Egy fehér szobában tértem magamhoz. Mindenem sajogott. A szobában öt emeletes ágy volt. Pont tíz gyereknek. Itt volt Amber is. Fogalmam sem volt hogy hol vagyok. Valami olyan sejtésem volt hogy Tefiti fogságában vagyok.
-Jaj ne! Már te is itt vagy?- Kérdezte aggódóan Amber.
-Hol itt?- Teljesen össze vagyok zavarodva.
-Hagyjuk. Inkább azt mond meg mi történt a fejeddel.
-A fejemmel?
-Hát hogy így be van kötve.
-Jaa hogy az. Hát tudod nem néztem körbe a kereszteződésnél és az autó kicsit későn fékezett.
-Te jó ég! Nincs semmi bajod?
-Nincs. De tőled mit akar Tefiti?- Vártam a felvilágosítást.
-Múlt héten volt a tizenharmadik születésnapom és megkaptam az egyik kulcsot. Tefiti erről tudomást szerzett.
-Tudod mi a terve?- Kérdeztem.
Amber nem tudott válaszolni mert az ajtón egy fekete ruhás ember lépett be. Az arcát nem tudtam kivenni.
-Gyertek vacsorázni aztán irány aludni.- Mondta
Evés után volt időnk beszélgetni.
-Tudod mi Tefiti terve?- Kérdeztem ismét.
-Fogalmam sincs.- Mondta.