Woozi:
Az első nap egy új suliban mindig nehéz, főleg ha évközben toppansz be az osztályba és még csak tankönyveid sincsenek...
Utam, egy rövid útbaigazítás után, a könyvtárba vezet, ahonnan a fontosabb könyveket hazavihetem, amíg nem kerítek sajátot. Lélekben készülök egy poros, állott könyvszagú helyiségre, egy öreg nénivel, de meglepetésemre egy elégé modern helyiséggel találom szembe magam. Az ajtón két tábla virít:
Kérjük a könyvtár területén, szíveskedjen csendben maradni, hogy ne zavarja az olvasni vágyókat. Ez érthető és nem is szándékoztam ordítva közlekedni.
A könyvtár felújításáért felelős az Fiatalok Olvasásáért egyesület, akiknek ezennel is köszönjük az adományt. Ez egy szép gondolat.
Belépve egy főfolyosó szerű hely van velem szemben, néhány babzsákfotelben olvasnak, míg az asztaloknál lévők a számítógépnek szentelik a figyelmüket. Bár néhányan rám pillanatnak, és érdeklődve vizsgálják arcom. Lehajtott fejjel sietek a sorok közé elrejtőzve a tekintetek elől. Nem igazán vállik előnyömre, hogy hasonlítok a bátyámra, ugyanis az ő hírneve miatt sokan kerülnek vagy kötnek belém...
A könyvek lassan meglesznek mind, már csak egy kell: a történelem. A következő soron meg is találom az egyetlen bent lévő példányt, sajnos a legfelső polcon... Leteszem a kezemben lévő könyveket, hogy le tudjam venni.
Lábujjhegyre állva ágaskodom érte, de így is csak középső ujjam hegyével simogatom gerincét, a koncentrálás miatt nyelvem hegyét kidugom ajkaim közül, de semmi, még mindig túl alacsony vagyok. Szétnézek a soron hátha valaki tud segíteni, de egyedül álldogálok egy kislétra társaságában, amire nincs isten, hogy felmásszak, akkor inkább nem lesz tankönyvem. Lemondóan sóhajtok és újra kinyújtóztatom karom, hátha alapon, mikor a fejem felett egy kéz nyúl el, ijedtemben visszahúzom mancsom és hátrébb lépnék, ha nem ütköznék neki egy mellkasnak, levegőmet visszatartva figyelem, ahogy gond nélkül emeli le a könyvet, sőt lenézve ő egyáltalán nem áll lábujjhegyre.
Mellkasa fejemhez ér, míg hasfala hátamat súrolja, most kockákat érezek, vagy képzelődöm? Annyira zavarban vagyok, hogy arcom felveszi piros felsőm színét. Melegség árad szét a testemben, olyan közel van, senki nem volt még ilyen közel hozzám, soha... Miért csinálja ezt?
Mikor végre ellép mögülem, hátra fordulok. Egy fejjel magasabb srác felém nyújtja az áhított papírköteget. Fekete haja belelóg étcsokoládé színű szemébe, szája egy kicsivel vastagabb, mint az enyém, viszont vonási sokkal férfiasabbak, bár nem lehet nálam sokkal idősebb. Nagyon magas, ha hozzá bújnék, fejem pont a mellkasába fúrhatnám, a gondolatra még pirosabb leszek. Szája egy halvány mosolyra húzódik, mikor megpillantja arcomat.
-Mingyu vagyok. - mutatkozik be, miközben elveszem a történelem könyvet.
-Jihoon. - nézek fel rá félénken.
-Új vagy itt? - kérdezi, de csak bólintással felelek, majd már guggolnék le a többi könyvért, mikor megelőzve felkapja őket. - Szükséged van még valamire, vagy már mindent megtaláltál?
-Minden megvan... - motyogom még mindig teljesen zavarban. Mi van velem? Ez nem én vagyok!
-Akkor elkísérlek a könyvtároshoz. - jelenti ki határozottan és elindul. Bár nem mondom, örülök, hogy elkísér, ugyanis fogalmam sincs merre kéne induljak.
Rövid séta után, amit egyetlen könyvvel a kezemben teszek meg elérünk egy pulthoz, ahol egy aranyos, idős hölgy ül.
-Kim Mingyu, milyen könyvet nem látok soha többé? - néz fel unottan az előtte lévő újságból. A fiú azonban hatalmas mosollyal az arcán hagyja figyelmen kívül a sértő hangsúlyt.
-Tudom, hogy szeretni tetszik engem! De ma nem viszek haza semmit, Manócska tankönyveit segítettem hozni! - büszkélkedik. Várjunk, Manócska? Mi? Én?
-Csókolom! - köszönök illedelmesen és átkozom magam, amiért nem vagyok magasabb, így a pult a mellkasomig ér, a rajta lévő könyvekkel együtt pedig magasabb is mint én.
