Miután elváltunk levegõhiány miatt kavargott bennem minden. Dominic zöld szemeibe bámultam amely úgy csillogott mint egy gyémánt. Láttam bennük az örömöt és a vágyat tükrözõdni, ez még jobban összezavart. Hiszen ma Maxal voltam és most Dominical csókolóztam. Idõre volt szükségem hogy átgondoljam mit is akarok pontosan. Elkezdtem lefejteni magamról Dominic erõsen szorító kezeit.
-Vicky.
-Dominic.-vettem mély lélegzetet.-Most muszáj gondolkodnom!
-Most dühös vagy rám?
-Nem.
-Akkor mi a baj?
-Voltál már szerelmes egyszerre két emberbe?-fordultam vissza hozzá.
-Még nem. De kérlek ne légy rám dühös, vagy ne legyél miattam szomorú. Csak téged látni Maxal...olyan mintha kést döfnének a szívembe és megforgatnák benne többször.
Megöleltem Dominicot, õ a fejét a nyakamba fúrta majd elengedtük egymást, adtam neki egy puszit és beléptem a kapun, csiga lassú léptelekkel felbotorkáltam a házhoz és a szobámba.
Miután kicsit tisztábban láttam, és erõt érzetem magamban megragadtam a mobilom majd felhívtam Ashleyt. Három csöngés után már bele is szólt.
-Szia!
-Szia.
-Mi történt?
-Dominic az elõbb csókolt meg!
-MI VAN?!-kiáltott fel.-Csak úgy?
-Hát becsöngetett és mikor kaput nyitottam megcsókolt.
-És élvezted a csókot?
-Hát azt hiszem igen.
-Maxal mi van? Ma volt a randi, nem?
-Maxal nagyon jól érzetem magam!
-Tetszik neked?
-Nem tudom.
-Dominical lennél inkább vagy vele?
-Fogalmam sincs!-keltem ki magamból.- Nem tudom!
-Értem, és...
-Igen gondolkozom ezen egy ideje. Nem tudom mi lesz.
-Sodródsz az árral?
-Egyenlõre, igen.
-Viszont ugye tudod hogy a fiúk a te döntésedre várnak? Ne húzd sokáig mert nem lesz jó vége!
-Tudom, mindkettõt.
-Most hagylak, jobb lesz neked így.
-Köszönöm, puszi.
-Szia.
Miután leraktuk óráikig ültem az ágyon török ülésben és azon gondolkoztam mi lenne a legjobb lépés, természetesen valaki így is sérülni fog de megoldást kell találnom minél elõbb ha szeretném hogy boldog lehessek és ne vegyen körül a dráma.
Mikor ismét iskolába mentem Dominicék vittek mint mindig, Csendben voltunk az egész út halat, és csöndben váltunk el egymástól. Mikor beléptem a terembe, még nem volt ott senki. Lerogytam a helyemre. A kezeimet a padra tettem és rájuk hajtottam a fejem majd lehunytam a szememet. Kis idõ elteltével arra lettem figyelmes hogy vitatkoznak körülöttem.
-Miért nem fogod fel hogy soha se fog szeretni?!
-És te mióta vagy a szóvivõje?
-Én megvédem õt tõled!
-És ha õ engem szeret és nem téged?
-Mindig ezt csinálod, mindig! De most már nem fogom hagyni! Túl fontos õ ahhoz nekem hogy elengedjem!
Vitatkozott a két hang egymással. Felemeltem a fejem és Maxra majd Dominicra pillantottam, nem figyeltek rám csak egymással ordibáltak. Felálltam a székbõl és elkiáltottam magamat.
-Most már elég ebbõl! Úgy veszekedtek mint két kis gyerek! Nem bírlak titeket elviselni! Fejezzétek be végre!
Majd ott hagytam õket kivonultam a terembõl le az aulába. Lerogytam egy padra és a hátamat egy oszlopnak döntöttem. Sok minden kavargott bennem.
-Leülhetek hozzád?-kérdezte egy hang.
-Persze.-néztem fel Jamesre.
James leült velem szembe és engem fürkészett.
-Mi a baj?
-Dominic és Max rajtam veszekszik állandóan!
-Akkor döntened kell közötük!
-De nem tudok.
-Minél tovább húzod, annál rosszabb lesz.
-És ha mindkettõt szeretem?
-Mi van akkor ha azért szereted õket mert megvan a másikban az amit az egyikbõl hiányolsz?
-Lehetséges hogy igazad van.
-Ne hagyd hogy más döntsön helyetted hogy mit akarsz, te dönts el és mikor úgy érzed a legjobb döntést hoztad cselekedj!
-Mond mikor lettél ilyen bölcs?
-Tegnap diós tésztát ettem.
-De nem is szereted a diót.
-Látod? A dió zsenivé tett.
-Az biztos.
Elnevettük magunkat, jó volt beszélni Jamesel. Megértett, meghallgatott.
-Köszönöm.
-Tíz-erez lesz!
-Tessék?
-Vicceltem.
