Sietve indulunk el a suli fele. Mi történhetett? Gonosztevő?A hősgyilkos...?
-Midoriya!Szerintem menjünk be az iskolába! A suli itt van nem messze.Tudok egy rövidebb utat.-bólintok majd követni kezdem.Egy sötét sikátoron vágunk át.Azonban amilyen szerencsétlen vagyok megbotlok.Szorosan hunyom be szemeimet és várom a fájdalmat.Azonban ehelyett csak egy meleg kezet érzek a derekamon.Kinyitom szemeimet é Todoroki-kun felemás szemével találkozik tekintetem.Pirulva hajtom le fejemet
-Öhm...Köszi Todoroki-kun,most már elengedhetsz...-ezután elengedett és ismét a suli felé futottunk. Tényleg alig 5 perc alatt oda is értünk.Azonban elkéstünk és az óra már vagy 10 perce folyik.Aizawa-sensei ki fog nyírni minket.
A terembe lépve minden szempár ránk szegedőzik.
-Csak hogy ideértetek.-szólal meg Aizawa-sensei szokott unott hangján.
-Elnézést a késésért Aizawa-sensei...-
-Midoriya, Todoroki... Bizonyára ti is hallottátok.Az emberek pánikolnak.Hősgyilkos Stain újabb hőst sebzett meg.A média tombol.Most viszont térjünk az óra tárgyára. fél hónap múlva. edzőtáborba megyünk.2 hetes lesz. 4-es csoportokat kéne alkotnotok a faházak miatt. A többit az osztályelnökre bízom.-ezután bebújt a hálózsákjába.Ilyenkor úgy néz ki,mint egy hernyó.Kezemet a számra tapasztom ne hogy hangosan felröhögjek a saját hülye gondolatomra.
-Midoriya? Leszünk... Egy csapatban?-meglepődve nézek Todoroki-kunra. Na erre nem számítottam volna.
-Hmh.Persze.Akkor viszont kellene még 2 tag...-mindketten körbenézünk a termen de majdhogynem mindenkinek van csoportban van.
-Midoriya.
-Mi az?-nem mond semmit hanem a kezével balra mutat. Oda nézek ahol Kirishima-kun tanácstalanul néz körbe és Kacchan aki,mint mindig most is fapofával bámul előre.Kirishima-kun ekkor felénk viszi tekintetét.
-Hey,Bakugo.Úgy tűnik csak Midoriya és Todoroki maradt.
-Há! Nem leszek én Dekuval és a jégcsappal együtt.-idegesen tekint máshova. Gondoltam.Idegesen kezdem vakargatni a tarkómat.
-Asszem nincs más válaszás.-Todoroki-kun fáradtan sóhajt egyet majd Kacchanhoz megy.
-Mostantól egy csapat leszünk.-kikerekedett szemekkel nézem Todoroki-kunt. Persze Kirishima-kun is eléggé meglepődött.
-Ezt ne te döntsd el jégcsap!
-De csak mi maradtunk.-ezután Kacchan úgy ahogy beletörődött.
Órák után:
Sietve kapkodtam össze a cuccaimat hogy aztán végre hazamehessek.Anya azt mondta hogy apa...Haza jött...És az nekem már nem annyira jó...
-Midoriya?
-Baj van Todoroki-kun?-kérdezem azonban nem nézek rá ha nem már az osztályteremből megyek kifele ő meg követ.
-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem.Idegesnek tűnsz.-szemeim kicsit elkerekednek.Felé fordulok majd rá mosolygok.
-Ne aggódj minden rendben.
-Midoriya. Menjünk együtt.-halványan bólintok.A suli kapuján kiérve furcsa érzés kerít hatalmába.Valaki figyel minket.Gyanúsan nézek hátra s,mintha egy férfi árnyékát véltem volna felfedezni.Még is ki ez?Csak megrázom a fejem és haladok tovább Todoroki-kun mellett.
-Midoriya?-fordul felém Todoroki-kun.Fejét lehajtja így szemeit nem látni.
-Baj van Todoroki-kun.
-Arra gondoltam hogy ha már nálad kötök ki talán fel is mehetnék.ezután ismét a szemeimbe néz.Ajkait egy sunyi vigyorra húzza.Szemeim kikerekednek.
-M-miről be-beszélsz To-todoroki-kun?-ijedten kezdek hátrálni míg neki nem megyek egyik ház kerítésének.-To-todoroki-kun...?-a nyakamhoz hajol majd egy puszit nyom.Fülig elvörösödök.
-Valaki követ minket.Amikor jelzek fuss.-meglepődve pillantok rá mire bólint egyet.Én is így teszek.Ezután lassan elenged.Ajkaival halkan suttogja hogy most.Mindketten futásnak eredünk.Még jó hogy már nem vagyunk messze.De várjunk!Az egy dolog hogy én haza érek de mi lesz Todoroki-kunnal? Basszus és apának is pont ma kellett jönnie!
-Midoriya menj be.Holnap találkozunk.
-Várj!Mi van ha valami gonosztevő és elkap?
-Nem fog.-mosolyog rám.Todoroki-kun sosem mosolyog.De amikor velem van látom párszor mosolyogni.Valamiért kellemes bizsergés fog el hogy tudom én váltom ki belőle ezt a mosolyt.Todoroki-kun mosolya elvarázsol.Bárcsak többet mosolyogna.
