Reggel háromnegyed 7 kor keltem mert tudtam, hogy fél óra nekem kevés lesz elkészülni. Fáradtan keltem ki az ágyból majd felöltöztem. Bementem a fürdőbe ám meg megláttam a karikás szemben szinte megijedtem magamtól. Egy kis korrektor, szempillaspirál és egy vékony tus vonalat csináltam magamnak. Felkaptam a táskám és le mentem a lépcsőn. A pulton találtam kettő szendvicset meg egy cetlit "Szép napot drágám majd Délután találkozunk. Puszi anya."
Persze az egyetemistáknak nem kell korán kelnie.
-Nyugi az egyetemisták is most kell menni a csak később készült el. - halottam Brendon hangját a hátam mögött utána meg fordultam. - és a gimisnek meg már mennie kell. - jött oda hozzám majd adott egy puszi a homlokomra.
-Jól van. Szia.
-Szia.
Az ajtón ki lépve már várt rám Márkus.
-Meg csak 25 van. - nézet rá az órájára.
-Neked is szia. Amúgy meg nem vagyok az a pepecselős típus.
-Bocs. Na akkor tedd fel a sisakot és ül fel.
-Semmi baj. - felvettek a sisakot direkt befontam a hajam két oldalról hogy ne tegye tönkre a sisak. Felültem majd egy kicsit habozva át öleltem a derekát. Tíz perc múlva már ott is voltunk. Márkus leparkolt majd leszálltam és levettem a bukómat. Körül néztem és jó pár megvető pillantást kaptam a többiektől.
-Ömm gondolom te itt nagy menő vagy mi? - kérdeztem egy kicsit feszülten.
- Ja elégé népszerű vagyok.
-Akkor már értem azt a sok megvető pillantást meg gondolom nem sok lányt fuvarozol?
-Hát nem de ne törődj velük. Nem éri meg. - mosolygott rám. Én természetesen hogy elpirultam. MIÉRT!?!?
-Oké.
-Gyere megmutatnom hol van a termed.
-Köszi.
Beléptünk az aulába jobb oldalon volt a büfé. Előtte kilométeres sor állt. Felmentünk a lépcsőn majd balra vezetett. Az ötödik ajtónál megálltunk.
-Na ez az.-mutatott az ajtóra. sóhajtottam egy nagyot.
-Oké koszi akkor majd találkozunk.
-Jó majd a suli előtt várlak.
Szia.
Elment én pedig benyitottam. Az összes szem rám szegeződött.
-Sziasztok. - köszöntem illedelmesen. Nem kaptam viszonzást. Láttam két üres helyet közepén és hátul. Elindultam volna hátra ha nem jött volna nekem egy vad barom. Persze hogy a földön végeztem.
-Hej nézz már a lábad elé !!! - hátra se nézet. Egyszer csak felsegített egy lány.
- Jól vagy?
-Igen.- csinos jól ápolt és a legjobb egy átlagos lány állt előttem.
-Gondolom te vagy az új gyerek.
-Igen. Ki az a bunkó aki fellökött? -Néztem az illető felé.
-O ő ott csak Logan. Gyere ülj mellém. - ááá értem hát ő van még a harmadik padban.
-Amúgy Emma Wood vagyok.
-Jaj bocsi én Jenny Black vagyok. Honnan jöttél?
-Seattleböl hát nem szívesen hagytam ott.
-Akkor meg miért jöttél?
-Azért mert anyám egy kicsit össze zuhant apám halála után már egy éve és most ide kölöztünk a nagyiékhoz közel.
De szerencsére a bátyám is segít neki.
-Hogy hívják a bátyád? - érdeklődőt csillogó szemekkel. Fura?
-Brendonnak. - amint kimondtam be is lépett az
ofőnk.
-Jó reggelt Mr. Wilson vagyok aki elfelejtet volna. Szóval ebben évben kaptuk egy új diákot. Kérlek állj fel és mutatkozz be.
-Rendben. - kínosan felálltam. - Én Emma Wood vagyok 17 éves Seattleböl jöttem és szeretek rajzolni. - utána le ültem.
-És most kíváncsi vagyok hogyan telt a nyaratok.
Majd egyesével elkezdet mesélni.
-Pszt. - halottam meg a hátam mögül egy hangot. Megfordultam és egy lány ült ott. - Szia én Helli vagyok. Nagyon érdekel miket szoktál rajzolni.
-Szia várjál oda adom a füzetem.- gyorsan kihalásztam. - Tessék.
Olyan tizenöt perc múlva ki is csengettek.
-Úristen nagyon jók. Főleg a ködös tisztás. Ezt már az itteni helyről rajzoltad? -Ezt meg honnan tudja.
-Igen. Honnan tudtad?
-Már jártam ott. Teljesen vissza adja.
-Köszönöm.
-Na megyünk az udvarra? - kérdezte Jenny.
-Én most nem majd a nagy szünetben. - foglaltam helyet.
-Te tudod.
Elő vettem az fülhallgatómat és a rajz füzetem. A végén egy alvó farkas kölyök lett a lapon. Borzasztó lassan telt el a két óra a nagy szünetig. Ki értünk majd egy padra ültünk le. Ez Jenny és Helli törzshely.
-Ott. - mutattam egy csapat plaza cica felé - Azok kik?
-Ja az csak Amanda bandája. A mini fekete szoknyás Amanda ha tudni akarod.
