(Mina)
Gyógyító aurát éreztem magam körül. Ezek szerint kórházban vagyok. Sok minden nem maradt meg bennem a harcról, max annyi, hogy győztünk és, hogy Konohamaru megmentett. Megmentett engem és Tenzou-t, annak ellenére, hogy mi... Idegenek vagyunk számára. - Megvédem a családomat! Már ti vagytok a családom! – Mi... Tenzou és én? – És ekkor ugrott be Tenzou, hogy mennyire remegett, amikor Torune le akart minket szúrni és, hogy mennyire szorosan szorított magához, mintha... Az élete árán is megvédene engem. – Ennek a gondolatmenetnek a végén nyitottam fel a szememet és azonnal a szürke mennyezet tárult a szemem elé. Valahol bent vagyok, de... Hol?
- Magadhoz tértél, Mina? – hallok meg egy kedves hangot, s nem kellett sokat találgatnom, hogy ki volt az.
- Sa-Sakura... -chan... - fordítom el felé a fejemet és látom, hogy ő áramolta belém a gyógyító erejét. – Mi történt... velem? – kérdezem erőtlenül.
- Elájultál miután használtad a jutsu-t. Sasuke szerint a levegőben lévő kobalt chakra ütött ki téged ennyire. Most azon dolgoznak, hogy eltűntesség a chakra aurát a falu körzetéből.
- Értem... - sóhajtok, majd újra a plafont kezdem el bámulni. – Sajnálom, hogy a terhetekre vagyok...
- Ne, kérj elnézést, te ki butus! – simogatja meg a fejemet. – Megmentettél minket... Ez a legkevesebb, amit tehetünk érted...
- „Jó végre ebben a világban tudni, Mina!" – hallom meg a sárkányom vidám hangját. – „Már azt hittem, hogy Nue, Nuregami és Eragon chakra megosztása hiába való lesz."
- Chakra megosztás? – értetlenkedek, miközben Never-re koncentrálok.
- „Igen. Mitsuki és Sumire bejöttek hozzád a démonaik kérésére. Nuregami ötlete volt, hogy osszák meg velünk a chakra-jukat, hogy gyorsabban felépülj. Kb. 2 óra és újra a régi leszel chakra-ilag és fizikailag is..."
- Szóval 2 óra, mi? – kérdezem, miközben elkezdek lassan felülni.
- Mina, maradj nyugton! – próbál visszatartani Sakura-chan.
- 2 óra múlva... Visszatér az erőm. – szorítom ökölbe a kezemet. – Onnantól a perceid meg lesznek számolva, Momoshiki!
- Máris vissza akarsz menni, harcolni? – kérdezi kissé szomorkásan a medi ninja.
- Nem várathatjuk meg tovább Naruto-t. Meg kell mentenünk! – nézet határozottan az idősebb nőre.
- Igen, ez igaz, de... Aggódok Yamati kapitányért... - és ekkor az ajtó fele nézett. Elkerekedett szemekkel figyelem én is az ajtót.
- Tenzou... - mondom ki halkan a nevét.
- Sokkos állapotba került, amikor elájultál. Azt hitte meghaltál. – meséli halkan Sakura-chan a történéseket. – Azóta itt áll az ajtó előtt, amióta behoztalak ide téged. Nagyon aggódik érted Mina. – nézz bele a szemembe. – Már csak te vagy neki...
- Értem... - szomorkodtam el én is.
- „Mina Kész csoda, hogy elértünk téged!"
- Gaara? – kapom fel hirtelen a fejemet.
- „Never mondta, hogy elájultál. Ezek szerint már ébren vagy." – sóhajt fel megkönnyebbülten.
- Mi a helyzet arra fele? Ha Never-rel felvetted a kapcsolatot, akkor az azt jelenti, hogy te tudod már, hogy mi van.
- „Szerencsére sikerült kikergetnünk a Rejtekfalvakból a Zetsu-kat, s a többi Kage-vel az oldalamon már Konoha felé tartunk."
- Mi? Idejöttök? Minek? – értetlenkedek.
- „Segítünk megmenteni Naruto-t. Ha Shukaku érzéke nem csak Momoshiki Urashiki yokai seregével védi a palota területét."
- Ezt te honnan tudod? – kérdeztem meglepődve.
