Másnap reggel meztelenül ébredtünk egymás karjaiban. A reggeli nap élesen sütött be a szobába, aminek hatására Draco és az én hajam is szinte vakítóan fénylett.
-Jó reggelt szerelmem. – ölelt magához a fiú és simogatni kezdte a combomat. Finoman megcsókoltam az arcát, de abban a pillanatban el is nevettem magam, ahogy megéreztem a kezét a lábaim között.
- Nem volt elég a tegnap este, Kedvesem? – kérdeztem kisimítva egy kósza tincset a homlokából.
- Belőled sosem elég. – mondta és egy gyors mozdulattal felém kerekedett. Az álmos, mély szexi hangjának nem tudtam nemet mondani, így őszintén nem is akartam. Nyaka köré fontam a karjaimat és halkan felnyögtem, amikor Draco elkezdte a nyakamat csókolgatni. Nyelvével édesen ingerelte a bőrömet, miközben lehelete enyhén csiklandozott. Egyik kezével a mellemet kezdte masszírozni, majd egy hirtelen mozdulattal teljes méretét belém tolta. Egy döbbent nyögés hagyta el a számat, de a kezdeti szorító érzés azonnal alább hagyott. Draco őrjítően lassú tempóval mozgott bennem, de az én testemben egyre fokozódott az elektromosság érzése.
- Ahh Draco... - nyögtem. – Erősebben. – mondtam, és belemélyesztettem körmeimet a hátába. A fiú halkan felnyögött és mélyen belém tolta magát, majd gyorsított a tempón. Az egyik lábamat a nyakába emelte és a kezével ingerelni kezdte a csiklómat. Ki voltam merülve a tegnapi számlálhatatlan gyönyörtől, és úgy éreztem menten felrobbanok. Draco minden mozdulatával elérte a G-pontomat, hihetetlen élvezeteket nyújtva ezzel, miközben folyamatosan ingerelt ujjával is. Hátravetettem a fejem és már nem tudtam tovább kontrollálni a hangomat. Draco egyre gyorsabban ostromozta a testemet, míg végül egymás nevét kiáltva élveztünk el.
- Nagyon szeretlek. – mondtam neki és megcsókoltam.
- Én is szeretlek Hercegnő. – válaszolta, majd egy gyors tusolás után lementünk reggelizni.
Hihetetlen érzés volt a napokat Dracoval tölteni. Olyan volt az egész, mint egy tündérmese. Napközben mindenféle hobbit űztünk, mint a rajzolás, olvasás, kviddics vagy éppen a főzőleckék vétele a házi manóinktól. Esténként társasjátékokat játszottunk és betegre nevettük magunkat. Néha bekapcsoltuk a tévét is, hogy mugli filmeket nézzünk, ami amúgy meglepően jó mulatság volt. Rengeteg romantikus filmet néztünk és bár Draco mindegyikre azt mondta, hogy szar volt, néhány filmnél nála is felfedeztem, hogy könnyes szemmel néz vissza a képernyőre. Persze sokszor veszekedtünk is, tányérokat dobáltunk, vagy éppen varázslattal próbáltunk borsot törni a másik orra alá, de sosem tartott sokáig a mosolyszünet. Általában egy heves szex mindent a helyére tett és őszintén élveztem, hogy tele vagyok kék-zöld foltokkal utána.
Fred és George minden nap küldtek levelet és én is majdnem minden nap írtam nekik a velem történtekről. Az üzletüket lassan nekik is be kell zárni, hiszen az emberek a nagy félelemtől egyre kevesebbszer jönnek és kezd veszteséges lenni a biznisz. Biztosítottam őket, hogy az újranyitás során mindenben segíteni fogok nekik, majd megbeszéltük, hogy a karácsonyi szünetben Dracoval elutazunk hozzájuk ünnepelni.
Maeve és a többiek is írtak pár levelet. Az iskolában továbbra is rémes állapotok uralkodtak és a Carrow testvérek hihetetlenül felbőszültek, amikor megtudták, hogy Piton haza engedett. Azóta mindenkit kétszer annyira büntetnek és a legtöbben már csak a közösségi szobákban mernek megszólalni.
A hetek iszonyatos gyorsasággal teltek és már leesett az első hó is, amikor a dolgok bonyolódni kezdtek. Dracot egyre sűrűbben hívta haza az apja megbeszélésekre, míg végül egy nap kijelentette, hogy haza kell kötöznie. Mind a ketten éreztük, hogy a félve várt háború lassan a kezdetét veszi és egyre nagyobb nyomással gondoltunk a jövőre.
-Mindened megvan? – kérdezte a fiú és a csomagjaimra pillantott. Eldöntöttük, hogy és is Dracoval tartok a Malfoy kúriába és ott fogom tölteni a téli szünetet, utána pedig visszamegyek az iskolába.
- Igen azt hiszem. – válaszoltam és megfogtam a kezét. Draco bátorítóan megszorította a kezemet, majd a csomagjainkkal együtt áthopponáltunk az otthonába. A nálunk megszokott meleg és nevetős hangulat helyett most hideg szobák és sötét falak fogadtak minket.
- Végre itt vagytok! – üdvözölt minket Narcissa és szorosan magához vonta a fiát. – Hiányoztál kicsi sárkányom. – édesgette Dracot aki láthatóan ellenezte a dolgot, de nem akarta megbántani az édesanyját. – Ohh Rose, de jó téged újra látni. – mosolygott rám és engem is megölelt. – Úgy sajnálom, amit édesanyád tett veled. Nem gondoltam volna, hogy elhagy titeket. – mondta a nő öszintén, mire elhúztam a számat.
