Jin szemszöge:
"Ez volt a kedvenc pólóm, most vehetsz másikat" mondta Jungkook egy pimasz mosoly kíséretében. Tekintetem akaratlanul is a lány felé vándorolt. Meglepett arcát látva egy rossz érzés fogott el, de amilyen hirtelen jött olyan hirtelen távozott is. Y/N szeme a fiú véres felsője és orra között cikázott. Segíteni akartam neki, megmagyarázni a történteket, de éreztem Joon tekintetét magamon, tudtam, hogy csak rosszabbra fordulna a helyzet minden egyes kiejtett szavammal, így inkább csak tovább bámultam a lányt. Külseje továbbra sem tükrözte egykori énét, sőt ha lehet még sápadtabb volt mint valaha. Tekintete szürke volt, a legrémisztőbb szürke amit életem során láttam.
Ujjaim görcsösen hajlottak be, körmeim tenyerembe fúródtak, tehetetlen voltam, a torkosság démona cselekvés képtelen, mennyire ironikus az élet nem de?
A lány szeme hirtelen a szürkeségből zölddé kezdett változni, parányi zöld szikrák jelentek meg íriszében majd tüntek el pillanatok alatt és bújtak elő újra. Pislogni kezdtem, de továbbra is ott voltak a parányi szikrák, nem csak a szemem káprázott. A feszültég tapintható volt a levegőben, gyorsan körbe futtattam a szemem a többieken. Mindenki a lányt bámulta értetlenebbnél értetlenebb fejekkel. Gyorsan vissza vezettem rá a tekintetem, és mennyire jól tettem. A parányi szikrák eltűntek és hirtelen szinte lángolt a tekintete, a maga módján gyönyörű volt mégis megrémisztett a vakító zöld szem.
Y/N száját hirtelen egy hangos nyögés hagyta el és fájdalomtól eltorzult arccal kapott halántékához.
Éreztem ahogy az adrenalin löket végig fut rajtam, reménykedve pillantottam körbe a jelenlévőkön, hogy valaki csináljon valamit. Mindenki mozdulatlanul, lélegzet vissza folytva figyelte a történéseket.
'Elég Jin szedd össze magad és csinálj valamit' parancsoltam magamra, de továbbra is csak tehetetlenül álltam. Y/N szeméből patakzottak a könnyek és azt hittem ennek a rémálomnak sosem lesz vége. Minden erőmet össze szedve parancsoltam végtagjaimat mozgásra, erőltenül a lány elé léptem, kezeimet karjára vezettem és óvatosan rázni kezdtem. Továbbra is lángoló zöld szemekkel meredt maga elé, vagyis rám csakhogy át nézett rajtam, mintha a teste itt lenne, de a lelke valahol máshol járna.
Továbbra is rázogattam vékony karjait, úgy tűnt hiába. Ám ekkor a lány erőtlen és kétségbe esett hangja törte meg a néma csendet "Meg öltem őt". A számomra értelmetlen mondata szinte lyukat hasított a fejembe, sok mindenkit meg ölt már és látszólag sosem érdekelte. Egyszer sem mutatott megbánást mikor diák társait kínozta vagy végezte ki, soha nem láttam megtörni és ez a mostani helyzet rettentően megilyesztett. "Gyilkos vagyok, hideg vérű gyilkos" Továbbra sem mondott számomra újat, kezeim minduntalan rázták a lány karját és végül célba értek.
A zöld izzás eltűnt a szeméből, viszont a megszokott szürke fátyolos szemek ismét kéken csillogtak, mint mikor először láttam a lányt.
Egy perc, ennyi ideig tartott szemkontaktusunk. A gyönyörű kék szemek pillanatok alatt akadtak fel és törékeny teste az ölembe hullot.
Elájult.
Óvatosan végig fektettem a kanapén, majd Joonhoz fordultam. Álla megfeszült, az izmok amik arcbőre alatt sorakoztak remegtek. Egy halk sóhaj hagyta el a számat. A többi fiú felé fordultam "Menjetek a szobátokba, többet úgysem tudunk meg csak ha fel ébred"
HA, mondatom után csak ez a rövid szó viszhangzott a fejemben, amikor, akkor, majd, annyi szót használhattam volna mégis ezt az idétlen feltételes módot kellett ki ejtenem. Bizonytalan voltam nem tudtam, hogy mi okozta ezt az egészet, nem értettem, hogy mi volt ez az egész, és végképp nem tudtam, hogy láthatom-e még valaha azokat a hideg kék szemeket amiket annyira hiányoltam már az évek múlásával.
Tudom butaságnak tűnhet, nem táplálok gyengéd érzéseket iránta, gyönyörű lány és ezt elég sokszor nyugtázom magamban, de ezen kívül nem gondolok többre. Hozzám nőtt az évek alatt. Nem telt el úgy nap, hogy valami miatt ne kellett volna meg dorgálnom. Szinte bele lehetett volna írni a napirendembe, ezért rémiszt meg az a buta kis HA. Elképzelni sem tudom a napjaimat anélkül, hogy valami bosszúságot okozna nekem.
