Beköszöntött a kánikula. Tikkasztóan meleg volt abban a tágas osztályteremben is, ahol az írásbeli vizsgafeladatokat körmöltük puskázásgátló átokkal megbűvölt lúdtollakkal.
Az írásbelik mellett gyakorlati vizsgáink is voltak. Flitwick professzor egyenként behívott minket a bűbájtanterembe, hogy lássa, végig tudunk-e táncoltatni egy ananászt az asztalon. McGalagonynál egy egeret kellett tubákosszelencévé változtatnunk. Pluszpontokat ért, ha a szelence míves kivitelűre sikerült, de pontlevonás járt érte, ha bajsza volt. Piton vizsgáján reszkettünk, mint a kocsonya, mert a professzor végig ott állt a hátunk mögött, miközben igyekeztünk előkaparni emlékezetünkből a felejtés italának hozzávalóit.
Az utolsó vizsgánk a mágiatörténet volt. Egy álló órán át kellett az önkeverő üst feltalálójának és más, rég elfeledett, vén varázslónak a nevét és tetteit sorolni - de vigasztalt minket a tudat, hogy utána egy hosszú, csodálatos hét vár rájuk, amikor nem lesz más dolgunk, mint a vizsgák eredményeit találgatni.
- Ez könnyebb volt, mint hittem - szólt Hermione, mikor kitódultunk a napfényben fürdő parkba - Fölöslegesen tanultam meg a vérfarkasok 1637-es etikai kódexét meg Eszelős Elfric felkelésének történetét.
- Isten veled, tanulás - sóhajtott Ron, és boldogan nyúlt el a pázsiton - Te is lehetnél egy kicsit vidámabb, Harry. Csak egy hét múlva tudjuk meg, milyen pocsékul sikerültek az írásbelik. Addig nincs miért aggódnunk.
Harry megdörzsölte a homlokát.
- Csak tudnám, hogy mit jelent ez a fájdalom! - fakadt ki tanácstalanul - Folyton sajog a sebhelyem... Korábban is fájt néha, de nem ilyen sokáig.
- Mutasd meg Madam Pomfreynak - javasolta Hermione.
- Ez nem betegség - rázta a fejét Harry -, hanem figyelmeztetés. Azt jelenti, hogy veszély közeleg...
- Nyugi, Harry - ásított Ron - Hermionének igaza van: amíg Dumbledore-t látod, nem kell féltened a követ. Különben sincs rá bizonyítékunk, hogy Piton el tud bánni Bolyhoskával. A múltkori kalandja majdnem a fél lábába került. Egyhamar nem mer újra próbálkozni. Egyébként meg, előbb fog Neville bekerülni a kviddicsválogatottba, mint hogy Hagrid elárulja Dumbledore-t.
Harry hirtelen felpattant.
- Te meg hova mész? - kérdezte álmosan Ron.
- Eszembe jutott valami - hadarta Harry holtra váltan.
- És mégis mi? - kérdeztem fáradtan.
- Most rögtön el kell mennünk Hagridhoz!
- Miért? - fintorgott Hermione, de azért feltápászkodott. Már felfelé haladtunk a füves domboldalon, mikor Harry válaszolt neki.
- Nem tartjátok egy kicsit furcsának, hogy Hagrid leghőbb vágya egy sárkány, és erre jön egy idegen, akinek véletlenül épp egy sárkánytojás van a zsebében? Hogy ez eddig nem jutott eszembe!
- Mire akarsz kilyukadni? - csóválta a fejét Ron, de Harry válaszra sem méltatta, csak futott, rohant az erdő széle felé.
Hagrid a háza előtt volt. Az óriás egy karosszékben üldögélt ingujjban, felhajtott nadrágszárral, és egy nagy tál borsót tisztított.
- Szervusztok - mosolygott - Túl vagytok a vizsgákon? Nem vagytok szomjasak?
- De igen... - kezdte Ron, de Harry a közbevágott.
- Nem, köszönjük, nagyon sietünk. Mondj meg nekem valamit, Hagrid. Aznap este, amikor Norbertet nyerted... Hogy nézett ki az idegen, akivel kártyáztál?
- Nem t'om - vonta meg vállát az óriás - Végig rajta volt a csuklyája.
Mikor észrevette a Harry arcán a döbbenetet, felvonta a szemöldökét.
- Nincs ebben semmi különös. Sok fura figura fordul meg a Szárnyas Vadkanban - úgy hívják a kocsmát lenn a faluban. Lehet, hogy sárkánykupec volt, a fene se tudja. Nem láttam a képét attól a kámzsától.