- Semmi baj tényleg. Talán jobb is így. – legyintettem.
- Draco. Nem tudtam, hogy Rosalie is veled tart. – lépett az előtérbe Lucius Malfoy.
- Persze hogy vele tart, Lucius. Hiszen Rosie a barátnője! – nézett a férjére kedvesen Narcissa, de Lucius nem viszonozta a bájos mosolyt.
- Nos rendben. Csak ne legyél láb alatt. – nézett rám a férfi szigorúan. Elbűvölő modora van nem?
- Nem szándékoztam megzavarni a rendet. – válaszoltam és Draco felé fordultam. A fiú láthatóan mérges volt az apjára, de nem mert szólni neki.
- Mi most felmegyünk kipakolni. – mondta és elkezdett az emelet felé húzni.
- Ne olyan gyorsan. – állította meg apja. – Beszédem van veled. Addig Narcissa felkíséri Rosaliet a SAJÁT szobájába. – nézett végig a szemembe a férfi, majd Narcissa finoman megfogta a kezem és felvezetett az emeletre.
- Ez lenne az. – nyitott be egy kifejezetten hideg szobába. – Draco szobája szemben van, a miénk pedig a földszinten, ha bármire szükséged lenne. – magyarázta én pedig hálásan bólintottam. Ám Narcissa nem akart kimenni a szobából. Leült az ágyra és egy plüssmacit kezdett szorongatni.
- Minden rendben van? – ültem le mellé az ágyra és aggodalmasan néztem felé.
- Tudod, nagyon nehéz egy nőnek, ha elveszíti egy gyermekét. – mosolygott rám halványan. – Valamilyen szinten anyádat is meg tudom érteni. A bátyád halála nem lehetett könnyű nektek, igazán rendkívüli fiatalember volt. – mondta és láttam, hogy könnyek szöknek a szemébe.
- Nagyon nehéz, a mai napig is. De nem hiszem, hogy ez kifogás anyám számára. Hiszen én is a gyermeke vagyok és engem elhagyott. – néztem rá, de nem igazán értettem miért érzékenyült el ennyire.
- Nekem is volt egy gyermekem. Draco előtt. – nyögte ki, nekem pedig elállt a szavam döbbenetemben. – Nem sokkal azután, hogy összeházasodtunk Luciussal, kiderült, hogy várandós vagyok. Rémesen boldog voltam és Lucius is, bár ezt tudom nehéz elhinni. – mondta én pedig halkan kuncogtam a kijelentésén. Narcissa hosszú szünetet tartott, így végül úgy döntöttem rákérdezek a folytatásra.
- Mi történt vele? – kérdeztem és amikor láttam, hogy könnyek folynak le az arcán megfogtam a kezét bátorítás képen.
- Meghalt születés közben. – válaszolta és éreztem, hogy nekem is könnyes lesz a szemem. – Még a nevét sem találtuk ki. – sírdogált a nő. – A legrosszabb érzés amit egy anya átélhet. Azt hittem sosem dolgozom fel ezt az egészet. Aztán a gyógyítók azt mondták nem lehet többé gyerekem. Akkor felkerestem apádat, és kikértem a véleményét. – elmosolyodott és rám emelte a tekintetét.
- Apám meggyógyított igaz? – kérdeztem döbbenten.
- Nos, nagyjából ez történt. Több gyógyító kúrát is elvégzett, de sohasem tudta garantálni a sikert. Aztán terhes lettem és mérhetetlenül ideges voltam. Aggódtam és alig mertem megmozdulni nehogy a babámnak, Draconak baja essen. Apád minden nap eljött és megvizsgált, aztán megszületett az én egészséges kisfiam. – fejezte be a történetet.
- Miért mesélted ezt el nekem? – kérdeztem
- Szerettem volna, ha tudod milyen nagy hálával tartozom az apádnak. Kötelességemnek érzem, hogy megvédjelek minden bajtól. Ugyanakkor, Draco a legfontosabb az életemben és bármit megtennék, hogy megóvjam. –
- Tudom. Én is mindent megtennék, hogy biztonságban tudjam. –
- Ha kiderül, hogy kapcsolatban van egy Blackwooddal, a Sötét Nagyúr meg fogja büntetni. – mondta én pedig döbbenten néztem rá. – Tudom, hogy Draco elmondta. Tudod, hogy halálfaló és mégis vele vagy. –
- Szeretem őt Narcissa. Ha úgy érzed az itt létem veszélyezteti őt, akkor gondolkodás nélkül elmegyek. – mondtam őszintén, mire a nő végre elmosolyodott.
- Tudom, Rose. Nem kérem tőled, hogy menj el. Csak azt, hogy védd meg őt. Apád elmondta milyen erők birtokában állsz és szeretném, hogy bármi áron megvédd a fiamat. –
- Senki nem tudhat az erőmről. – mondtam szigorúan mire a nő bólintott.
- Hosszú ideje tudom és nem mondtam el senkinek. Apád bízott bennem és arra kérlek tedd ezt te is. – állt fel lassan a helyéről.
- Rendben. Mindent megteszek amit csak tudok Narcissa. – mondtam és én is felálltam. A nő hálásan zárt a karjai közé és lágyan megsimította a hajamat.
- Ő is szeret téged Rose. Soha senki nem számított neki annyit mint te. – mosolygott rám, majd kiment a szobából magamra hagyva a gondolataimmal. 17 éve élek ezen a Földön és úgy érzem nem tudok semmit a családomról.