Iskola után egyből Shellyékhez siettem. Beérve a hatalmas házukba, úgytünt, a szülei nincsenek itthon. Felsiettem a szobájába. Éppen zenét hallgatva egy bőröndbe pakolt. Érkezésemre felém kapta a fejét és elmosolyodott.
-Szia. - mondta kicsit szomorkásan de egy mosollyal.
-Sziaa? - inkább kérdésnek hangzott mire közelebb jött.
-Beszéltem a nagyival. Tudod, Ausztrália szép hely. És azt mondta egy kicsit talán ki tudnék kapcsolódni és nem pörögnének így a gondolataim.
-Ez remek. Mármint ne ragadj le a múlton. Jól teszed. - megfogtam a kezét és szorosan mahamhoz öleltem.
-De aztán nagyon vigyázz magadra. És minden nap írsz és hívsz is. Próbálj ki mindent amit lehet és tényleg egy kicsit tisztítsd ki a fejed. - a hajába mondtam, ő elnevette magát és őrülten mosolygot.
-És meddig leszel?
-Nemtudom. 2 hónapot tervezek de lehet lesz több is. Tudom, sok idő de valahogy csak kibírjuk-elmosolyodott , mégis komolyan hangzott.
-Rendben. De vigyázz magadra. Megértetted? - felemelte a kezét úgy mint a katonák szokták és elnevette magát.
-Igenis főnök. A gépem 2 óra mulva indul. - könnyek gyűltek a szemembe igazából nem is tudom, hogy miért. Örültem, hisz nem fog ennyire maga alatt lenni, de ez most komoly, 2 hónap a minimum?! Na és persze féltem is meg minden.
Az ő szemeibe is könnyek gyűltek és most ő jött oda, hogy öleljen meg.
-Nyugi. Minden rendben.
-Igen. - megtöröltem a szemem és Shellyvel egymásra néztünk.
-Michelle,indulunk.-az apukája kiabált lentről.
Ketten mentünk le, a bőrönd társaságában,amiben nem sok minden volt, hisz ott is vannak ruhái.
A kocsijuk előtt még egyszer elbúcsúsztunk és végig néztem ahogy elhajt előttem.
Mivel egy utcába lakunk, láttam a házunkat és ahogy éppen kishúgom száll ki az autónkból. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy odamegyek, de ekkor a telefonom csörrent meg.
-Szia. Van kedved beszélgetni? - Mike sejmes hangja szólalt meg a telefonból.
-Szia. Tudom, hogy miről akarsz, és arról nagyon nincs.
-Oké, akkor nem kell arról beszélned, viszont én éhes vagyok, és mivel nem láttalak ebédnél, gondolom te sem ettél.
-Igaz. Szóval, értem jössz? Itt vagyok Shellyéknél.
Az itteni kis étterem szerűségbe mentünk, a Brooke's-ba ahová mindig menni szoktunk. Tényleg nem szerettem volna Jasonről beszélni. "Ez csak a mi kis titkunk" mint ahogy tegnap mondta. Egyszerűen valami hülyeségről beszéltünk amikor az ajtó nyitódott. Egyből oda pillantottunk. Az a nő aki tegnap a garázsnál volt, és David. A fiú egy megvető pillantás után le is ült viszint a lány köszönt is egy mosollyal az arcán. Én ezt viszonoztam neki mire Mike elkezdte a kezemet ütögetni.
-Azok meg kik?
-Ismerősök.
-Ohh milyen kis tizokzatos lettél. - mondta felhúzott szemöldökkel és pajzán vigyorral.
-Jajj fogd már be. - játékosan a mellkasára ütöttem és elnevettem magam.
~÷~
Délután 6 körül felhívtam Jasont, hogy vigyen a házhoz, ugyanis nekem fogalmam sincs merre kellene mennem, ráadásul gyalog elég messze is lenne. A motorával közeledett felém, viszont valami más volt, amit még az eslő pillanatban nem is vettem észre. Lelassított előttem és olyan érzékien vette le a sisakját mintha valami filmbe lennénk.
