Ahogy haza értem, az állatoknak rögtön enni adtam, aztán én is ettem. Egy kicsit játszottam, a 4kéz-lábuakkal, aztán mentem is pihenni. A vacsora alatt alig szólaltam meg, csak ettem. Kaja után aludni mentem, ami nagyon fura volt, mert én, soha nem alszom el 10kor.
-Kutussszzz!! -ugrott rám, "valaki".
-Naaa.. Kelj már feell!! -nyávogva bögdösött.
-Hééj.. Kutyusz... -sipákolt, a fülembe.
-Itt van Cameron is. -mondta egy fokkal halkabban, és ahogy meghallottam a fiú nevét, úgy felugrottam, hogy lefejeltem a bátyàmat.
-Tudtam, hogy akkor felkesz, de hogy így?? -fogta a fejét, ahogy én is.
-De kemény, a fejed! -panaszkodtam.
-Te mondod? -panaszkodott, ő is.
-Hát szia, Sophi! -jött be Ana is.
-Szia.. -nyöszörögtem.
-Mi történt? -ült le.
-Ez az idióta féried, rám ugrott. És én meg ahogy keltem fel, véletlen lefejeltem. -mutattam arra a férfire, aki miatt most a fejemet fogom.
-Cob! Miért vagy ilyen rohadék!? -utötte meg a a vállát, a feleség.
-Auu.. Ez fájt.. -nyavajgott, a férfi.
-Kit izgat! -tette keresztbe a kezét.
-Amúgy.. Hol van, Jane? -néztem körtbe, mert furcsáltam, hogy már miért nem ugrott rám.
-Ő most nem jött, mert ő a barátjával van. -nézett rám.
-Van barátja? -kérdeztük egyszerre, a fiúval.
-Ja, miért ne..? -vetett, egy kérdő pillantást.
-Az én kutuszomnak, még nem lesz barátja! Csak akkor csokolózhat, ha 16 elmúlt. És akkor fog lefeküdni egy fiúval, ha egyetemre megy. -simogatja meg a fejemet, mint ha egy kutya lennék, aki jól végezte a dolgát.
-Csak 16 után csokolózhatok? -néztem a bátyámra.
-Még szép! És még nem lehet barátod!
-szigorúan nézett rám.
-Miért tartod terrorba, ezt a lányt? -fogja a fejét Ana, és magától kérdezte, az érthetetlent.
-Jól van, mindegy. Most cuccoljunk le a szobába. -állt fel a lány, és húzta magával a fiút is. A szobába?!! Amúgy, nem mondtam egy dolgot. És az az, hogy ha valaki jár a bátyám szobájában, azt rögtön tudja valahogy, ahogy belép abba a helyiségbe.
-Ki aludt, a szobámban!?! -ordított, a hím nemű, ahogy a szobájába ért. Na látjátok, vagy halljátok, tudom is én! De most amilyen gyorsan tudtam, szaladtam le a konyhába, ahol anyuék is vannak. Az hűtő felé vettem az irányt, és gyorsan kivettem a reggelim, aztán az asztalhoz mentem, mintha én nem tehetnék semmiről. A szüleim furcsán néztek rám, mint ha megbolondúltam volna, de ez most nem érdekelt. Épp szólásra nyitották volna a szájukat, amikor letaperolt a lépcsőn, a bátyám.
-Ki aludt a szobámba? -állt mellém.
-Csak nagyon hijányoztál, és így a szobádban aludtam. -néztem rá, boci szemekkel.
-Haha.. Jó vicc. Na, ki aludt ott? -ismételte magát.
-Cameron.-szólal meg anyu, a káváját iszokatva. Szúrós szemeket menesztettem rá, és úgy szólaltam meg.
-Anya! -szóltam rá. A bögrével a kezében félre nézett, mint ha semmi sem történt volna.
-És miért? -vonta újra kérdőre, a testvérem.
