Noah
Úgy döntött, hogy nem vesz rólam tudomást.
Az arcán szinte semmilyen érzelem nem mutatkozik így nehéz megmondani, hogy mire gondolhat viszont amikor a rendelésünk felől érdeklődik a hangjában enyhe irritációt vélek felfedezi. Az első gondolatom logikusan az, hogy a jelenlétem irritálja ennyire.
- Egy latte és egy csokis muffin - adja le a húgom a rendelését majd rám réz én viszont szemeimet egy pillanatra sem veszem le az előttem lévő lányról aki fél szemöldökét felhúzva kérdően néz rám a válaszomra várva.
- Mit ajánlasz? - kérdezem miközben minden egyes mozdulatát figyelem.
Először egy szemforgatást kapok válaszul.
- Édes, eltévesztetted az utcaszámot, ez egy kávézó nem egy étterem, nincs étlapunk és nem járok be a konyhára ételt kóstolni. Ide az emberek azért jönnek, hogy kávét igyanak szóval lennél szíves rendelni végre valamit és leülni egy asztalhoz? - kérdezi gúnyosan mire én csak szélesen elmosolyodom. Szinte már beteges mennyire élvezem azokat a pillanatokat amikor érzést válthatok ki ebből a lányból még akkor is ha ez legtöbbször gúny, irritáció vagy szarkazmus.
- Csak egy sima kávét kérek, feketén - válaszolom végül mire ő csak unottan néz rám arra várva, hogy meggondoljam magam de amikor én azt nem teszem ő csak dünnyög valamit az orra alatt ami valahogy úgy hangzik, hogy ez sokáig tartott majd beüti a pénztárgépbe a végső összeget én pedig fizetek majd mielőtt még odaadhatná a visszajárót én megfogom a húgom vállát és odavezetem az ablak mellett lévő asztalok egyikéhez.
- Most lefizetsz? - teszi fel a lány a kérdést a hátamnak én viszont csak hátranézve rámosolygok és megrántom a vállam majd helyet foglalva várunk a rendelésünkre.
Abban a pillanatban, hogy leülünk Lexi elkerekedett szemekkel néz rám és akkor már tudom, hogy hibát követtem el azzal, hogy idehoztam, egy nagyot sóhajtva próbálok úgy kinézni mintha az előbb semmi sem történt volna de nem járok sikerrel mert Lexi szinte letámad a kérdéseivel.
- Ez meg mégis mi volt? Mit kell róla tudni? Elhívtad már vacsorázni, szinte csak úgy izzott közöttetek a levegő... esetleg csak felhívtad magadhoz? - vonogatja meg a szemöldökét ezzel utalgatva a kérdésre mire én csak felnyögök majd a kezembe temetem az arcomat.
- Lex, elég. Legalább addig várnál amíg ismét a kocsiba vagyunk - engedem le a kezem majd szétnézek, hogy felmérjem vajon mennyien hallották körülöttünk Lexi kérdéseit. De szerencsére nem sokan vannak a kávézóban a jó idő gyaránt legtöbben kint foglalnak helyet.
- Noah, ezek után nem teheted meg, hogy nem avatsz be ez olyan mintha azt mondanád, hogy van két jegyed egy Avril Lavigne koncertre de nem engem viszel magaddal. Ha nem akarod, hogy kérdezősködés akkor egyáltalán ne oszd meg velem az információt - hallgat el egy pár pillanatra majd ismét megszólal - Neki is köze van ehhez az egész nem igaz? - kérdezi összerakva a sztorit a fejében mire én csak hitetlenkedve megrázom a fejem viszont mielőtt még bármit is válaszolhatnék Ashlyn odalép az asztalunkhoz a kezében a rendelésünkkel és Lexi kihasználva ezt a pillanatot a lányra néz majd úgy dönt, hogy mivel tőlem nem kap kielégítő választ majd mástól szerzi be.
- Honnan ismered Noaht? - kérdezi a lányt mire én halkan sóhajtok és hátradőlök a székemben, úgy döntök, hogy nem szólok bele a párbeszédbe.
- Kit? - néz rá értetlenkedve Ashlyn majd amikor a húgom továbbra is csak a szemébe nézve várja a választ valószínűleg leesik neki, hogy rólam van szó.