- „Hiraki felvette a kapcsolatot Shukaku-val."
- „Mivel még Kakashi Sharingan szeme megvan, így ő még kapcsolatban van Hiraki-val." – szólt bele Never is. – „Talán ezért nem támadt meg még minket a yokai sereg..."
- Értem. Mikorra értek ide? – kérdezem őt.
- „Kb. 2 óra."
- Oké, addigra az én erőm is visszatér.
- „Nem tudnék valahogy beszélni Shikamaru-val? Fontos lenne..."
- Megkeresem, aztán jelentkezek. – mondtam, majd megszakítottam a kapcsolatot. – A 4 Kage segít nekünk. – néztem rá Sakura-ra.
- Akkor minden áron elmész és harcolsz... - szomorkodott.
- Muszáj... - álltam lábra nagy nehezen, majd elbotorkáltam a kardomig. – Már csak ez az egy univerzum van talpon. Rajtunk múlik, hogy meg tudjuk e állítani Momoshiki-t vagy nem!
- Viszont amíg az a 2 óra le nem telik, addig te még kritikus állapotban leszel... - hallok meg egy ismerős hangot. – Addig segítek neked és melletted maradok, amíg nem tér vissza az erőd. – lép be Tenzou mosolyogva, bár igen csak erőltetett volt az a mosoly.
- Tenzou... - akadt meg rajta a szemem.
- Hallottam mindent és valahogy sejtettem, hogy Gaara és a többi Kage el fognak jönni.
- Jó. – bólintottam. – Shikamaru-t kéne megtalálnunk... - indultam el felé lassan és bicegve. – Mindent köszönök, Sakura-chan!
- Lehetőleg ebben a két órában kerüld a kobalt aurát és vigyázz, hogy ne erőltesd meg magad!
- Értettem! – mosolyogtam rá. – Köszönöm szépen! – mondtam, majd kiléptem az ajtón. Tenzou-val egy kicsit sétáltunk a folyosón, majd megálltunk. Meglepetten ért, de ami ezután történt, az még inkább meglepett. Tenzou megkönnyezett előttem, s kb. két másodpercen belül belépett az aurámba és olyan szorosan ölelt megához, mint még soha. Fél, hisz érzem, hogy remeg.
- Tudod, hogy megijesztettél! Ezt még egyszer ne csináld!
- Tenzou... - ölelem vissza, s érzem, hogy a könnyeim előcsordulnak a szemeimből. – Annyira sajnálom! Én nem akartam! Sajnálom!
- Jól van, Kislány... - neveti el magát halkan. – Semmi baj... Minden rendben... Mi itt vagyunk egymásnak...
- Ühm... - bólogatok, miközben az arcom beletemetem a vállába. Én is remegek... félek nagyon, de... még nem eshetek szét! Még meg kell mentenünk Naruto-t és meg kell ölnöm Momoshiki-t!
- Szóval magadhoz tértél... - hallom meg Sasuke-san hangját a hátam mögül. Amint kipattantak a szemeim megfordultam és ránéztem. Szokásához hűen, most is érzelemmentes arccal bámul minket. – Ugye, tisztában vagy azzal, hogy csak egy csatát nyertünk meg és a háború még javában tart. – én bólintottam, majd megtöröltem a szememet.
- Persze, tudom!
- Mikor tér vissza az erőd? – tér egyből a lényegre.
- 2 óra és a 4 Kage is elindultak. Jönnek és segítenek!
- Értem... Hát nem árt a segítség. – bólint.
- Sasuke-san... Hol van Shikamaru-san? Gaara beszélni akar vele.
- A Hokage irodában. Szerencséd, hogy az volt az első hely, amit megtisztítottunk a kobalt chakra-tól.
- Ah, értem... - bólintok. – Köszönöm! – majd, mintha semmi sem történt volna elsétált mellőlünk. Furcsálltam a viselkedését, de ő... mindig is ilyen volt, így nem agyaltam rajta annyit. Tenzou kedvesen és segítőkészen félig meddig a vállára vett és segített elsétálni a Hokage irodáig, ahol a közvetítő szerepet töltöttem be.
