San szemszöge~
Úgy gondoltam, hogy itt az ideje kicsit elmagyarázni Soominnak, hogy rohadtul nincs igaza és jó lenne hogyha figyelne arra miket mond. Értem én, hogy hirtelen jött neki ez az egész dolog, de akkor engedje, hogy elmagyarázzuk.
A srácok közül Seonghwa tuti magára vette meg Hongjoong is. Ameddig ezen agyaltam, fel is értem vele a szobámba, így elkezdtem inkább rá koncentrálni. Rádobtam az ágyamra és néztem mit fog tenni, de ehelyett csak ülő helyzetben maradt és nézett.
- Érdekes, mostmár valahogy nem vagy olyan nagyszájú, mint lent. - mondtam érzelemmentes arccal.
- Én nem akarok tőled semmit! - mondta félve.
- Úgy gondolom, ezen hamarabb kellett volna gondolkodni. - kiváncsi voltam meddig tudom húzni az agyát a kislánynak.
- És most mit fogsz csinálni? -
Kis félős, pedig akármilyen bociszemekkel néz, most ki fog kapni.
Ha mindent elnézünk neki a következő az lesz,hogy elszökik tőlünk.
- Mindjárt meglátod édes, most egy kicsit itt maradsz, mindjárt jövök.- ezután kiléptem a szobámból és rácsuktam az ajtót.
Lent a srácok kérdő tekintettel néznek rám, miközben a hűtőből a jégkockát kerestem.
- Mit tervezel? - kérdezte Mingi.
- Elfenekelem. - mondtam teljesen természetesen.
- Mi? - nézett rám Seongwha aggódóan.
- Wha.. hogyha jobban belegondolsz, ha ezt most elengedjük, akkor a következő az lesz, hogy elszökik. De ha szeretnéd, te is megkaphatod helyette. - mondtam neki teljes nyugodtsággal.
- Csak ne sirjon.. - nézett rám Hongjoong.
- Garantáltan élvezni fogja! - majd egy kacsintás során otthagytam őket.
Visszaérve megpillantottam Laylát az ablaknál ülve.
Gondoltam, ha ez büntetés komoly maradok és szigorú leszek.
- Nem megmondtam maradj a helyeden? - kérdeztem érzelemmentes arccal, ami hatott, mert egyből visszapattant a helyére amire én csak bólintottam.
- Ma megnézzük mennyire szereted a fájdalmat. - kezdtem kémlelni az arcát.
- Hogyan? - kérdezte megijedve.
- Élvezni fogod szerintem. - mondtam a vállam fölött, miközbe szedegettem ki a köteleket a fiókomból.
- És ha nem szeretném? - inkább hangzott könyörgésnek mint kérésnek, ezért egy pillanatra megálltam hiszen tényleg azt mondtam a srácoknak, hogy élvezni fogja.
- Figyelj kislány.. - nyúltam az álla alá, hogy megpillantsam a szemeit.
- Ha ellenkezel rossz lesz neked, ha viszont nem élvezni is fogod - mondtam, miközben egy félmosoly kíséretében végigsimítottam a babaarcán.
- De én még.. - kezdte volna el amit mindenki tud ebben a házban.
- Shh.. Baba szűz maradsz egyenlőre - kuncogtam el magam.
- Na add a kezed! - kértem, mire félénken odanyújtotta én pedig megkötöztem.
- Feküdj az ölembe bébi - egyre jobban érzem rajta hogy fél, pedig biztosan ő is élvezni fogja.
- Rendben bébi, most pedig egy kicsit kap a popsid. - mire felhajtottam a szoknyáját és lehúztam a bugyiját.
- É-én félek.. - hallom meg sírós hangját.
- Nincs mitől bébi, vigyázok rád, de muszáj, mert ha itt jót teszel megjutalmazunk, ha viszont rosszat, kénytelenek vagyunk büntetést adni. - kezdtem el simogatni a popsiját nyugtatásképp.
- Szerinted mennyit érdemelsz babám? - kérdeztem tőle.
- T-tíz.. - mondta feszülten.
- Tudod bébi nálam van egy szabály. Mégpedig az, hogy a te számodat beszorzom a számomra elegendő számmal, de mivel most van az első büntetésed, ezért elég lesz 15 is. - mondtam neki miközbe éreztem, hogy nem fog ellenkezni..
- Készen állsz bébi?