- Nézd szivi, én lennél a legboldogabb ha soha nem kéne újra látnom oké? Nincs szükségem egy jelenetre, azt csinálsz amit csak akarsz azzal a fiúval én nem állok senki útjában - válaszolja szarkasztikusan és ekkor megértek valamit.
Ashlyn azt gondolja, hogy Lexi a barátnőm ami érthető mivel Lexi és köztem nagyon kicsi a hasonlóság. A húgom viszont azonnal átlát a lány szavain és hisztérikus nevetésben tör ki ami miatt több fej is felénk fordul.
- Azt gondolod, hogy ez egy randi? - kérdezi amikor végre alábbhagy a nevetése Ashlyn viszont már nagyon menne mert látom, hogy a pult felé fordul, abban a reményben hogy elmenekülhessen az asztalunktól de senki sem sem áll a pultnál így kénytelen hallgatni ahogy a húgom nevetgél.
- Noah a bátyám szóval nem kell aggódnod, a tiéd lehet, engem csak érdekel, hogy, hogy találkoztatok mert ő nem hajlandó válaszolni - kérdezi Lexi mire Ashylnnek felszalad a szemöldöke.
- Nem felettébb érdekel a bátyád kapcsolati státusza és hálásabb lennék ha magaddal vinnéd és meg is tartanád mert nekem aztán nincs rá szükségem. Legkevésbé érdekel az, hogy ti miről beszéltek én viszont dolgozom és nem érek rá pletykálni - válaszolja a lány a húgomnak majd vet rám egy utolsó pillantást és sarkon fordulva visszamegy a pult mögé.
Hát ez nem igazán a válasz volt amit akármelyikünk hallani szeretett volna de számítani sem számítottam jobbra, viszont van egy teóriám mégpedig, hogy minél messzebb próbálsz valakit ellökni magadtól az annál közelebb akarod tudni magadhoz azt a személyt és ez az oka annak, hogy nem fogom feladni Ashlynt. Mert tudom, hogy több van a lányban a felszín alatt mint amit engedni lát és azért mert ha legtöbbször irritációt és gúnyt vált ki belőle a jelenlétem legalább érzelmeket váltok ki belőle még ha nem is a jobb fajtát mert tudom, hogy Ashlyn semmilyen érzelmet nem akar mutatni a világnak és a legtöbb ember közelében ezt sikeresen véghez is viszi de nem akkor amikor a közelemben van és ez éppen elég motiváció számomra.
- Neki mentetted meg az életét nem igaz? - néz rám hirtelen Lexi a túloldalról mire én sóhajtva rákönyökölök az asztalra, hogy közelebb legyek hozzá mert ez nem egy olyan téma amit világgá akarok kürtölni. Viszont azt is tudom, hogy ezek után kénytelen leszek beavatni Lexit a részletekbe, legalábbis felszínesen.
- Nézd, mondjuk azt, hogy éppen jókor voltam jó helyen, Josh említett valamit az ügy fejleményeibe kapcsolatban én pedig úgy döntöttem, hogy a saját szememmel akarom látni a dolgokat. Éppen hazafelé indultam amikor zajokat hallottam a raktárépület másik oldaláról, láttam a dulakodást ezért közbeléptem majd hazavittem magamhoz a lányt ő reggel kiakadt és otthagyott. Ez minden amit tudnod kell - mesélem el a történteket nagyvonalakban és a szememet egy pillanatra sem veszem le a húgoméról mert azt akarom, hogy megértse annak a súlyát amit most fogok majd neki mondani.
- Nem akarom még csak hallani sem, hogy bármilyen módon belekeveredsz ebbe az ügybe Lexi, tudom, hogy nem akarsz rosszat senkinek sem de ez nem játék. Ígérd meg, hogy kimaradsz ebből oké? Elég baj az, hogy én benne vagyok - mert hát ha úgy vesszük már nem tartozom a rendőrséhez ami azt jelenti, hogy nekem sincs semmi közöm sem az ügyhöz de túl sokat tudok, ahhoz, hogy ezt csak úgy elengedjem.