-Rendben, megtudhatnám a nevedet, mert gondolom, nem az újdonsült fogyatékos barátod - biccent az említett felé, mire elnevettem magam hallkan. - által rád ragasztott becenéven szerepelsz a nyilvántartásban. - pillant rám.
-Lee Jihoon. - mondom halkan, belül még mindig az oltásán nevetve.
-Most ezt úgy tetszett mondani mintha nem én lennék a kedvenc diákja, Mrs. Seok - társalog továbbra is felhőtlenül, de a könyvtáros csak szemforgatva veszi levegőnek személyét.
-Nem vagy még benne a rendszerben, van időd kitölteni a könyvtári kártyát vagy sietsz valahová? - kérdezi.
-Igazából a bátyám rám vár... - vakarom a tarkóm zavartan, reménykedve, hogy tényleg itt van valahol és nem húzott haza nélkülem...
-Írja az én nevemre! -ajánlja fel a mellettem álló.
-legalább lesz egy két könyv amit papíron te hoztál vissza... - mondja, miközben már húzza is le a könyveket, de inkább csak magának motyog.
-Így van, mindenki jól jár! - vigyorog. - De minden tisztelettel, asszonyom, most vár a többi barátom vissza. Szia, Jihoon! Viszlát! - int és elsétál a könyvtár hátsó részébe.
A kölcsönzés hamar megvan én pedig a srácon gondolkozva hagyom el a könyvtár területét.
Akkor mi most barátok vagyunk? Az már Jeonghan-nal és Taehyung-gal -bár nem tudom, hogy ő a barátom, mert azt mondják ő mindenkivel kedves- együtt már három! Egy nap alatt, nem rossz!
Kim Mingyu, ekkor még fogalmam sem volt mennyi álmatlan éjszakát okoztál nekem, minden értelemben!
Halii, emberek! Itt Lexa! X-szel és nem ksz-szel, megjegyzendő dolog!
Mint a címből kiderül, kaptam egy újabb kihívást LoraChanFromAsia-tól, amit nagyon köszönök!
A kihívás a betűkihívás lenne, de nem azt csinálom, hanem amit utána rakott ki, ennek egy oka van:
Nem vagyunk barátok az "I" betűvel (XD, ez aztán indok), ezért is vagyok LexA és nem LexI, és amúgy sem tudnék semmit írni azon kívül, hogy "Iván".
Akkor kezdődjék a sima tényes-kérdéses kihívás:
Tények (nem tudom mennyi kell, gondolom 10, nem?):
-Irodalmat kéne tanulnom, most...
-Utálom a fekete színt, csak akkor hordok, ha muszáj
-Ha tehetném minden nap szoknyában járnék magassarkú csizmával, vagy cipővel
-Ebben a félévben fel vagyok mentve tesiből
-Hiányzik a mozgás
-Gyüjtöm a kreatív, mintás zoknikat, pl. Megvan a BT21-es zokniból mindegyik karakter
-A baráti társaságomban én vagyok az, aki folyton beszél és mindenről van véleménye
-Koreai nevemnek a Somin-t választanám, ami szépet és okosat jelent.
-Sok nyakláncot hordok
-Az egyik kedvenc idézetem (a sok közül):
" Minden rosszat el tudok képzelni magamról, de hiába!"
Kérdések:
»Igen, mert mindenkinek joga van önmagának lenni!
»Szűk gondolkodásúaknak tartom őket.
»Igen, Colton Haynes és a férje, Jeff Leatham
»Szerintem a ship-ek, azért léteznek, mert a rajongók boldognak akarják látni kedvenceiket, ezért "keresnek" neki párt, viszont akik rájuk akarják erőszakolni, azok elérik, hogy akik leddig legjobb barátok voltak, azok elhiegüljenek egymástól...
»Fehér, de leginkább színes
»A saját országomban, ahol minden úgy van, ahogy akarom
»A Pepsi-t szeretem
»Tudok, és szoktunk menni télen barátokkal, de idén sajnos rossz a lábam, így nem mehetek fel a jégre...
»A testvérem, vagy a legjobb barátom (Országtól függően)
Az én kérdésem:
1. Olvastad a könyvem?
2. Ha igen, melyik történet tetszett a legjobban?
3. Sminkeled magad?
4. Milyen számodra a tökéletes nap?
5. Ha a barátaid egy szóval jellemeznének, mi lenne az?
6. Mi a kedvenc könyved? (Nem Wattpadon)
Aki szeretné csinálja meg😇❤
Ezt csak itt hagyom! Szeressétek *-*
És ne felejtkezzünk el a legfontosabbról:
BOLDOG SZÜLINAPOT MINGHAO❤❤❤