Reggel van és Tommal várjuk az orvost, hogy megkérdezzük meddig kell bent maradnia. Nem aludtunk sokat, maximum egy 3 órát, de már az is elég volt nekünk. Nikkiék időközben hazamentek, de természetesen voltak bent nála. Jess is bejött, viszont pont akkor amikor aludtunk, így hazamentek egyből. Ezt Nikki mondta Nekem utólag. Úgy fogalmazott, hogy semmi köszönés nélkül elhagyta az épületet. Engem ez nagyon is zavart, azonban Tomot egyáltalán nem. Azt mondta had menjen, majd megnyugszik és ne rágódjak rajta.
-Jó reggelt. - jött be az orvos. - Jó hírem vannak a számára. - nézett rá Tomra.- mivel nem törött el semmilye, ami valljuk be kész csoda, 2 nap múlva haza is mehet.- mondta az orvos majd felém fordult.-Látogatni reggel 10 és este 8 között lehet, maximum 3 órát. Maga a barátnője?
-Nem, csak a barátja vagyok.-mosolyogtam az orvosra.
-Akkor önnek van barátnője? - nézett rá Tomra ismét.
-Igen van, bár nem sokáig. - vigyorgott, amit nem értettem, de ránhagytam.
-Ó értem és megkérdezhetem hol van?
-Haza ment. - vont vállat.
-Akkor már mindent értek. Rendben magukra hagyom önöket.-mondta a doktor, majd el is ment.
-Na mit szeretnél csinálni? - kérdezte Tom az ágyon fekve.
-Jobb lesz ha most haza megyek.-mondtam, majd megfogtam a táskámat.
-Mi, de miért? - nézett rám értetlenül.
-Apum nem. tud róla hogy itt vagyok szóval valószínűleg keres engem mindenhol, mert a telefonom meg lemerült, plusz pihenned kell, nekem meg fel kell készülnöm egy leszidásra. - mentem oda hozzá és szorosan megöleltem. - ha bármi van, hívj és ha kell kiszökök otthonról. - mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé.
-Köszönöm hogy itt voltál velem és megnyugtattál.
-Én meg köszönöm hogy nem halál meg. - röhögtem el magam, és kimentem az ajtón.
Hazafelé menet gyorsan végig gondoltam, mit fogok mondani apunak, hogy ne legyen rám annyira mérges, de tudtam hogy igazából mindegy, mert így is úgy is kiabálni fog velem.
Amint beértem az ajtón, meghallottam apu gyors lépteit a lépcsőn, így vettem egy nagy levegőt és fel erőszakoltam magamra egy mosolyt.
-Rebecca Evans, magyarázatot követelek, hogy hol a jó életben voltál. Azt hittem elraboltak. 14x hívtalak, de egyszer sem válaszoltál. Ajánlom hogy nyomós indokod legyen, mert ha így folytatod 2 hónap szobafogságot fogsz kapni.-füstölt a feje, mint a rajzfilmekben.
-Igen van nyomós indokom.-raktam le a táskámat a kanapéra.
-Hallgatlak.-tette keresztbe a a kezét.
-Amikor lefeküdtem aludni, kaptam egy hívást egy ismeretlen számtól. Mint később kiderült Jess volt az.
-Mégis mit akart tőled Jess?-nézett értetlenül.
-Tomot elütötték.-néztem bele komolyan apám szemébe. Amint kimondtam, arcvonásai megenyhültek- amilyen gyorsan csak tudtam, oda mentem és próbáltam segíteni amiben csak tudok. Aztán megjöttek a mentősök és bevitték a kórházba, ahol több mint 5 órát vártunk. Vagyis ezt utólag mondták el nekem mert megint volt egy rohamom.
-Hogy mi? Mitől? Miért? Jól vagy?-aggódott.
-Már jól vagyok. Valószínűleg attól lett rohamom, hogy túlságosan aggódtam Tom miatt. Az volt a szerencsém, hogy Harrynek meséltem már erről és így tudta mit kellett csinálni. Bevitt, leültett és ott "ébredtem" fel. Utána pedig Tom magánál tartott, így hát most sikerült haza érnem.
-Most már értem. Jobban van?
-Igen, elvileg 2 nap múlva haza is mehet.
-Remek. Nagyon aggódtam érted, többször ne csinálj ilyet kérlek. - ölelt meg.
-Nem szándékozok megmenteni még egy barátomat hajnali egykor a haláltól, elhiheted.-röhögtem.
-Na mindjárt gondoltam.-röhögött ő is-viszont most menj pihenni, mert akkor nem aludtál sokat.