- Mert az rendben van ha te kockára teszed az életedet ismételten de az nem ha én segíteni akarok? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel, éppen szólásra nyitom a számat, hogy válaszoljak de ő megelőz - Esküszöm Noah, ha most azt mondod kifogásként, hogy lány vagyok és védtelen, itt hagylak.
- Lexi - nyúlok át az asztalon, hogy a kezembe vegyem az övét - A húgom vagy és nem akarom, hogy bajod essen, tisztába vagyok vele, hogy meg tudod védeni magadat de én most nem túlfűtött részeg vagy beszívott egyetemista srácokról beszélek. Szerinted képes lennék tükörbe nézni ha bármi bajod esne emiatt? Mert ha én nem mondok semmit akkor nem is tudsz semmiről. Nem azért mondom ezt mert nem hiszek benned hanem azért mert szeretlek és nem akarom, hogy bajod essek, oké? - kérdezem a szemébe nézve és reménykedem abban, hogy sikerül meggyőznöm.
- Velem szemben sem fer az, hogy tudom mit csinálsz és tisztában vagyok azzal, hogy veszélybe sodrod saját magad és nem hagyod, hogy segítsek - válaszolja mire kétségbeesetten előregörnyedek ő pedig megforgatja a szemét - Nem ígérek semmit sem de nem fogok kikezdeni a rosszfiúkkal - fejezi be majd a szemei felcsillannak és én ekkor már tudom, hogy pillanatokon belül témát vált és ezzel el is felejtjük ezt a beszélgetést egy darabig. Viszont a következő mondata hallatán ismét hátradőlök a székemben majd remény vesztve felnyögök.
- Szóval mivel vesszük rá a csinos felszolgálót, egy randira? - kérdezi izgatottan.
- Te sehogy - válaszolom mire Lexinek legörbül a szája széle.
- Ugyan már legalább ebbe avass be Noah, már vagy ezer éve nem volt barátnőd és már nem azért de ő sem tűnt túl izgatottnak, hogy viszontláthat. Határozottan szükséged van a segítségemre. Mi lenne ha elhívnánk vacsorára? Mindenki ott lesz még Blake is meg az ostoba barátnője - feleli izgatottan mire én összeráncolom a szemöldököm mert leginkább a mondandója második felében akadok fel.
- Találkoztál Blake új barátnőjével? - kérdezem mert hát nem tűnt túl elragadtatottnak tőle.
- Amikor nemrég meglátogattam Blaket a barátnője is velünk vacsorázott de én esküszöm, hogy egy halnak több esze van mint annak a lánynak. És a feltörekvő színészt úgy kell érteni, hogy egy sorozatban játszik ahol is ő barna hajú okos lány szőke hajú ostoba barátnője de mindenki szereti őt mert hát... mert ostoba, annyira, hogy néha az már fáj. Ráadásul majdnem velem egyidős. Nem hiszem, hogy ez a kapcsolat túl sokáig tartana - rántja meg a vállát és szinte látom ahogy forognak a kerekek az agyában. Lexi az a tipikus lány aki mindig a középpontba akar lenni, tudni akar mindenről és mindent helyre akar hozni még akkor is ha az emberek nem kérik meg.
- Talán csak túlságosan rá volt hangolódva a szerepére amikor találkoztatok - próbálom menteni a helyzetet de mind a ketten tudjuk, hogy ez valószínűleg nem igaz, ő csak megrántja a vállát majd beavat abba, hogy mi jár a fejében.
- Arra gondoltam, hogy meghívom Haleyt is - néz rám mire én csak megrázom a fejem.
- Szerintem nem jó ötlet - válaszolom, nem mintha ez változtatna a véleményen.
- Szerintem meg igen, most tényleg összevesztek egy ostobaságon és most úgy tesznek mintha ezzel a világnak is vége lenne - feleli mire én ismét zavaradottan nézek rá.
- Tudod min vesztek össze? - kérdezem mérthát úgy tudtam, hogy senkinek nem voltak hajlandóak elmondani mi miatt szakítottak, márpedig ha Lexi szerint ostobaság akkor több mint valószínűleg semmi értelme sem volt vitának mert Lexi az a tipikus ember aki bolhából csinál elefántot.