***
Másfél óra telt el. A Hokage központ tetején található tetőtéri teraszra felsétáltam. Innen az egész falu a szemem elé tárult és láttam, hogy az emberek azon fáradoznak, hogy eltűntessék a kobalt chakra legkisebb nyomát is; továbbá, hogy mentsék azt, ami még menthető. Annyira rossz, hogy én nem tudok nekik segíteni, s nem csak testi gyengeségem miatt, hanem a lelki gyengeségem miatt is. Hogy nyugodtan tudjak elveszni a gondolataimban megkértem Tenzou-t, hogy hagyjon egy kicsit egyedül. Rengeteg mindent át kell gondolnom magamban, s főleg a harcot illetően. Apám lénye még él, hiszen Urashiki nem pusztította el őt teljesen. A Sharingan szeme most Momoshiki ball szemeként szolgál, ami annyit jelent, hogy anyám segítségével képes velem kommunikálni, hiszen... Amikor Momoshiki legutoljára a Földön volt, akkor is szólt hozzám.
*Flashback*
- „Mina... Mina... Mina..." – hallok egy hangot a fejemben, mely már 2 perce folyamatosan szól hozzám. Bárki is az... Hagyjon békén! Most a bosszúmat akarom véghez vinni! – „Mina! Válaszolj már! Én vagyok az, az apád!" – ez a mondat... Ez a hang... Csak nem...
- „Apa... Te vagy az?"
*Flashback vége*
- „Csak bemeséltem magamnak..." – hunyom, le a szemeimet miközben szomorú sóhaj hagyja el a számat.
*Flashback*
- „Nem meséled be magadnak!" – hallom újra a hangját. – „Én vagyok az!"
- „Apa..."- lágyul meg a tekintetem... - „Hogy lehet ez?"
- „A Yin chakra, a Sharingan és a sárkány szem végett még tudok veled kommunikálni anyád segítségével, de eléggé korlátozva vagyunk!"
- „Tehát... tényleg meghaltál..." – könnyezek meg újra futás közben.
- „Mina, figyelj rám jól! A Sharingan miatt látom, hogy mi van előttem. Momoshiki csapdába csal!"
*Flashback vége*
- „Vajon... Ott is csapdába fog csalni? És vajon... Apa segíteni fog? Igen, mert Gaara azt mondta, hogy Hiraki értesítette őt is a fejleményekről Kaguya palotáját illetően és Hiraki... apám erejének köszönheti azt, hogy még tudatában vannak, hogy mit csinál. Így tudja megfékezni a yokai sereget."
- Mina-chan... - rázz vissza egy fiatal lány hangja. A fejemet megrázom, s a hang irányába fordultam. Sarada állt mögöttem tisztelettudóan és határozottan. – A 4 Kage megérkezett!
- Értem... - bólintok, majd a korlátnak támasztott kardomat visszarakom a kard tartó tokjába. – Köszönöm, hogy szóltál! – mosolygok rá.
- A Mama szerint nagyon rossz állapotban voltál... Nem kockázatos elmenned és megküzdened a gonosszal? – kérdezi félve.
- „Aggódik, ahogy mindenki más is. Most, hogy megmutattam az erőmet az embereknek és, hogy látták, hogy milyen veszély leselkedik rájuk, mindegyikük tisztel és aggódik értem. Részben ennek örülök, de ettől a lényem egy része is szomorú lesz."
- Kockázatos, de... Nem leszek egyedül! Velem lesznek a Kage-k és apád is, továbbá Never is vigyázz rám. – mondom neki, miközben elindulunk lefelé a Hokage irodába. – És nem utolsó sorban a másik világban ott van az apám yokai-ja, aki sikeresen beépült úgy a seregbe, hogy Momoshiki ne vegye észre azt, hogy ő tartja vissza a yokai-okat. Ha Hiraki nem lenne ott, a yokai-ok már rég átjöttek volna. Úgyhogy nem kell aggódnod, nem leszek egyedül és ne félj, nem hagyom, hogy a Nanadaime és az apád meghaljon! – elkerekedtek a szemei, én meg határozottan néztem előre. Nem hagyom, hogy más is átélje azt a fájdalmat, amit én érzek. Ez a fájdalom, ami most bennem van, képes lenne napokra a padlóra húzni, de... Tán Never nem engedi, hogy ez történjen, hiszen... Küzdenem kell, mert addig nem tudok gyászolni, amíg tart a háború!
