Két hónappal ezelőtt
- Ez nem túl sok? - lépett ki a fürdőszobámból Ivett egy fekete, flitteres ruhában, magassarkúval a kezében. - Úgy érzem mintha nem lenne rajtam semmi - húzta el a száját nem tetszően.
- Ne hülyéskedj már. Nézd meg magad Iv, baromira jól nézel ki. És a ruha nem is olyan rövid - pattant fel az ágyamról Szofi és pörgette meg Ivettet.
- Szerintem is jó - bólogattam mosolyogva, remélve hogy Iv nem akar újra átöltözni, ma már ez volt a negyedik ruha.
- Lehet jobb lenne az a második, a piros - nézett vissza az öltözőbe keresve a piros ruhát.
- Szerintem a fekete sokkal jobban áll rajtad, amúgyis a piros szerintem Emmán jobban állna - dobta nekem Szofi a vörös ruhát.
Őszintén megmondva nem igazán volt kedvem menni. Persze szeretek bulizni, félreértés ne essék csak amióta Szofinak is van barátja azóta kicsit unalmasabbak a bulik. Nem akarok afféle barátnő lenni aki hisztizik amiért nem veszik számba és problémám sincs a fiúkkal, sőt, imádom őket csak ilyen helyzetekben mindig egyedül maradok mert a barátnőim el vannak foglalva khm..khm.
- Menj már öltözni Em. Csak rád várunk már. - tapsolt Szofi. - A hajad így hagyod? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Mi a baj van a hajammal? - Néztem a tükörbe, beletúrva vállig érő barna hajamba. A hullámok borzosan estek vissza vállamra pontosan ahogy én szerettem.
- Semmi. Semmi - motyogott Szofi nem vitatkozva velem, mert tudta hogy úgysem hagyom magam. Imádom a hajam, a színét is meg a hullámokat is. Néha napján kiegyenesítem de többnyire ugyanúgy hordom. Egyszerű és jól néz ki. Mi a baj van vele?
A ruhát felkapva bandukoltam be a fürdőbe hogy magamra rángassam a két mérettel kisebb vörös anyagot. Sosem volt problémám az alakommal, a suliban figyelnek a diákok testi egészségére, plusz imádok mozogni így nevezhetném magam akár fittnek is. A vörös ruha meglepően feljött rám anélkül, hogy sokat kínlódjak vele. A mellkasomra rám tapadt viszont a derekamtól lazán hullott csípőmre.
- Hűűha - füttyentett Iv amint kiléptem a szobába. - Ezzel a ruhával biztos találsz magadnak valakit - kacsintott felém majd Szofira nézve elnevették magukat.
- Nincs szükségem senkire - duzzogtam egyedül a ruhát huzogatva. - El vagyok én egyedül is - nyújtottam ki a nyelvemet majd a magassarkúmat felkapva indultam el megkeresni iker testvéremet Ervint.
Mint minden egyes bulikor a csajok átjönnek hozzám készülni majd Ervinnel együtt megyünk a helyszínre. Mi örülünk neki, Ervin kevésbé.
- VinVin - kiáltottam Ervin után a becenevén.
- Emma, csodásan nézel ki - ujjongott anyu - Csak apád meg ne lásson - suttogta kuncogva.
- Mit ne lássak? - lépett be apu a nappaliba felhúzott szemöldökkel.
Ajjajj.
- Emma, kicsit rövid ez a ruha és menj már vegyél magadra valami felsőt, nem mehetsz így ki a házból - utasított apu nem tűrő hangon.
Amit apuról tudni kell, hogy ő a budapesti rendőrség főkapitánya és én vagyok a kicsi lánya. Ami lefordítva azt jelenti, hogy a prioritása mindig az én biztonságom és bármit és bárkit megakadályoz, ha veszélyesnek találja. Ezért van az, hogy az utóbbi barátaimmal való kapcsolatom úgy végződött, hogy menekültek apa elől.
- Leo, légy már egy kicsit lazább - szólt közbe anyu. Hála a jó égnek. - Emma már 18 éves, nem zárhatod be őt, hadd szórakozzon egy kicsit - próbálta puhítani aput. - Amúgy is meg örülj, mert az ikrek buliznak, Dodót leraktuk a nagyiéknál, miénk a ház - kacsintott apura majd kezétől fogva húzni kezdte fel az emeletre.
