtómon, és mikor kiszóltam hogy bejöhet, Zoli és Bazsi jelent meg előttem.
- Készen áll, hölgyem? -kérdezték egyszerre, majd beléjük karoltam és elindultunk le a lépcsőn. Mindenki ámuldozva nézett, és még Ádám arcvonásai is ellágyultak.
- Mehetünk? -kérdezte Király Gabi, mire mindannyian bólintottunk.
Több autóval mentünk: én Bazsival, Szalaival, Zolival és természetesen, hogy jól induljon az estém, Ádámmal mentem. Szalai rögtön lestoppolta az anyósülést, és mivel Bazsi vezetett, én Zoli és Ádám közé szorultam. Mivel a szoknya kissé feljebb csúszott, még kényelmetlenebbül éreztem magam, ahogy Ádámmal a lábaink egymásnak értek. Próbáltam Zolihoz közelebb ülni, de sehogy sem jött össze, így inkább meg sem mozdultam. Mivel Bazsi látta a tépelődésemet a visszapillantó tükörből, megkérdezte, hogy elférünk-e, de nem akartam további problémákat okozni, így inkább csak bólintottam. Végre megérkeztünk, és egyfajta megkönnyebbülés haladt át az egész testemen.
Mikor megláttam Botiékat, rögtön odaszaladtam, és mindenkit megöleltem. A legvégére Botit hagytam, és éreztem, hogy a keze kissé lejjebb csúszott, de inkább nem kerekítettem belőle nagy ügyet, mert biztosan csak véletlen volt. Reméltem, hogy ebből a fiúk sem vettek észre semmit, de mikor Ádám szemeibe néztem, a tekintete mindent elárult. Persze, hogy látta. Legszívesebben odaszaladtam volna hozzá, hogy elkezdjek magyarázkodni, de mégis mi értelme lenne? Már úgy is meg van rólam a véleménye, mégis a magyarázatom mit változtatna ezen?
Bementünk a bárba, mire Bazsi mindenkinek fizetett egy kört, és ez így ment sorba addig, amíg mindenkibe nem volt egy kis adrenalin és jókedv. Maya és a többiek elmentek táncolni. Én is akartam indulni, mikor Zoli visszarántott maga mellé, majd bőszen elkezdett mutogatni a táncparkett felé.
- Ő ki? -követtem az ujja irányát, majd Mayán akadt meg a szemem.
- Na nem Zoli, ő tiltott zóna. Nem hagyom, hogy kihasználd! -ellenkeztem.
- Csak megszeretném ismerni. Gyönyörű lány. -mondta Zoli, és láttam az őszinte érdeklődést a szemében, ezért daloltam, mint a kismadár.
- Ő Maya. Gyönyörű, intelligens, értelmes, kedves, vicces lány, és ami nálad szerintem egy plusz pont lehet, a hobbija a foci. -mondtam, mire kissé szétnyílt a szája a csodálkozástól. - Komolyak legyenek a szándékaid Stieber Zoltán, mert én kinyírlak, ha bántani mered.
- Az a baj, hogy tudom, hogy képes lennél rá. -vakarta meg tarkóját, mire én mosolyogva bólintottam.
Elindultam a táncparkettre, majd neki álltam táncolni a zene ütemére. Már percek óta csak táncoltam, mikor két erős kart éreztem meg a derekamon. Megakartam fordulni, hogy megnézzem, kit kell lekoptatnom, mikor Ádám suttogását hallottam meg. Az őrületesen hangos zene eltörpült az ő suttogása mellett.
- Gyönyörű vagy. -mondta, majd egy apró puszit nyomott a fülem mögötti területre, én pedig próbáltam visszanyerni az általános szívverésemet, ami lehetetlen feladatnak tűnt.
- Mit akarsz, Ádám? -kérdeztem, mire a fiú keze utazásra indult a testemen.
- Téged. -lehelte, majd megéreztem a whiskey illatát, és azt is pontosan tudtam, hogy én is többet ittam a kelleténél. Belecsókolt a nyakamba, majd egyre lejjebb haladt a kulcscsontomon, míg kezével csak átkarolta derekamat, mintha soha nem akarna elengedni. - Lépjünk le, kérlek. -mondta, és mivel semmire sem tudtam koncentrálni, csak rá, így egy bólintásra volt erőm egyedül.
Elindultunk a kapu felé, majd hirtelen kiléptünk a friss levegőre.