( 18 plusszos tartalom! Akinek nem szíve ügye ne olvassa. Köszi)
▪Rin▪
Egy hete lehetek ezen a helyen. Az időérzékem nem az igazi mivel hogy bármi időmérő eszközt nem láttam itt soha és ablak sincs amin kipillantva érzékelhetném az idő múlását. Az egy hétre csak következtetni tudok. Mivel azóta, hogy először levittek hozzá már hétszer ismétlődött ez meg. Minden nap ugyanaz a pasas visz le ugyanazon az útvonalon. És mindíg az a hosszú fehér hajú pasi fogad a szobában. Akárhányszor ott vagyok nem történik semmi, csak ismetlődik az ami egy hete történt. Valahogy már nem fáj annyira, a testem hozzászokhatott. Mindig máshogy ér hozzám, az érintései kedvesebbek, a mozgásából nem árad a düh. Ennek nem kéne, de egy kicsit örülök. Jelenleg a matracomon ülök betakarózva a pléddel.
- Engedj el te perverz állat - hallok meg egy hangot az ajtó túloldaláról. Úgy tűnik ismét hoztak valakit. Álltalában hasonló szitokszavakat hallok amiket ajtón való dörömbölés kísér. De aki idehozott minket semmit nem mondva, csendben, komoly arckifejezéssel végzi a munkáját. Kinyílik az ajtóm és meglepetésemre bevág hozzám egy fiatal fiút. Csak úgy elterül előttem a földön. Nem nagyon hatotta meg, felugrik és egyre változatosabb káromkodások közepette verni kezdi a bejáratot. Szóljak neki hogy ezzel nem megy semmire? Majd magától rájön. Nagyából egy idős lehet velem, vékony a testalkata és rövid sötétkék haja van. Váo. Még soha nem láttam ilyen hajat. De tök menőn néz ki. Végre abbahagyja az ajtó püfölését és leül a földre.
- Hé minden rendben? - ezt fölösleges volt megkérdeznem. Tudom min megy most keresztül én is így éreztem. Csak bennem a félelem elnyomta a dühömet. Felkapja a fejét és a lelkemig hatoló sárga szemekkel néz rám. Félelem és kétségbeesés, most már látom. Halványan megrázza a fejét nemleges válaszként - Nyugodj meg nem lesz semmi baj - hazugság. Visszhangzik bennem ez a szó. De ha tudná, hogy mi vár rá akkor sem lenne jobb - Én Rin vagyok téged hogy hívnak?
- Ray vagyok - a hangja tükrözi a lelki állapotát de egy kis mosoly mégiscsak megjelenik az arcán.
- Örvendek a találkozásnak, Ray.
- Én is Rin... milyen név az hogy Rin?
- A szüleim szeretik a japán kajákat - nevetem el magam.
- Az enyémek meg az indiai konyhát - nevet velem ő is. Egy számomra jólismert hang szakítja félbe beszélgetésünket. Ismét eljött az idő.
- Majd még találkozunk - köszönök el új barátomtól majd kilépek az ajtón. Ismét a szemem elé köti a kendőt és vegigvonszol a folyosón, majd egy liftes utazás és végük ismét oda kerülök ahova mindíg. A fehér hajú már várt rám. Egy szál ingben ül az ágyon. Ahogy belépék a kis helyiségbe feláll, csak hozzám közel áll meg és szorosan magához ölel. Mi a... Kissé meglep, hogy csak úgy megölel. Eddig még nem nagyon volt ilyen. Ellép tőlem és leül a földön lévő matracra a falnak támaszkodva.
- Vetkőzz! - utasít. Kénytelen vagyok megtenni. Csakhamar én is egy szál ingben állok mellette. Megfogja a kezem és az ölébe húz. Tagjaink egymásnak feszülnek amíg szembefordit magával. Az érzéstől mind a ketten felnyögünk. Egyik kezével végigsimít az arcomon és mélyen a szemembe néz. Lehúzza rólam az ingem és a ruháim közé dobja. Kényelmesen megfogja a derekam és ráhejez nemesebbik részére. Mindkét kezét lassan húzza végig a gerincem vonalán, majd megállapodik a csípőmön és lassan mozgatni kezdi azt. Áh miért izgat fel ennyire ahogy csinálja. Kezeimet a nyaka köré fonom, fejemet pedig a vállára hajtom és kielégülten sóhajok hagyják el a számat. Nem szeretek itt lenni és utálom azt, hogy vele kell lennem. De a testem minden porcikája kívánja ezt az értést. Ha akarnám se tudnám abbahagyni. Nem megy. Az elején a félelem miatt nem ellenkeztem, de most már magam jönnék le ide minden nap. Gondolataim közepette azon kapom magam, hogy saját akaratomból mozgatom a csípőmet. Egyre gyorsabban, a csúcsig, csak..még..egy..kicsit..had...