- Még jó, hogy tudom Haleyt is meglátogattam és az alkohol teszi a dolgát nem igaz? De akkor már mindent kiszedtem Blakeből szóval csak tudni akartam, hogy mégis mi a franc ütött beléjük. De hivatalosan is megállapítom, hogy mind a kettőjüknek elment az esze - jelenti be diplomatikusan de nem árulja el a szakítás okát és amikor rákérdezek csak annyit mond, hogy hamarosan mi is megtudjuk majd és én nem is firtatom tovább bár szinte megöl a kíváncsiság mert a következő pillanatban Lexi odafordul az éppen mellettünk elhaladó Ashlynhez.
- Nézd nem zavarlak sokáig - érinti meg a lány könyökét gyengéden - De itt lesz ez a családi ebéd ami remélhetőleg egy óriási drámává alakul majd és borzasztóan hálás lennék ha eljönnél.
Ashlyn először csak meglepődötten majd zavarodottan néz a húgomra.
- Az előbb már megbeszéltünk, hogy olyan messze akarok lenni a bátyádtól amennyire csak lehetséges, szóval ne vedd túlságosan a szívedre édes de előbb vetném magam egy cápa elé, minthogy egy egész vacsorát eltöltsek vele, szándékosan - válaszolja unottam és akkor észreveszem a húgom arcára ülő elégedett mosolyt ami csak rosszat jelenthet.
- Ó én egy randira gondoltam - jelenti ki mire Ashlynnek felszalad a szemöldöke.
- Egy randi? Noahval? - kérdezi hitetlenkedve - Kizárt.
- Természetesen nem Noahval. Velem. - mutat magára Lexi mire én nézek rá összezavarodva.
- Ne haragudj szivi, de nem vagy az esetem. Túlságsan ártatlan vagy és nem éppen úgy nézel ki mint aki az ellenkező csapatba játszik - válaszolja majd éppen ellépne, hogy otthagyjon bennünket amikor is Lexi olyat tesz amit valószínűleg nem csak, hogy soha nem felejtek el de ha bárki a családomban tudomást szerez róla akkor ezzel fogják szívni a véremet az életem végéig.
Ugyanis Lexi a karjánál fogva visszahúzza Ashlynt aki meglepődik és a húgom felé kapja a fejét, hogy megkérdőjelezze mégis mit csainál, szinte biztos vagyok benne, hogy Lexi nem akart jelenetet rendezni csak nem számolt Ash hirtelen reakciójával így amikor a Lexi közelebb hajol, hogy egy puszit nyomhasson a dühös lány arcára, hogy ezzel bebizonyítson neki valamit - habár biztos vagyok benne, hogy Ashlynt egy puszi nem győzi meg semmiről sem - a másik lány hirtelen reakciója következtében az ártatlan pusziból egy csók lesz ami mind a hármunkat meglep csak éppen másféleképpen.
A szemeimet lehunyva rázom meg a fejemet kínomban mert nem bírom nézni ahogy a húgom megcsókolja a lányt akit nem bírok kiverni a fejemből amióta találkoztunk. És bár tudom, hogy ez az egész jelentéktelen de mégis valahol legbelül elönt a féltékenység ami nevetséges mert féltékeny vagyok Lexire amiért ő már tudja, hogy milyen ízű Ashlyn ajka.
Csak, hogy méginkább ledöbbenjek a jelenet után a húgom kissé megilletődöttnek néz ki Ashlyn viszont gúnyosan elmosolyodik.
- Tulajdonképpen bírlak - néz a húgomra aki enyhén zavarba van, már nem azért mert éppen megcsókolt egy lányt inkább azért mert ez előttem történt és mert most az egyszer a terve miszerint segít nekem meghódítani a lányt visszafele sült el - Keress meg később, hogy megbeszéljünk a részleteket - mondja a lány egy mosollyal majd egy pillanat alatt eltűnik a pult másik oldalán lévő ajtó mögött.
Akármennyire is vagyok most bosszús egy halk hitetlen nevetés elhagyja az ajkaimat mert végülis Ashlyn csak beleegyezett abba, hogy megjelenik majd a vacsorán tehát mégiscsak eltölt velem egy vacsorát.