-Nem szeretnél...Bejöni inkább?Vacsorázhatnál velünk.-meglepődve néz rám úgy tűnik erre nem számított ahogy én magam sem.Apa kinyír.
-Öhm...Igen,ha nem zavarok.-kinyitom az ajtót ahol már rögtön anya tekintetével találkozok.
-Na végre hogy itt vagy Izuku!Apád lassan haza ér addigra segítened kéne takarítanod a szobádat.Te jó ég az a sok All might-os cucc...!Olyanok is vannak amikre nem is emlékszem!Például az All might alsónadrágok.Komolyan Izuku!-azt hiszem...Én most megyek meghalni.Kb.most úgy nézek ki,mint egy paradicsom.Todoroki-kun kikerekedett szemmel bámul engem majd mintha egy elfojtott nevetést hallottam volna.Most rajtam a sor hogy meglepődve nézzek rá.Ezután anyámra pillantok aki kicsit le is fagy mikor végre észre veszi Todoroki-kunt.-Óh, Todoroki.Szia. Hogy-hogy itt vagy?
-Öhm,én csak...-kínosan kezdi el vakarni a tarkóját.-Midoriya hívott fel.-mosolyogva néz rám anya.Tudja hogy nem nagyon hozom fel a barátaimat kicsit talán meg is lepődött.
-Nos akkor menjetek fel.A kaja hamarosan kész.Todoroki remélem eszel velünk.
-Nos ha nem bánja.-ezután felmentünk a szobámba.Jesszus de kínos.A szobám tel van All mightos poszterekkel bábukkal kabalákkal és minden ami All might.
-Wháo..Szóval ilyen egy hős otaku szobája.-kínosan ülök le az ágyamra majd teszi ugyanezt ő is.
-Tudod Todoroki-kun mindig is megakartam kérdezni tőled valamit.-végre eszembe jutott hogy mit akartam kérdezni tőle.
-Mi az?
-Nem tudom hogy tényleg így van mert ha nem akkor az nagyon gáz lenne.-kínosan kezdem el tördelni az ujjaimat.-Szóval izé,ööö...Hogy mintha engem néznél távolról.-nyögöm ki nagy nehezen.Szemei meglepődöttségről árulkodnak.Végül behunyja szemeit majd kinyitja őket.
-És ha igen.Tényleg téged nézlek akkor gondod van vele?-nézz bele a szemeimbe.Érzem ahogy kezdek vörösödni.Végül egyre közelebb jön.Hátrálni kezdek az ágyamon egészen a falig.
-T-todoroki-kun...- félve nézek a szemébe.De ő erre csak megölel.Meglepődve nézek magam elé miközben kezeit derekamra teszi hogy még közelebb húzzon magához.Mosolyogva ölelem vissza.Most olyan akár egy kiscica,úgy bújik oda hozzám.Aranyos.
-Gyerekek készen van a vacsora!-hirtelen ki vágódik az ajtó és anya meglepődve néz minket.-Oh,sajnálom nem akartam zavarni,hehehe...-kínosan nevetgél.Kínosan lököm el magamtól Todoroki-kunt
-Anya félreérted a helyzetet-kezdek bele de azonnal közbeszól.Még is mi a franc történik?!
-Ugyan kicsim.Ne mondj semmit.Majd gyertek kajálni.-kilép a szobából és ismét ketten maradunk.Todoroki-kun felé fordulok aki lefagyva bámulja az ajtót.
-Azt hiszem le kéne mennünk.-mondom majd fel állok és kimegyek a szobából.Mögöttem jön ő is.A konyhában van.
-Oh,már le is jöttetek?Ah,még egyszer bocsánat.Nem tudtan hogy olyan kapcsolatban vagytok.Tudod Izuku szólhattál volna.Hehehe.
-Anya épp ez az félreérted.Nem volt semmi.Nem vagyunk olyan kapcsolatban.Barátok vagyunk.
-Hee tényleg?Akkor bocsánat.De azért elég félreérthető volt a helyzet.-motyogja az orra alatt.Kicsit felsóhajtok.Ezután elkezdünk vacsizni,majd Todoroki-kun mondja hogy indul és ki kísérem az ajtóig.
-Akkor holnap találkozunk.
-Megyünk együtt?-kicsit meglepődök.Nem hitem volna hogy megkérdezi.
-Hmh.Persze!
-Akkor hát,jó éjszakát,Midoriya.-majd arcomhoz hajol és egy puszit ad arcomra.Elvörösödve szegezem tekintetem a földre.-Szia.-majd kilép az ajtón.A szívem még mindig nagyon hevesen ver.Talán beteg vagyok?Todoroki-kun...Vajon miért van ez?
Hey ho! Itt is az új rész. Viszont van egy két dolog amit elmondok a történetről.Igazából nem fogja a cselekményeket követni a történetem úgy hogy ne is keresd az összefüggéseket.Ez csak egy fanfiction.Mint olvashattátok Stain életben van és talán van valami különleges terve.DE!Ez majd egy másik részben kiderül hogy vajon mi is az.A kövi rész is hamarosan jön addig is sziasztok!