-Reszeg volt. -szólt közbe, az apám is.
-Apa!! -néztem felé. Ő is követte anyu példáját, és elfordult.
-Miért volt részeg? -tett fel egy újabb kérdést.
-Össze veszett Dottival, de már kibéküldtek. Ennyi. -rántottam vállat.
-Any.. -szóltam volna rá, na de minek? Meg se szólalt, csak féltem, hogy azt is elmondja.
-Mit csinált? -fonta össze a karjait, a bátyámnak nevezett férfi.
-Semmit.. -követtem a példáját.
-Anya? -nézett a fiú, az annyára.
-Nem tudok róla, hogy csinált volna valamit. -rántott vállat. Szóval, ne mondta el apunak
-Bántott, valami rosszat mondott, vagy valamit csinált, talán megcsókolt? Eskü, ha bármi rosszat csinát, vagy mondott, akkor én megölöm! -szorította ökölbe, a kezeit.
-Jaj szivem nyugi, a hugod már nem olyan kis lány, tudja azt, hogy mi a jó, és mi a rossz. -mondja a fiúnak, Ana.
-Igen, de.. -mondta volna még a magáét, de én közbe vágtam.
-Jacob.. Nem történt semmi, és ha történt volna is valami, akkors se mondanám el neked, sem pedig apunak. Mert ti, egy kicsit mindenért felkapjátok a vizet. -tettem a válára a kezemet, aztán mentem vissza a szobámba elkészülni. Megcsináltam a reggelim dolgaimat, aztán egy ilyen rucit dobtam magamra.
A hajamat, most egy laza kontyba kötöttem, ami így is nagyon nehéz volt, a hosszúsága miatt, és az első 2 tincs meg lógott magának, mivel az úgyis nagyon rövid. Ahogy kész lettem, felhívtam a legjobb barátnőmet, hogy elmeséjek neki mindent, ami ezen a héten történt.
-Azt a kurva! -akadt le Am, a telefon túlsó oldalán.
-Biztos, hogy az a Cameron Dallas volt? -vont kérdőre.
-Igen. Biztos, hogy az a Cameron Dallas volt. -erősitettem meg.
-Akinek Sierra Dallasnak hívják, a növérét. -vont újra kérdőre.
-Igen, akinek Sierra Dallasnak hívják, a növérét. -jelentettem ki, újra.
-És akinek, Gina Dallas az anyukája. -kérdezett újra.
-Igen. Akinek Gina Dallas az anyukája.-kezdtem ki akadni.
Amúgy, aki nem tudná, hogy, hogy néz ki Gina, annak itt van a kép.
Majdnem, így néz ki, mint Sierra, csak idősebb változatban. 😂
-És aki a-mondta volna a barátnőm, de már nem engedtem befejezni.
-Igen Amie! Az aki tegnap hajnalban lesmárólt engem, az a Cameron Alexander Dallas! -ahogy ezt kimondtam, 2 koppanást hallottam. Ijedten néztem, a hang irányába, ahol a bátyám állt, aki a telefonját ejtette el, és mögötte ő, aki meg a kocsijának a kulcsa landolt a földön.
A lányt, nagy sebbeségel nyomtam ki. És félve néztem a két személyre.
1.-nek is azért, mert meghallotta Cameron.
2.-jára, meg atóltféltem, hogy a bátyám megfojga ölni a fiút, aki meg merte csokólni a hugát.
-Mizu? -szólaltam meg a hosszú csönd után, egy kínos mosollyal az arcomon.
-Mért nem mondtad el?! -szólt egyszerre, a két hím nemű. Kiagadtak, de nagyon. Most mit csináljak?
-T-Túl sok volt a dolgom. -nagy szemekkel pislogtam egyet.
-Lesmáróltad, a húgom?! -tette keresztbe a kezét a bátyám, és a fiú felé fordult.
-Nem tudtam róla, de nagyon sajnálom. -pillantott rám, a fiú.