- Rin - mozdulataim megfagyna, kérdőn nézek fel rá és hasonló tekintetekkel találkozom. M..miért néz így rám? Miért állított meg? Neki nem volt jó? És most miért nem mond semmit? Sohajt egyet, lök még egyet kettőt a csípőjével és hangosan felnyögve élvezek el. Fáradtan hajtom vállára a fejem. Neki sem kell sok és hátra vetett fejjel, felnyögve megy el bennem. Pihegve magához ölel. Így vagyunk még egy kis ideig. Egyszer csak leemel magáról és az ölébe vesz. Erőm még nem sok van, de kimerültségemben nem nyom el az álom. A szoba másik végében lévő ajtóhoz visz. Most félnem kellene? Belépve a másik szobába észlelem, hogy nem kell félnem, ez csak egy fürdőszoba. Letesz egy kis sámlira, majd odalép a kádhoz és megengedi a vizet. Miután az megtelik elzárja a csapot. Visszatér hozzám, ismét felvesz az ölébe és beletesz a forró vízbe. Nem is emlékszem milyen régen volt, hogy vettem egy jó meleg fürdőt. Átjárja a testemet a forróság, isteni érzés.
- Nem túl forró? - kérdezi leülve mellém a sámlira. Most tényleg aggódik értem? Mostanában olyan fura. Eddig csak szex volt közöttünk semmi más, de most gyengén ér hozzám, csak úgy megölel és most meg aggódik is értem. Nem mintha bánnám de mégis fura.
- Nem pont jó köszönöm - kap választ egy kis idő után.
- Rin kérdezhetek valamit? - még abban is kételkedtem, hogy hallotta a nevem mikor bemutatkoztam neki. És most megint a nevemen szólít. Már sokat gondolkoztam azon hogy szívesen beszélgetnék vele, de nem volt hozzá bátorságom, hogy bármit is kérdezzek.
- P..persze - így végre alkalmam nyílik választ kapni néhány kérdésemre.
- Miért? Miért nem ellenkeztél soha? Mért hagyod, hogy azt tegyek veled amit akarok? És még képes vagy élvezni is? Mi van veled? - ennyi kérdést meg jegyezni sem tudtam. Ezeket már egy hete kérdezgetem magamtól. Párra még választ is tálaltam.
- Hát tudod... váj már tudod a nevem, de te még be se mutatkoztál.
- Tényleg. Ne haragudj. Hívj csak nyugodtan Joshnak.
- Hát tudod Josh az az igazság, hogy korábban volt már testi kapcsolatom egy hozzád hasonló sráccal... - lehet hogy nem kellene megosztanom vele ilyen személyes dolgaimat, de úgy érzem, hogy így jobb.
- Várj várj. Te.. Te meleg vagy? - ez csak azért vicces, hogy pont ő kérdi aki lefeküdt velem.
- Igazából magamnak már bevalottam, de még soha nem mondtam ki hangosan. Úgyhogy te vagy az első aki ezt hallhatja - vettem egy mély levegőt és a lehető legőszintébben belenéztem a szemébe - Igen meleg vagyok - még magam is elmosolyodom a kijelentésemen. Olyan fura ezt kimondani. De nem rossz értelemben.
- Ne haaragudj, nem akartalak megsérteni. Meg mit is képzelek, hogy pont én akarlak elítélni. Sajnálom - néz rám szánakozva és a kád szélére hajtja a fejét.
- Hagyd megértem. Én is kérdezhetek valamit?
- Persze, de előtte had üljek be melléd én is a kádba - bizonytalanul bólintok egyet. Levette az ingjét és beült mögém a kádba amiben a vízszintet kétszeresére növelte ezzel. Kinyújtja lábait mellettem, megfogta a vállam és lágyan húzott maga felé. Furcsálltam de nem ellenkeztem és nekidőltem fedetlen mellkasának - Mit szeretnél tudni?