-Szia. Azt hittem kocsival jössz. - mondtam összehúzott szemöldökkel.
-Szia. Hát amúgy is indulni akartam, de akkor már haza doblak. - elvettem tőle a sisakot és felültem mögé.
-De rutinos valaki. - hatalmasat nevetett mire én csak szemeimet forgattam, persze ő ezt nem láthatta.
~÷~
Mikor leszálltunk a ház előtt, végre észrevettem mi olyan furcsa. A motor rendszáma teljesen más.
-A rendszám. Mi lett vele?
-Semmi. - elmosolyodott és elkezdett befele tolni.
-Ja persze. - elfintorodtam mire ő közelebb lépett.
-Sajnálom,de van pár dolog, amiből jobb hogyha kimaradsz. A te érdeked hidd el.
-Wow. Köszi. - elhúztam a kezem és inkább mellkasom előtt összefontam a másikkal.
-Kérlek .... ez még nem olyan nagy dolog, csak le kellett cserélni a rendőrök miatt.
-Gondoltam, hogy ez van a dologba. Tudod valamelyik nap....... - azt akartam mondani, hogy meghallottam apukám, de ekkor esszembe jutott az, hogy ott lesznek a versenyen csapdát állítva.
-Jajj ne. - idegesen a szemébe néztem amit hasonlóan viszonzott.
-Liz? Mi baj?
-A versenyre. Most.
-Mi? Nem! Tudod mi lett a multkor is. Ha nem megyek, kitudja mit csinálnak veled. - ismét elkapta a kezem mire egy kicsit megnyugodtam, de a szívem ugyanolyan hevesen vert.
-Nem az csak.... csapdában vannak.
-Micsoda? Nem értelek.
-Hallottam ahogy azt mondja apám, hogy ott lesznek most a versenyen beépülve, ezzel csapdát állítva és elkapják a bűnözöket. - Jason íjedten a telefonja után nyúlt és felhívott valakit, viszont az kisipolt.
-Bazdmeg. Nem veszik fel. - folyamatosan a fejét rázta és idegesen dobolt a lábával.
-Menjünk értük. - végigsimítottam a karján,mire egy kicsit megugrott, de látszott rajta, hogy valamennyire megnyugodott.
-ÉN megyek. Téged biztos, hogy nem keverlek bajba. Csak hadd menjek. Te megvárhatsz itt és egy szempillantás alatt itt is leszek. - a csípőmnél fogva közel húzott magához és ott pihentette a kezeit.
-Ezt nem te döntöd el. - villámokat szórtam tekintetemmel, de ugyanabban a pózban maradtunk.
-Megyek és kész. Akármit tehetsz, mondhatsz akkor is megyek.
-Jólvan, de végig mellettem maradsz.-mosolyogva bólintottam és végre bementünk a házba átöltözni.
Én egy fekete bőrnadrágot vettem fel egy bordó pólóval és fekete telitalpúval. Mikor kisiettem a szobából Jason pont előttem állt. Fekete farmer, fehér felső és a bárkabátja. Érkezésemre felém kapta a fejét elvigyorodott. Siettem, hisz a többiek már várnak, de az iskolás szerelésemben nem lett volna szerencsés egy ilyen eseményre menni.
-Na jó, nyomatékosítom,MELLETTEM MARADSZ. - közel jött hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. Első látásra sosem gondoltam volna, higy ennyire romantikus típus.
A garázsból kiállt egy gyönyörű sötétkék BMW-vel. Még mindig nem értem, hogy van ennyi járműve, de szerintem jobb ha meg sem kérdezem.
Az úton egész végig nagyon feszülten ült amit néha próbáltam oldani, de mivel úgytünt, minden hiába, inkább abbahagytam így a további útrész csendben telt.
A látvány hasonló volt az előző verseny autók, emberek, motorok, és gyorskajás kocsik.
-Na, itt vagyunk. - egy halvány mosollyal fordult felém amit én is féloldalas viszonoztam.
Kezdődhet a balhé.