-Várj Jacob! Nem tehet róla, részeg volt. És nem csinált semmit, nem volt olyan nagy dolog. -szaladtam közéjük, és a szemembe könnyek gyültek.
-Nem olyan nagy dolog? Nem olyan nagy dolog!? -Nézett le rám.
-A francokat! -ordított. Ahogy láttam, aki a házba tartózkodott, mind ide rohant.
-Mi törtért? -kérdezte anyu.
-Amievel beszéltem, és meghallották ahogy mondtam a csókot. -néztem rá, segítőkérően.
-Szívem, nyugodj le. A húgod, már nem olyan kicsi lány. Attól függetlenül, hogy csokolózott egy fiúval, még nem kell felkapni a vizet.
-nyugtatta Ana.
-Kivel csokolózott Sophi? -húzta fel a szemöldökét apu.
-Cameronnal!-vállasszólt, Jacob.
Ezután mindenki mondta a magájét. Ana, Jacobot probáltal nyugtattni, én Cameron védtem, hogy nem csinált semmi nagy dolgot, a bátyám ordibált, apám meg a magájét mondta.
-Elég legyen! -ordított túl mindenkit, az anyám. Mindenki rákapta a fejét, és rémülten néztünk rá. Azt mindenki tudja meg, hogy ha az anyám nagyon ideges, akkor félelmetesebb mint egy csapat szumó birkózó.
-Nekem is egy kicsit rosszul esett, hogy valaki megcsókolta a lányomat, de már nem 8éves, hogy ennyire félteni keljen mindentől. Már 15éves, minjárt érettségizik is, és nem is egy vadidegennel csokolózott, hanem egy olyannal, akit ismerünk. Meg amúgy is, véletlen történt. -magyarázta meg a dolgokat anya. A bátyám, nagy nehezen, a félig mögöttem álló fiúra nézett.
-Hajj... -fúta ki a levegőt, az említett.
-Sajnálom, nem kellett volna így felkapnom a vizet. -nyújtotta a kezét.
-Én is sajnálom, és nincs semmi baj. -fogta el, a másik. Kezet ráztak, aztán egymásra mosolyogtam.
-Istenem... -rázta a fejét, anyu.
-Jól van.. -mosolygott, Ana is.
-Hm... -fújtatott egyet az apám is, mosolyogva.
-Akkor.. Szent a béke? -kérdeztem meg félve, a legegyértelműbb dolgot.
-Ja.. Igen. -mondta Jacob.
Ezután az incidens után, mindenki ment a saját dolgára, Cameron meg velem maradt a szobában.
-Mikor.. Csokoltalak meg? -kérdezte, miután becsuktam az ajtót.
-Akkor.. Amikor rám estél. -ültem le az ágyra.
-Tudtam.-ült le mellém. Kérdőn néztem rá, amin vette is a célzást, hogy el kell mondania.
-Beugrott egy pár emlék arról az estéről, és a csók is. Azon reménykedtem, hogy csak egy álom. Meg is akartam kérdezni, de.. Nem mertem. -mosolyogtott maga elé, eröltetetten.
-Én, nagyon sajnálom... -fordította felém, a fejét.
-Nem baj, hisz nem tehetsz róla, nem a te hibád. Részeg voltál. -mosolyogtam rá enyhén.
-Nem teljesen, mert ha.. Anyira akartam volna.. Akkor talán.. Meg is állhattam volna.. -nézett mélyen a szemembe. Az ágyon ültünk, és egymás szemébe néztünk, miközben a szemünk, egymás szája, és szemeközt cikázott. A fiú lélegzetét egyre közelebbről hallottam, még nem....
Na sziasztok! Vajon mi fog történni velük? Sikerül egymásra találniuk, vagy talán, a kapcsolatuk rosszabb lesz. De ezt már sajnos, csak a kövi részben tudjátok meg.
Puszii 💋