***
Ismételten a Hokage központ tetőtéri teraszán voltunk, ahol búcsúzkodni kezdtünk. A 4 Kage-n, Sasuke-san-on és rajtam kívül még Tenzou, Konohamaru, Mitsuki, Sarada, Sakura-chan, Hinata-chan és Himawari tartózkodtak. Tenzou-tól már elbúcsúztam és megnyugtattam, hogy visszatérek; Hinata-chan-nak és Himawari-na megígértem, hogy kerül, amibe kerül, de visszahozom Naruto-t. Most Konohamaru előtt állok, és nem bírom levenni a szememet a kötéséről. Az egész jobb kézfeje be van kötve a fehér fáslival. Megfogtam, mert nem bírtam már tovább vele a szemezést. Egészen addig emeltem fel, hogy a szememmel egy vonalba legyen. Konohamaru nem ellenkezett, hagyta, hogy ezt tegyem. Szomorúan néztem rá, mire ő elmosolyodott és ball kezével megsimogatta az arcomat.
- Ne, aggódj e miatt! Minden rendben van!
- Tudom... - sóhajtok egyet, majd lassan kiengedem a kezemből a kezét és megemelem enyhén a chakra szintemet. – Szeretnék neked még valamit adni, még mielőtt eltűnök. - azzal egy vékonyka kis árnycsík elhagyta a kezemet és egy egyszerű mozdulattal beleszállt Konohamaru aurájába. Elkerekedtek a szemei, amikor megérezte a testében a Yin chakra-t.
- Ez... Mi? Mármint... Miért kaptam? – javítja ki az első kérdését.
- Megosztottam veled a Yin chakra-mat addig, amíg mi odaát vagyunk. Ezzel a chakra-val fel tudjátok venni a harcot a Zetsu-k ellen; továbbá ezzel az erővel meg tudod védeni magadat, és persze másokat is.
- Értem... - bólint mosolyogva, majd a ball kezét ökölbe szorítja és eltökélten nézz bele a szemeimbe. – Megteszek mindent és meglásd, mire visszatértek, addigra az összes Zetsu-t elpusztítjuk!
- Szeretnék hinni ebben! – mosolygok rá én is.
- „Nuregami, Eragon... Számítunk rátok! Kérlek, adjatok bele mindent!" – szólt Mitsuki démonjaihoz Never.
- „Számíthatsz ránk Never!" – válaszolt neki Eragon.
- „Vigyázzatok odaát!" – figyelek fel Nuregami aggódó hangjára. – „Lehet, hogy Urashiki erősebb volt, mint Momoshiki, de Momoshiki egy sátánfajzat! Bármire képes a győzelemért!"
- „Igen, tudom... és köszönöm, hogy aggódsz értem..." – mosolyog el Never, én pedig teljesen meglepődök azon, hogy Nuregami aggódik Never-ért. Mi lelhette őt, amikor néhány órával ezelőtt, még morcosan viselkedett velünk?
- „Mina-chan... Sok szerencsét!" – biccent felém Mitsuki, mire én visszabólintok neki.
- „Köszönöm, Mitsuki!" – mondom, majd elsétálok Konohamaru-tól és készen állok az utazásra a tiltott dimenzióba.
- Kérlek, várjatok! – hallom meg Boruto hangját, s nem csak én, de a 4 Kage is megdöbbent. Egyedül Sasuke-san nem lepődött meg.
- Késtél Boruto! – szól rá. – Majdnem elindultunk nélküled! – amint Boruto felért, az én szemem azonnal megakadt a fejpántján. Ez Sasuke-san fejpántja. Ezek szerint... Boruto Sasuke-san... tanítványa?
- MI?! – kérdeztük egyszerre az összes emberrel, akik a teraszon tartózkodtak.
- Most komolyan azt várod el tőlünk, hogy egy gyereket elvigyünk egy ilyen veszélyes harcra? – kérdezi Darui, a Raikage.
- Ráadásul úgy, hogy ez a kölyök egy csaló? – folytatta Kurotsuchi, a női Tsuchikage.
- Sasuke-san... Miért akarod magaddal hozni? – kérdezi az Uchiha-t Choujoru, a VI. Mizukage.