- Pfúúj, legalább várjátok meg míg elmegyünk - kiáltottam utánuk majd amilyen gyorsan csak tudtam kisiettem a házból még mielőtt többet hallok a kelletnél.
- Úristen!!! Anyudék elfoglalják magukat - estek ki a bejárati ajtón a legjobb barátnőim vihogva.
Csak én nem találom viccesnek?
- Csajok - bólintott Ervin az irányunkba majd nyitotta fekete autójának ajtaját, hogy betessékeljen minket.
-------------
- Kicsit hangos, nem? fordultam vissza a barátnőimhez, csakhogy már senki nem állt mögöttem.
Na erről beszélek.
Nem kellett sokat keressem öket, Ivett és Ádám már a szemközti falnál falták egymást és Szofi Benji nyakába ugorva valószínüleg visibál, hogy milyen rég nem látták egymást (ami a tegnap volt, suli végzéskor).
Ennyit erről, hogy együtt szórakozunk.
Ott hagyva őket indultam el a konyha irányába amikor felfigyeltem, hogy valaki a hangos zene ellenére a nevemet kiabálja.
- Emma!! - szúrtam ki a tömegből az ázsiai barátnőmet.
- Xiu, how nice to see you here - öleltem meg az alacsony lányt. Én sem vagyok magas, 155 centimmel a többség alacsonynak gondol de Xiu még nálam is alacsonyabb, 10 centivel. Hát nem aranyos?
- Oh, we decided to stay one more week before going back. We should go somewhere in this week, I didn't have time to try any of your thermal baths - tapsikolt izgatottam majd a kezembe nyomott egy teli poharat. - Just a bit of an alcohol, to loosen up - kacsintott majd felhajtotta a pohara tartalmát.
- Sure, I would love to go, should I ask the girls as well? Probably they would love to go as well - ittam meg én is az első pohár kólás vodkát.
- Of course. Ooo, listen, it's my favorite song, let's dance - karolt belém és bármilyen alacsony is lehet ez a lány mégis sikerült elvonszolnia a táncparkett fele.
-------------
Az alkohol átjárta a testemet. Éppen annyira, hogy mindenben az örömöt leljem és a racionális gondolkodást meg hagyjam a józan emberekre. Testem egyre forróbb lett, mozdulataim egyre merészebbek és azon kaptam magam, hogy már egy jó ideje a táncoló diákok közé vagyok préselve, imitálva mozgásukat: kezek a magasban, csípő jobbra-balra mozgása és a dalszöveg teli torokból való ordítása.
Az alkoholtól való gondtalan érzésből két tenyér a csípőmön szakított ki. Egy heves mozdulattal a tenyerek egy kemény mellkashoz rántottak, teste melegsége az enyémet átjárva. Hirtelen mozdulatától kuncogás tört ki torkomból és az alkohol hatására merészen emeltem kezeimet a magasba és a durva tenyerek tulajdonosa nyaka köré fontam őket.
- Alone? - suttogott mély, recés hangon a valaki. Lehelete fülemet csiklandozta és újabb kuncogásban törtem ki.
- Not anymore - fordultam meg mosolyogva a tengelyem körül az erős karok alatt. Amint tekintetem megakadt a jóképű fiatalemberen a mosolyom még szélesebb lett.
Ott állt előttem, a karjaiban tartva Arnóczy Márk, a gyönyörű menta zöld szemeivel ami napfénykor gyönyörű kéknek tűnik, a sötét barna hajával ami kócosan állt feje tetején de pontosan az adta meg a hatást, hogy minden lány nyálcsorgatva forduljon utána.
Fekete, v nyakú pólója tökéletesen simult izmos testére, nyakában a jól ismert bőr lánca és ha még eddig nem tűnt volna tökéletesnek meg jóképűnek akkor a gyönyörű mosolya biztos feltette a pontot az i-re.
Damn it Márk.