Harry rárogyott egy vödör borsóra.
- Miről beszélgettél vele, Hagrid? Szóba került a Roxfort?
- Lehet - felelte töprengve - Igen. Kérdezte, mit csinálok, mondtam neki, hogy vadőr vagyok idefent. Erre megkérdezte, hogy miféle vadakat őrzök... Azt is megmondtam... és elmeséltem neki, hogy szeretnék egy sárkányt. Lássuk csak... igen, azt mondta, hogy van nála egy sárkánytojás, és szívesen feltenné, ha lenne kedvem kártyázni. Kíváncsi volt rá, hogy tudok-e bánnivele, mert, azt mondta, nem adhatja oda akármilyen kontárnak. Erre én mondtam, hogy Bolyhoska után gyerekjáték lesz egy sárkányt felnevelni...
- És az idegent... érdekelte Bolyhoska? - kérdezte színlelt nyugalommal Harry.
- Igen... Hát persze. Nem mindennap találkozik az ember háromfejű kutyával. Elmondtam neki, hogy Bolyhoska olyan, mint a kezesbárány, ha tudja az ember, hogy mi kell neki: elég egy kis zeneszó, és már húzza is a lóbőrt...
Hagrid rémült arcot vágott.
- Elkotyogtam nektek! - kiáltott fel - Azonnal felejtsétek el, amit mondtam!... Hé! Most meg hova rohantok?
- Figyelmeztetnünk kell Dumbledore-t - jelentette ki Harry - Hagrid elmondta az idegennek, hogyan lehet ártalmatlanná tenni Bolyhoskát. Az alatt a csuklya alatt vagy Piton, vagy Voldemort rejtőzött - biztosan nem volt nehéz dolga Hagriddal, miután leitatta. Remélem, Dumbledore hisz nekünk. Firenze talán tanúskodik mellettünk. Hol van Dumbledore szobája?
- Kérdezz valami könnyebbet - válaszoltam.
- Nincs más hátra... - kezdte Harry, de ekkor egy éles hang a szavába vágott.
- Mit csináltok ti idebent? - McGalagony professzor közeledett feléjük, karjában egy halom könyvvel.
- Dumbledore professzort keressük - felelte bátran Hermione.
- Dumbledore professzort? - kérdezett vissza McGalagony - Mit akartok tőle?
Erre mégis mit mondjunk?
- Az... titok - felelte Harry.
-Dumbledore professzor tíz perce távozott - felelte a tanárnő hűvösen - Sürgős baglyot kapott a Mágiaügyi Minisztériumból, és azonnal elrepült Londonba.
- Elment? - hüledezett Harry - Épp most?
- Dumbledore professzor nagyhírű varázsló, Potter, rengeteg kötelezettségnek kell eleget tennie...
- De ez most nagyon fontos - szóltam bele.
- Úgy véli, hogy a maguk mondanivalója fontosabb, mint a Mágiaügyi Minisztérium idézése?
- Nem de...
- Tanárnő - sóhajtott Harry - A bölcsek kövéről van szó...
- Honnan tudtok ti... - hebegte McGalagony.
- Tanárnő, az a gyanúnk... sőt, biztosan tudjuk, hogy valaki el akarja lopni a követ. Beszélnünk kell Dumbledore professzorral.
A tanárnő döbbenetébe gyanakvás vegyült.
- Dumbledore professzor holnap érkezik vissza - jelentette ki - Nem tudom, ki beszélt maguknak a kőről, de egy biztos: feleslegesen aggódnak, mert senki nem tudja ellopni.
- De tanárnő...
- Tudom, hogy miket beszélek, Ms Potter - torkolt le McGalagony - Azt ajánlom, felejtsék el a követ, és élvezzék inkább a napsütést.
- Ma éjjel megy el a kőért - szólalt meg Harry, mikor McGalagonyt végre hallótávolságon kívül tudtuk - Piton ma éjjel lemászik a csapóajtón. Megszerzett minden információt, és Dumbledore-tól is megszabadult. Lefogadom, hogy ő maga küldte a levelet. A Mágiaügyi Minisztériumban nagyot fognak nézni, amikor Dumbledore beállít.
- De hát mit tehetünk? Mi nem...
Hermione felsikkantott. Harry és Ron megpördültek a tengelyük körül.
Piton állt előttünk.