- Amikor először lefeküdtünk. Akkor fájdalmasan mozogtál és dühös voltál. Mi miatt volt ez? - kétlem hogy erre a kérdésre őszintén válaszolna, de bátraké a szerencse.
- Igen dühös voltam. Ne haragudj hogy rajtad csattant az egész. Minden úgy két hete kezdődhetett. Egy fáradt munkanap után beültem egy bárba kiengedni a fáradt gőzt. Kicsit túlzásba vihettem. Leült mellém egy negyvenes éveinek elejét taposó férfi. Meghívott egy két felesre. Azután felajánlottá hogy haza visz, de ez kicsit sem így volt. Elvitt egy motelbe és a lehető legdurvábban tett a magáévá. Nem emlékszem sok mindenre abból az éjszakából, de abban biztos vagyok, hogy élveztem. Magam sem értem hogy hogyan, de minden ellenére beleszerettem. Ezek után találkoztunk még egy párszor és ugyan az történt mindíg. Azt mondta, hogy szeret és hogy én vagyok neki az eggyetlen.
Egyik nap küldött egy smst, hogy találkozni akar velem ebben az épületben ahol most vagyunk. El is jöttem és velem egykorú srácok fogadtak. Állításuk szerint ők is kaptak levelet. Gyanús volt. Egy kis idő után egy magas félkopasz ember kísért be minket egy szobába. Helyet foglaltunk és vártunk. Hamarosan meg is jött az a magas barna hajú férfi. Mindenféle érzelem nélkül beszélt. Bevallotta, hogy akármelyikükkel is feküdt le felvette videóra. Az ára hogy azok nem kerülnek nyilvánosságra az volt, hogy mi mind a hatan kapunk egy szobát itt és azt tesszük fiatal lányokkal és fiukkal amiket ő tett velünk. Soha nem fogom megérteni ez neki miért jó.
Nagyon sajnálom, hogy te is áldozat lettél. Nem akartam bántani azokat akiket ide hoztak. De féltem a következményektől. Nem vagyok egy erőszakos típus. Aznap este volt az első napom. És dühös voltam. De az első este után arra jöttem rá, hogy téged nem tudnálak bántani. Sajnálom, hogy át kellett menned mindezen. Remélem nem volt olyan borzalmas amennyire én annak gondoltam - hátulról átölelt és magához szorított. Nem hittem volna, hogy minden egy ember kezében van és őt is irányítják.
- Nagyon sajnálom, hogy neked is mindezt meg kellett tenned. És nem nem volt olyan szörnyű. Az elején rettenetesen fájt, de pár alkalom után hozzá lehetett szokni.
- Ennek örülök - mondja kis megnyugvó sóhaj kíséretében. Jobb kezét lassan végigvezeti a mellkasomon és gyengéden rászorít nemesebbik részemre.
- Nh.. Ne.. - nyögök fel az érintésére és kissé ködös tekintettel nézek hátra.
- Ssh. Csak élvezd - megnyugtató hangon szól hozzám és kezdi el mozgatni a kezét.
Még egy ideig ott voltunk, de most ismét a szobámban vagyok. Vagyis már nem az én hanem a mi szobánk. Ebben a pillanatban egyedül vagyok. Szegény Ray. Őt is elvitték. Kérlek ne essen nagy baja. Ledőlök aludni, kissé fáradt vagyok. Nem aludhattam sokat amikor egy magas férfi az ölében hozta új szobatársam és tette le a szoba másik végében lévő matracra, majd kiment. Rögtön odasiettem hozzá és térdeltem le mellé. Magzatpózban kuporogva feküdt a matracon. A teste remegett, a levegőt egyenetlenül vette. Betakartam a saját plédjével.
- Mi történt Ray? - teszem fel feleslegesen a kérdést. Csak tudni szeretném, hogy a lelki állapota nem roncsolódott meg túlságosan.
- M-m-m-meg-megerőszakoltak... - a hangja megtört és remeg. Könnybe lábad a szeme. És könnyes, keserű sárga szemeivel néz fel rám - T-te t-t-tudtad ezt... - belémmar a bűntudat, hogy nem szoltam neki. De semmin nem segített volna. Megrázom a fejem, ismét hallom a belső hangom ami a hazugság szót vizhangozztatja bennem.
- Nem lesz semmi baj. Most inkább aludj, holnapra jobb lesz - végig simítók kék loboncán. Majd visszafekszem a saját
,,ágyamra". S hamar el is nyom az álom.