- Emma - szólított meg a nevemen még közelebb húzva magához. - Jól nézel ki - jelentette ki amitől arcom még jobban pirulni kezdett.
- Te is - válaszoltam még mielőtt átgondoltam volna amit mondok. Szemeim kitágultak válaszomon és az alkohol abban a pillanatban visszaadta az eszemet és arra kéztetett, hogy rohanjak még mielőtt nagyobb szégyenbe hozom magam, persze csak abban a pillanatban.
Valószínüleg azon gondolkodtok, hogy miért kell szégyenkeznem, hiszen csak egy egyszerű tényt állítottam az asztalra amivel mindenki tisztában van, még Márk is. Csak hogy ezt nem én mondtam. Ezt az alkohol mondta. És a racionális Emma nem szereti az alkoholos Emmát, mert csakis idiótaságokat csinál amit aztán nehéz rendbe hozni.
Már lassan azon voltam, hogy tényleg elszaladok miközben Márk csak engem bámult semmi választ nem adva tényemre. De persze ez csak pár másodpercig tartott, mert a következő pillanatban mosolya még szélesebb lett megmutatva jobb kis gödröcskéjét és ha eddig nem éreztem gyengének a térdeimet akkor az egyre közeledő arcától lassan az ájuldozás szélén álltam. Még szerencse, hogy karjaival szorosan tartott magához, ki tudja mi lett volna ha egyedül kellett volna szembenézzek a szituációval.
Az alkohol újra a legjobb pillanatban ütött be, mert a közeledő arcát imitálni kezdtem teljesen addig amíg orrunk egymáshoz simult.
- Meg foglak csókolni - suttogta elég hangosan hogy megértsem a dübörgő zenében is.
Választ nem várva, puha ajkai az enyémhez tapadtak és már akkor tudtam, hogy veszett eset vagyok. Mellkasomban mintha robbantottak volna, gyomrom összeszűkült és csak álltam ott mozdulatlanul, meglepődve Márk ajkaitól.
Bal kezével még mindig szorosan tartott (a térdeim hálálkoztak érte) míg jobb tenyerét arcomra helyezte és hüvelykujjával bőrömet cirogatta. Érintése forrón hagyta bőrömet, szikrákat szórva maga után ami elindított bennem valamit.
Karjaimat nyaka köré kulcsoltam, ujjaimat hajába túrva és minden egyes porcikámmal válaszoltam puha ajkai mozgására.
Csókunk egyre hevesebb lett, körülöttem teljesen megállt a világ és a szívdobogásomon kívül semmi mást nem hallottam. Csak mi ketten voltunk.
Nyelvét gyengéden húzta végig alsó ajkamon, engedélyt kérve és én megadtam. Egy pillanatig sem hezitálva ajkaimat enyhén szétnyitottam és nyelve már az enyémmel táncolt teljesen szinkronban.
Szeretném csak az alkoholra fogni. Szeretném csak az italt hibáztatni a tetteimért de valahol mélyen tudom, hogy minden testrészem vágyott rá. Alkohol vagy sem, nem mondtam nemet amikor kézen fogva elhagytuk a táncparkettet, nem ellenkeztem amikor Márk a lépcső irányába indult el és végképp nem menekültem el amikor az ajtó becsukódott mögöttem, kizárva a világot, egyedül hagyva engem és Márkot egy üres szobában.
Nem ellenkeztem amikor a falhoz taszított, nem ellenkeztem amikor ajkai elhagyták ajkaimat és felfedező útra indultak nyakamon. Nem taszítottam el, amikor ajkai a kulcscsontom feletti érzékeny bőrhöz értek. Nem állítottam le kóborló kezeit.
Bőrömet forróság járta át, minden testrészem imádkozott érintéséért és akarva akaratlanul követtem mozdulatait ugyanazt a hatást elérve rajta is.
Nem akartam megállni, nem tudtam megállni és nem tudott megállni.
A szobát csupa élvezet járta át. A csendet nehéz lélegzetünk törte meg és abban a pillanatban minden tökéletes volt, ahogy egymásnak tudhattuk magunkat.
• • •
Kíváncsian várom a véleményed és ha tetszett a rész akkor szavazz! ♡