- Lám csak, a jómadarak - szólt a professzor furcsa, fanyar mosollyal - Mit keresnek idebent egy ilyen szép napon?
- Mi csak... - kezdte Harry, de aztán rájött, hogy fogalma sincs, mit feleljen.
- Vigyázzanak - folytatta Piton -, még azt hiheti valaki, hogy újabb csintalanságra készülnek. Márpedig a Griffendél nem engedheti meg magának, hogy még több pontot veszítsen, igaz?
Harry elpirult, és némán sarkon fordult. A kijárat felé indultunk, de Piton viszszahívta.
Odakint a lépcsőn Harry a hozzánk fordult.
- Megmondom, mit kell tennünk - suttogta - Egyikünk szemmel tartja Pitont, megvárja a tanári előtt, és követi, ha kijön. Hermione, Camilla, ez nektek való feladat.
- Miért? - kérdeztük egyszerre.
- Pofonegyszerű - felelte Ron - Mert te majd úgy teszel, mintha Flitwick professzort keresnéd - nyafogó hangon folytatta: - "Oh, tanár úr, annyira félek, hogy félreértettem a tizennégy per bé kérdést..."
- Hallgass már - intette le sértődötten Hermione - Rendben, vállalom.
- Benne vagyok.
- Mi ketten pedig a harmadik emeleti folyosón állunk őrt - fordult Ronhoz Harry - Gyerünk!
Mikor odaértünk a tanárihoz Hermione bekopogott. Piton nyitott nekünk ajtót.
- Igen?
- Ööö... én Flitwick professzorurat keresem - mondta Hermione. Amíg Piton bement, hogy kihívja a tanárt legjobb barátnőm, felém fordult.
- Gyorsan fel kell tartanod őt valamivel!
Flitwick kijött Pitonnal együtt, aki már el is indult a folyosón, mire én utána rohantam.
- Tanár úr!
- Mit akarsz Potter?
- Kérem, én... ööö... el tetszik magyarázni, hogy ööö..... a százszorszépgyökeret pontosan mikor is kellett hozzáadni a bájitalhoz?
- Ha annyira érdekli, akkor nézze meg a tankönyvében - mondta, majd sarkonfordult és elment.
- Akkor tényleg nincs más hátra... - sóhajtott Harry. Sápadt volt, de a szemében különös fény csillant - Este elindulok, és még Piton előtt megszerzem a követ.
- Neked elment az eszed! - kiáltott fel Ron.
- Normális vagy? - kérdeztem kikelve magmból.
- Nem mehetsz oda! - rémüldözött Hermione - Azok után, amit McGalagony és Piton mondtak? Rögtön repülsz a Roxfortból!
- Nem mindegy!? - kiabálta Harry - Hát nem értitek? Ha Piton megkaparintja a követ, Voldemort újra eljön! Nem hallottatok róla, hogy milyen világ volt itt, amikor a hatalomra tört? Ha visszatér, nem lesz Roxfort, ahonnan kirúgjanak minket! Voldemort porig rombolja, vagy feketemágia-iskolát csinál belőle! Ha elkapnak, mielőtt megszerezhetném a követ, visszaküldenek Dursleyékhez, és várhatok majd, amíg Voldemort eljön értem. Akkor egy kicsit később fog végezni velem, de előbb-utóbb megteszi, mert én soha nem fogok átállni a sötét oldalra! Ha nem tudnátok, Voldemort meggyilkolta a szüleinket!
Tágra nyílt szemekkel meredtünk rá.
- Igazad van - suttogta Hermione.
- Majd használom a köpönyeget - folytatta Harry - Még szerencse, hogy visszakaptam.
- Be fogunk férni alá mind a négyen? - érdeklődtem.
- Hogyhogy... mind a négyen?
- Térj magadhoz! Csak nem képzeled, hogy elengedünk egyedül?
- Még csak az kéne - toppantott Hermione - Azt hiszed, meg tudod szerezni nélkülünk a követ? Megyek, és átnézem a könyveimet, hátha találok bennük valami hasznosat...
- De ha elkapnak minket, titeket is kicsapnak!
- És akkor mi lesz? - kérdeztem.
- Engem aztán nem - vágta rá Hermione mogorván - Flitwick megsúgta, hogy százhúsz százalékot értem el a vizsgáján. Engem most már senki nem csaphat ki innen!
Vacsora után feszült izgalommal várakoztunk a klubhelyiségben. Senki nem kérdezte, hogy mi ütött belénk, hiszen a griffendéles diákok továbbra sem álltak szóba velünk.