- Mert a tanítványom, továbbá B tervem is van vele.
- És meg szeretném menteni az apámat! – vágja rá azonnal Boruto, miután Sasuke-san befejezi a mondatát. Tény, a legtöbbünket meglepte az, hogy Boruto Sasuke-san tanítványa, de... engem az döbbentett le, hogy meg akarja menteni az apját.
- „Meg akarja menteni... Megtagadhatom ezt a vágyat tőle?" – agyalok magamban eléggé rendesen.
- Te mit gondolsz, Mina? – nézz rá Gaara, mire én határozottan ránéztem Boruto-ra. Elindultam Boruto felé, s úgy, hogy Gaara-nak nem válaszoltam. Kíváncsi vagyok valamire, nem is kicsit. – Mina? – nézz utánam értetlenül.
- Szóval... Meg akarod menteni az apádat? – teszem fel neki a kérdésemet.
- Igen!- válaszol határozottan.
- És meddig vagy hajlandó érte elmenni! – nyújtom ki előre a kezemet, s megemelem a chakra-mat. – „Bocs, Never... Megint elzárlak!"
- „NEEEE! Ne, csináld! Tudod mennyire fáá..." – és már nem bírta befejezni a mondatát, mert a Yin erőmmel elzártam őt magamtól. Éreztem, hogy sűrű és sötét Yin aura vesz körbe, s a chakra-m lassan kiszabadul a testemből. Már nem éreztem semmit, s tudom, hogy ez az üresség annak a jele, hogy a szemem vörössé változott.
- Ez az én erőm, Never nélkül! – folytatom tovább a mondatomat. – Én a végtelenségekig képes vagyok elmenni csak azért, hogy megmentsem a Nanadaime-t! Te meddig vagy hajlandó? – nézek rá határozottan és kissé kegyetlenül. Kíváncsi, hogy a szavai üresek voltak e vagy sem.
- Bármeddig! – vágja rá Boruto, s a következő másodpercben az ökölbe szorított kezemhez üti az ő ökölbe szorított kezét és éreztem, hogy megemeli a chakra-ját.
- „Szél és Villám chakra folyik a gyerek ereiben, s érzem, hogy ez az ő ereje. Igaz, csak kicsike, de... Legalább az elhatározottsága és a szíve a helyén van! Fejlődik a jelleme; innentől kezdve nincs mit mondanom!" – elmosolyodtam, majd leengedtem a chakra-mat és a kezemet is elvettem tőle. – Magunkkal visszük. – jelentettem ki határozottan. – Érte is vállalom a felelősséget, ha kell!
- „Hú... Baszki... Soha ne zárj el Mina!" – dühöng Never. – „Tudod, hogy mennyire fáj?"
- „Bocsáss meg!" – kérek tőle elnézést, kissé zavartan.
- Mindent magadra vállalsz, te lány! –lépett mellém Sasuke-san. – Ő az én tanítványom, szóval ne rá, hanem Momoshiki-re koncentrálj majd!
- Értem! – bólintottam, majd átalakultam sárkánnyá és megvártam, amíg mindenki felmászik a hátamra.
- Kérlek, Sasuke-san! Ne, hagyd, hogy a fiamnak baja essen! – könyörög Hinata-chan neki.
- Ne, aggódj, anya! Visszajövők és apát is magammal hozom! – mosolygót rá Boruto az anyjára naruto-san. Ekkor Hinata-chan szemei elkerekedtek és mosolyogva bólintott Boruto-nak.
- Sok szerencsét, Boruto!
- Mindent bele, Nii-san! – integetett neki Himawari.
- Sok sikert, Boruto! – intettek neki a csapattársai.
- Kitartást nektek! – biccentett felénk Konohamaru.
- Induljunk! – mondta Sasuke-san, mire én felálltam és vártam, hogy megnyissa az átjárót. – Rinnegan! – s a következő percben megjelent egy sötét lila színű dimenzió kapu. – Gyerünk, Mina! – veregette meg a nyakamat Sasuke-san.
- KRÁÁÁ! – ágaskodtam egy kicsit, majd belevágtattam a dimenzió kapuba. – „Jövünk Apa, Hiraki! Számítunk a segítségetekre!"