-Kedves diákok. Ő itt az új diákunk. Kérlek mondd el a neved és egy pár szót magadról!- Mondta Mrs.Rosegal
-Hát sziasztok. Aspen vagyok . Aspen Orwich. Magamról nem sok mindent tudok mesélni. elképesztően unalmas az életem.
-Valamit csak tudsz. Miről tudunk téged megismerni? Mi az amitől Aspen Aspen? -Miközben a tanárnő a lányhoz beszélt , egyfolytában őt bámultam. Aspent. Soha nem láttam hozzáfoghatót.
-Esténként szeretek az ablakom mellett ülni és csak gondolkodni. Ha nincs min gondolkodnom , akkor írok. Nekem csak ez maradt. a szüleim nem élnek ,ezért a testvéremmel élek. Alig van otthon , ha meg éppen otthon találom de van drogozva. Nincs senkim. - ez úgy hangzott mind egy segélykiáltás. segítenem kell neki. Tudom. Érzem
-Köszönjük Aspen. Ránk számíthatsz. Foglalj helyet Teresa melett. - HOGY MI?
Nem hittem el. A tanárnő mondata több sebből is vérzett. Az egyik az , hogy ránk számíthat. Könyörgöm..ebben az iskolában senki nem számíthat senkire. A másik pedig , hogy mellém ülteti Aspent. Jól tudja Mrs. Rosegal , hogy egyedül akarok ülni. Tisztán megmondtam neki mikor ebbe az iskolába kezdtem járni , hogy senkit ne ültessen mellém. Mégis így tett.
Bár ne tette volna.
Igazából örültem. Miért? Mert sohasem éreztem ilyet amit akkor éreztem , amikor Aspen belépett a teremben. Valójában soha nem éreztem. Szürke világ , ahogy mondtam. Most más. Most érzek. Olyat mit ezelőtt még sohasem. Meleget éreztem a gyomromban és megdobbant a szívem.
Tudod Aspen...Azóta se állt meg a szívem. Ez már nem változtat semmin. Tudom.
Ahogy eltelt az óra elhatároztam , hogy beszélgetek vele. Ugyan mit veszítek? Ha már nem számíthatok az ég egy adta világon senkire , ennyi örömöm hadd legyen.
-Szia.. Aspen ugye? -rám nézett majd elmosolyodott. Basszus. Az a mosoly. Soha nem felejtem el azt, ahogy rám nézett akkor és ott. Életemben először szerelmes lettem. Egy angyalba.
-Szia. Igen. Te pedig Teresa , ha jól emlékezem.
-Igen. Igazábol hívhatsz Tessynek. Egyébként szép neved van Aspen. Ritka név.
-Köszönöm szépen Tessy. -Elpirosodott mind a kettőnk.-öhm..nincs kedved délután együtt lógni? Beszélgethetnénk , meg mutathatnád nekem a környéket.
-Benne vagyok! -A szívem egyre hevesebben vert. Soha nem éreztem ehhez hasonlót.
Ahogy vége lett a napnak rögtön írtam apának , hogy később érek haza. Nem érdekli , de jobb biztosra menni.
Semmit nem tudnék ahhoz a pillanathoz hasonlítani , ahogy Aspen sétált mellettem. Éreztem a kamilla illatát. Aznap ismertük meg egymást , de mintha ezer éve így lenne.
-Sajnálom a szüleidet. Nekem édesanyám és a bátyám hunyt el. -kezdtem a beszélgetést
-Köszönöm. Részvétem miattuk. Szabad tudni , hogy történt?
Nem tudom mit mondhatnék. Az "igazat" vagy az igazat?
-Elég bonyolult...nem szívesen beszélek róla. Ne haragudj.
-Ugyan már...én sajnálom. Buta kérdés volt tőlem.
-Mit szolnál hozzá , ha elmennénk a közeli parkba? Elég nyugodt környezet , Jókat lehet beszélgetni.
-Menjünk!
Hamar odaértünk. A park az egyetlen hely ahol valami örömöt lehet lelni. Tele van szebbnél szebb virágokkal , fákkal és nagyon jó illat van. Akkor jártam itt utoljára mielőtt a testvérem meghalt. Azelőtti nap Lindsey kivitt oda. Azóta nem jártam itt. Aspen az első akivel igen. Azt éreztem , hogy ide kellet hoznom.
Leültünk egy padra és csak beszélgettünk. Órákon át. Életem legszebb délutánja volt.
-Tényleg nem tudsz magadról semmit mesélni Aspen? -Érdeklődtem
-Igazából de...a tanárnő előtt nem mertem erről beszélni.
-Nekem bármit elmondhatsz. Én soha nem tudnék senkit bántani.
- Mielőtt a szüleim meghaltak , nem volt akkor se jó kapcsolatom velük. Kidobtak otthonról , lenéztek , elítéltek , utáltak. Mind amiatt , mert szerettem valakit. Az egész ott kezdődött , hogy beleszerettem az előző lakhelyünknél élő szomszédunkba. A szüleim szerint beteges szerelem volt. Pedig csak szerettük egymást. A szüleim megaláztak , elítéltek és elneveztek ribancnak.
-MIÉRT??
-Andreas, akit szerettem 36 éves volt. De szerettem!
Meghökkentem , de nem akartam elrontani semmit.
-Értem. Sajnálom , hogy a szüleid így viselték.
-Mesélj magadról most te!
-A Controller lánya vagyok. Soha nem volt kapcsolatom és egyedül vagyok. Minden tekintetben.
-A CONTROLLER LÁNYA VAGY?
-Igen
-Azta....engem nem zavar.
Két percig néztünk egymás szemébe. Csodás volt.
-Jaj...mennem kell haza. Ne haragudj. Holnap dumálhatnánk!
-Rendben. szia!
Miután elment 10 percig csak ültem Érdekes lány. Amilyen érdekes , annyira szerettem bele. Még a hibái sem érdekelnek , sem a múltja.
A tegnap történelem , a holnap rejtély , a ma, pedig ajándék