Hermione a jegyzeteit lapozgatta, hátha olyan varázslattal lesz dolgunk, amiről tanultunk a tanév folyamán. Én a pajzsképzést gyakoroltam. Harry és Ron csöndben üldögéltek. Végül a diákok sorban szedelőzködni kezdtek, és a klub lassan kiürült.
- Indulhatsz a köpönyegért - suttogta Ron, mikor a sereghajtó Lee is felkelt a székéből, és ásítva elvonult lefeküdni.
- Legjobb lesz, ha már idebent belebújunk a köpönyegbe, hogy lássuk, eltakar-e mindnyájunkat. Ha Frics meglátja, hogy a lábunk gazdátlanul kóborol a folyosón...
- Jajj ne... nem férünk be mind a négyen - sopánkodott Hermione.
- Semmi probléma - mondtam és kibújtam a köpeny alól - Szerencsére, én köpeny nélkül is tudok láthatatlanná válni - mondtam, azzal erősen koncentrálni kezdtem, hogy tényleg sikerüljön.
Halk sikkantást hallottam. Harryék úgy bámultak rám, mint valamiféle kísértetre.
- Öhmm, láttok?
- Nem- felelték kórusban.
Néhány másodperccel később megérkeztünk a tiltott folyosó bejáratához, és az ajtót félig nyitva volt.
- Na tessék - mondta Harry - Piton már ki is cselezte Bolyhoskát. Ha vissza akartok fordulni, megértem. Elvihetitek a köpenyt, most már nem lesz rá szükségem.
- Szó se lehet róla - felelte Ron.
- Semmi esetre sem - értettem vele egyett.
- Veled megyünk - bólintott Hermione. Harry belökte az ajtót.
A sarokvasak megcsikordultak, s szinte azonnal fenyegető, mély morgás hangzott fel. A kutya ugyan nem látott minket, de összes orrlyuka kitágult, s mindhárom fejével vadul szimatolt felénk.
- Mi az ott a lábánál? - suttogta Hermione.
- Hárfának tűnik - felelte Ron - Biztos Piton hagyta el.
- Ezek szerint, rögtön felébred, amint elhallgat a zene mondta Harry - Hát akkor kezdjük...
Szájához emelte Hagrid furulyáját, és belefújt. Nem sikerült igazi dallamot kicsalnia a hangszerből, de a bestia már az első hangok után elkezdett laposakat pislogni.
- Játssz tovább - figyelmeztette Ron Harryt, miközben kibújtak a köpönyeg alól, és elindultunk a csapóajtó felé.
- Úgy látom, az ajtót könnyű lesz kinyitni - szólt Ron, átpillantva az állat háta fölött - Előremész, Hermione?
- Dehogy megyek!
- Rendben.
Ron összeszorította a fogát. Óvatosan átlépett a kutya lába fölött, majd lehajolt, és a karikánál fogva egyetlen rántással felnyitotta a csapóajtót.
- Mit látsz? - kérdezte félősen Hermione.
- Semmit... csak nagy feketeséget. Lemászni se lehet. Azt hiszem, le kell ugranunk.
Harry, aki még mindig furulyázott, szabad kezével megbökte Ront, majd önmagára mutogatott.
- Előre akarsz menni? - kérdezte Ron. - Biztos? Vigyázz, mert nem látni, milyen mély. Add oda a furulyát Hermionének, hogy tovább fújhassa az altatót.
Harry átadta a hangszert. A néhány másodpercnyi csönd is elég volt ahhoz, hogy a kutya álmosan felmorduljon - mikor azonban Hermione játszani kezdett, ismét elnyomta az álom.
Harry óvatosan leereszkedett a nyíláson, míg végül már csak az ujja hegyével kapaszkodott. Akkor felnézett Ronra, és így szólt:
- Ha történik velem valami, ne gyertek utánam. Menjetek egyenesen a bagolyházba, és küldjétek el Hedviget Dumbledore-hoz. Rendben?
- Rendben - bólintott Ron.
- Hamarosan találkozunk. Remélem...
Azzal elengedte a csapóajtó keretét.
- Cami, ne csináld!
Reflexből Harry után ugrottam.
Nedves, hideg levegő csapott az arcomba, ahogy zuhantam egyre mélyebbre, míg végül...
PUFF.
Furcsa, tompa puffanással landoltam valami puha dolgon. Felültem, és körültapogatóztam, mert szemem még nem szokta meg a homályt. Úgy éreztem, valamiféle növényen ülök.