Újra nevetésben törtünk ki.
A napok gyorsan teltek, Dominic és Max nem nagyon kereste a társaságom de nem is bántam. Jobb volt így mert tudtam gondolkozni azon mit is szeretnék. Csütörtök reggel nyögve-nyelõsen keltem fel, még mindig utáltam korán kelni, gyorsan elkészültem és már siettünk is a sulihoz. Mikor odaértem már mindenki ott volt, nem csak az A-sok de B-sek is. Gyorsan jelentkezem az ofõnél hogy itt vagyok végre én is. Majd a barátaimhoz siettem és átöleltem mindenkit. Nem sokáig ácsorogtunk mert pár perc múlva már tehettük is be a csomagokat a buszba, majd felszálltunk. Az úton Ashleyvel zenét hallgatunk de mindenki más is csendben volt, túl korán volt még nekünk ahhoz hogy zajongjunk. Mire leértünk a szálláshoz fél nap volt mert közbe egy benzinkútnál meg kellet állni. Meg a fõvárosban is megálltunk, az ofõ azt mondta szabad foglalkozás. Szóval kisebb csoportokba verõdtünk és leültünk megbeszélni mit is csináljunk. Ashley, Scott, Emily, Alice, Max, Dominic és én elkezdtünk azon gondolkozni mit is csinálhatnánk.
-Láttam egy mekis táblát ahogy jöttünk.-mondta Scott.
-A meki jó ötlet!-válaszoltam.-Többiek?
-Mekizzünk!-közölték.
-Ez eldõlt, induljunk srácok, én vezetlek titeket!-vágta rá Scott.
Megindultunk Scott után, aki megállt a zebránál majd mikor zöld lett a lámpa át mentünk az úton. Meg is láttuk a táblát ami azt mutatta százméter múlva balra. Lesétáltuk a távot de egy lépcsõhöz értünk, mivel nem akartunk felmászni így Max felrohant hogy megnézze van-e ott meki.
-Itt nincs.-közölte.
Tovább mentünk, a következõ utcán fölfelé nem volt meki így tovább mentünk, majd a polgármesteri hivatalnál kötöttünk ki. Úgy döntöttünk visszafordulunk és mégis megmásszuk a lépcsõt. Miután felértünk egy hatalmas épület állt elõttünk.
-Lehet hogy bent van a meki.-mondta Scott.
-Nem hiszem.-vágtam rá.
-Nézzük azért meg.-közölte.
Így a csapat fele bement hogy megnézze, mi akik próbáltunk rájönni hol is lehet a meki meglátunk még egy táblát ami konkrétan a másik táblára mutatott.
-Na jó.-vette elõ a mobilját Dominic.-Google maps a barátunk.
Gyorsan beütötte a város nevét és a meki szót mellé. Majd mikor a többiek jöttek hogy "nincs bent meki" elindultunk hát hogy a google maps segítségével eljussunk a mekibe. Tettünk pár lépést mikor egy mekis szívószálat találtunk a földön.
-Ez egy nyom srácok!-közölte Dominic.
Tovább mentünk.
-Valahol itt lesz a meki!-mondta Dominic és befordult jobbra, nos igen az autós kiszolgáló részt sikeresen megtaláltuk, a meki végülis megvolt, már csak a bejárat kellet, visszamentünk a utcára.
-Nézd Sherlock!-mondta Scott.
Mekis zacskóval mászkáló embereket pillantottunk meg majd a mekit. Mindenki üdvrivalgásban tört ki. Benéztünk az üvegajtókon ahol hatalmas sor volt, összenéztünk és megvitattuk hogy biztosan nem várjuk ezt mi ki!
Mikor befordult a busz arra az útra ahol a szállás volt megpillantottunk egy luxus hotelt, medencékkel, nem volt más épület a környéken.
-Ide jöttünk?-ordította Scott.- Tanárnõ ha mondta volna elõbb indultunk volna!
-Nem is tudtam hogy ennyi pénzbõl ki jön ez.-nevetett Max.
A tanárnõ nem szólt semmit, csak elmosolyodott és a busz befordult egy parkolóba az épület elõtt. Mindenki gyorsan összekapta magát és már siettünk is a csomagokért. A tanárnõ már lent volt és mikor mindenki kiért a buszból elkezdet elmondani mi fog most következni.
-Gyerekek. Mi abba fogunk megszállni.-mutatott a luxus épület mellet álló kissé rosszabb állapotban lévõ épületre.-Mindenki vegye ki a csomagját, cuccoljatok le és megyünk vacsorázni!
A társaság egy emberként hördült fel. A buszhoz léptünk és megszereztük a magunk csomagját. Én az utolsók között léptem a busz aljában lévõ csomagtárólóhoz.
-Ez a tiéd?-adta a kezembe a fekete bõröndömet Dominic.
-Igen, köszi.
-Bármikor hercegnõm.-kacsintott rám.
Elkúszott egy mosoly a fejemre, majd a megfogtam a bõröndöm nyelét és Dominical együtt elindultam a motel felé a többiek után.