-Rendben. Szeretlek.-mentem fel a lépcsőn.
-Én is téged.-hallottam hangját.
Felérve a szobába, mindent ledobtam a földre és befeküdtem az ágyba. Már majdnem elaludtam, amikor kaptam egy üzenetet. Persze mindenki akkor zaklasson amikor aludni akarok.
(B-Brigi)
B: Szia, hallottam a balesetről, jobban vagytok mind a ketten?
R: Szia, igen már határozottan jobban van, 2 nap múlva haza is mehet. Én még egy kicsit a baleset hatása alatt vagyok, de kezdek jobban lenni.
B: Ezt örömmel hallom. Ha ki kell valamit eresztened, remélem tudod hogy rám számíthatsz.
R: Igen tudom és köszönöm szépen. Képzeld Tom mondott nekem egy olyan dolgot amitől teljesen meghökkentem.
B: Naa mondjad, kíváncsi vagyok.
R: Szakítani fog Jessel...
B: Mii úr isteen. Ez tudod mit jelent ugyee?
R: Na jó ezt meg sem hallottam. Nem miattam szakít vele.
B: Jó ezt majd élőben megbeszéljünk. Most viszont pihend ki magad.
R: Rendben, majd még beszélünk. Szia.
B: Szia.
Letettem a telefont és pár perc múlva el is nyomott az álmok világa.
---------------------------------------------------------
Nem is tudom pontosan mikor kelhettem fel, de abban biztos vagyok, hogy délután. Nagyon kómás fejjel, lebattyogtam a lépcsőn és a nappaliba mentem, ahol nem várt vendégek voltak. Pontosítok a Holland család, egytől egyig. Valamiért volt bennem egy rossz érzés, de nem tudom miért. Aztán rájöttem hogy én biztos úgy nézek ki mint a mosott szar, de aztán leesett hogy igazából már tök mindegy, mert valószínűleg a kórházban se néztem ki jobban.
-Ohm sziasztok.-köszöntem a kis családnak. Itt volt Dom, Nikki, Harry, Paddy, Sam és Tom. Várjunk Tom? Mennyi ideig aludtam?- Jézusom, mennyit aludtam, hogy te itt vagy?-néztem rá Tomra, aki csak felnevetett.
-Hát akkor gondolom sokat, mert letelt a 2 nap amit mondtak.-tolt egy fél oldalas mosolyt.
-Uh jaj akkor most megint 3 napig nem alszok.-fogtam a fejem.-amúgy miben segíthetek?-ültem le a székre.
-Na szóval.. - kezdte el Harry.-az van hogy meghívtak minket egy hétre Lengyelországba.
- Ó ennek nagyon örülök, de miért jöttetek el ide hozzánk?
- Azért mert vihetünk magunkkal plusz 1 főt.-állt fel Tom, majd oda jött mellém és át ölelte a derekam.-eljönnél velünk? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Hát nem is tudom. - vakartam meg a tarkóm.-nem akarok a nyakatokon lenni.
- Ugyan már, szinte családtag vagy. - mondta Dominic, amitől egyből mosolyra húzódott a szám. Körbe néztem és mindenki hevesen bólogatott.
- Ez mind szép és jó, de mi lesz Jessel? - néztem rá a mellettem álló fiúra.
- Miatta nem kell aggódnod hiszen szakítottunk.-mosolygott.
- És ezt mégis mikor akartad elmodnani nekem?-álltam elé morcosan.
- Mókuskám úgy látszik nem nagyon nézted meg a telefonod ébredés után. Ha 6x nem hívtalak akkor egyszer sem.-kacsintott.
-Ja már kezdtünk azt hinni hogy meghaltál.-forgatta meg a szemét Paddy.
-Paddster viselkedj már.-mormogott rá Tom.
- Hagyjad nem zavar én is ilyen vagyok.-vontam vállat nevetve.-visszatérve a kiruccanáshoz. Én szívesen mennék, de nem tudom apu mit mondana.-fordultam a család felé.
- Ó kincsem azt már rég lebeszéltük apukáddal.-mondta Nikki.
- Akkor ez esetben benne vagyok.-tártam szét a karom mosolyogva. Amint kimondtam, Tom meg fogott hátulról és szorosan megölelt, majd azt suttogta: "Köszönöm".
Ezek szerint megyek Lengyelországba, mégpedig a kedvenc családommal.
🥀Sziasztok. Itt van az újabb rész remélem tetszett. Kíváncsiak vagytok mi fog történni a nyaralás alatt? Ha van tipped nyugodtan írd meg kommentbe. Legyen szép napotok/estétek/hetetek és hamarosan találkozunk!🥀