-Nem nagyon rajongók az ilyen lányok ért. Elhányom magam tőlük.
-Mi is. - értet egyet Helli. - Figyi látod ott az a hatos fiú csapatot? - bólintottam. - Az jó barátod Logan kis falkája.
-Falkája? - értetlenkedtem.
-Ja csak azért mondtam ezt mert úgy viselkednek.
-Ááá értem. - meg beszélgettünk sok mindenről. Nehezen véget ért az utolsó óránk is. Meg álltam az iskola előtt mert nem nem volt kint Márkus.
-Nem mész haza? - érdeklődőt Jenny.
-De csak még nem nem jött ki Márkus. - és két döbbent arccal találkoztam. - Most meg mi van?
-Te most Márkus Millerről beszélsz?
-Igen? Ez miért olyan nagy dolog.
-Mert ő a suli legmenőbb sráca és nem visz akárkiket haza a motorjával.
-Jó de ő a bátyám régi barátja és szemben lakkik velünk. - meg mindig csak a döbbent arcokat láttam. - Jaj ne már! - akadtam ki.
-Na indulhatunk kis Picasso. - jött Márkus hangja a hátam mögött egyúttal a két lány már elpirult és zavartan viselkedett.
-Ne hívj így! - néztem rá mérgesen.
-Ezt már nem mosod a magadról. - vigyorodot el. - Mehetünk?
-Persze. Sziasztok majd holnap.
-Sziasztok. - köszöntek kórusban.
Felvettem a bukót és felszálltam mögé. Ismét haboztam mielőtt át fogtam a derekát. El indultunk. Szerencsére nem volt messze a ház a sulitól. Megálltunk mentem volna de.
-Na ne menj már.
-Mi? - egy kicsit megdöbbentem.
-Milyen volt az első nap? Csak ennyit szeretnék tudni.
- Ahhoz képest hogy egy csomó mindenki döbbenten vette hogy a suli nagy menője fuvarozza az új csajt meg hogy fel lökött valami Logan nevű barom - amint ki mondtam egy kicsit meg feszült Márkus arca. Fura? - minden jó volt. Ja és lett két jó fej barátnőm.
-Hát jó akkor első nap lettél népszerű és láthatatlan is. Az tök jó.
-Mi én nem voltam láthatatlan csak az a rohadék sietett és cseszet le a földre. Jaaa és csak úgy ott hagyott a padlón. Majd végre egy normális ember aki felsegített az Jenny Black volt. - csatantam fel idegesen. És közben hadonásztam felé mutató ujjammal.
-Nyugi csak mondtam. Azért nem kell egyből zöld szemű dühöngővé válni. - lefagytam. Mi az hogy zöld szemű. Gyorsan oda rohantam a motor visszapillantójába és valóban zöld volt a szemem.
-Mi a ... - ki se tudtam mondani vissza változott a szemem kékre. - franc? - nézem vissza ijedten Márkusra.
-Jól vagy? Elégé sápadt lettél. - ahogy ezt kimondta megszédültem. Estem volna össze ha nem kap el. A karjaiban vitt át az utcán be a házunkba. Brendon már itthon volt.
-BRENDON !!! - Márkus kiabál. Én már nagyon kába voltam.
-Emma mi történt? Gyorsan fel a szobájába! -Utasította. Felvittek és az ágyra fektettek. Egyből az oldalamra fordultam össze kuporodva. Majd nagyon fáradtnak éreztem magam utána elaludtam.
Márkus:
Hallgattam ahogy Emma mondja has magáét de amikor kikérte magának hogy nem láthatatlan. Utána elkezdet élénk zölden világítani a szeme. Után be fejezte szembesítettem vele. Ijedten a motoromhoz szaladt.
-Mi a franc? - ijedten nézet vissza rám.
-Jól vagy? Elég sápadt lettél. - ahogy ki mondtam megszédült majdnem a földre eset de elkaptam. Felvettem és rohantam át Brendonhoz.
-Brendon !!! - majd fel vittünk a szobájába és össze kuporodva elaludt. Mi pedig lementünk a konyhába inni egy pohár vizet.
-Mi történt? - kérdezte ingerülten.
-Nyugi a suliban semmi baja nem volt csak megkérdeztem milyen volt a mai napja és kiakadt azon, hogy láthatatlanak neveztem és ahogy ki oktatott zöld lett a szeme majd össze eset.
-Jól van.
-Ugye meg csak 17 éves mi?
-Igen.
-És ha jól láttam a most történt, akkor még nem mondtam el neki igaz? - sóhajtott egy nagyot.
-Igen.
-El kell mondanod neki! - förmedtem rá.
- Figyelj halloztál tegnap egy sikítást éjszaka? - döbbentem meg honnan tudja.
-Igen de miért?
-Mert Emma sikított. Azt mondta hogy apával álmodott. Apám elakart mondani neki valami fontosat de megint jött a vadászok és már nem tudta meg hogy mi az a fontos dolog. Megnyugtattam és ma délután akartam elmondani neki. - sütötte le a szemét.
-Oké majd holnap suli után mond el neki már ez is sok volt mára majd keltsd fel hogy holnapra pakoljon össze utána menjen aludni és ha kérdezni akar akkor hazudj neki.
-Rendben.
-Én most megyek. Pakolnom kell meg mennem Amyhez készülnünk kell.