Jimin: "Menjetek, ha akartok én itt maradok vele." Merengésemből Jimin lágy hangja ugrasztott ki. Hogy ő? Hisz nem is ismeri. Miért akarna pont ő itt maradni vele? Meglepettségem semmivel sem álcáztam, amit ő könnyű szerrel le is olvasott arcomról."Ennyire hihetetlen, hogy segíteni akarok?" Intézte szavait nekem. Válaszul csak egy erőtlen nevetésre futotta tőlem.
Jimin nem egy jótét lélek, amiért nem is okolom mivel mindannyiunkban túl csordul valami, előnyünkre válik ha erő fitoktatásról van szó, viszont minden másban csak hátrányként tekinthetünk rá. Hiszen bármennyire szeretnénk a saját természetünknek nem mondhatunk nemet.
Viszont az én perspektívámból, ő pont ezt teszi. Imád a figyelem középpontjában lenni és ha valaki ezt elveszi tőle könyörtelen módon adja vissza az illetőnek. Hangja mégis arról árulkodott, hogy szándéka tiszta és nem megbosszulni akarja a tőle elvett rivalda fényt. Könyörgően néztem Joonra, aki mindent értően bólintott, lila szemei Jimint pásztázták, felfedve minden apró kis gondolatát.
Legszívesebben gyomron vágnám magam amiért erre kértem őt, hiszen én is utálom mikor a fejemben turkál, de meg kell bizonyosodnom róla, hogy nem csak az irígység miatt akar vele maradni. Nem engedhetem, hogy busszút álljon egy kiszolgáltatott állapotban lévő lányon.
Joon: "Igazat beszél, sőt ami azt illeti akad mondani valója bőven." Hát ez remek, ködös utalások semmi több, ő már úgyis tud mindent aztán ha a szöszi úgy dönt, hogy be avat persze én is tudni fogom."Gyerünk fiúk, hagyjuk magára Jimint Jinnel." Utasította a többieket és kinyitotta számukra az ajtót, ezzel is nyomatékosítva parancsát.
A négy fiú mint hangtalan árnyak hagyták el a szobát
A mozdulatlanul fekvő lányt figyeltem, csak egyenletesen emelkedő majd süllyedő mellkasa adott biztatást, arca az eddigieknél is sápadtabb volt, haja továbbra is fakón szinte élettől mentesen terült szét körülötte, szívfacsaró látvány volt. Pillái remegni kezdtek, a tőlem telhető leggyorsabb tempóban térdeltem le mellé, hideg kezét közrefogtam"Y/N, ébredj" a hangom nem volt több erőtlen suttogásnál. Semmilyen reakciót nem értem el vele, pillái ismét mozdulatlanul ölelték gyönyörűen cicásra ívelt szemeit.
Egy apró tenyér simult vállamra majd húzott enyhén hátra. "Igazán el mondhatnád azt a nagy 'titkot' amire Joon rájött" fordultam Jimin felé, továbbra is Y/N kezét fogva.
Egy bizonytalan szemkontaktus után leült mellém, hátát lazán a kanapénak döntötte.
Jimin: "Mikor bejöttem azon az ajtón" mutatott ujjával az emlegetett irányba, amire én csak egy biccentéssel feleltem " Nem is tudom, hogy fogalmazzak Hyung" emelte tekintetét rám majd a lányra mellettünk, szomorkás fényben csillogtak szemei. Tőle ez nem túl gyakori, olyannyira nem, hogy egy gombóc keletkezett a torkomon és a csendben töltött másodpercek minduntalan csak növelték azt. " Egy furcsa érzésem támadt, hasonlót csak anya közelében éreztem, legalábbis amennyire vissza tudok rá emlékezni" kezdte mondandóját, ami roppantul felkeltette érdeklődésem, hisz édesanyja 3 éves korában elhunyt. "Mikor rá néztem és felült, szinte sóvárogtam azért, hogy a szemembe nézzen ami meg is történt szinte azonnal. Olyan volt mintha újra látnám egy régen látott rokonom, de mellette éreztem amit ő. Biztos bolondnak nézel most Jin Hyung, de éreztem minden félelmét, csalódottságát, bizonytalanságát és a töménytelen sötétséget ami ebben az apró testben van." Úgy hadarta a szavakat, hogy közben levegőt is alig vett, így most rövid szünetet tartott. Próbáltam emészteni a dolgokat, számomra nyilván való volt, hogy ő a testvére attól a perctől, hogy egymásra néztek, de kicsit csalódott vagyok. Jimin rettenetesen irigy természetéből adódóan és valószínűleg mindent meg fog tenni, hogy ki sajátítsa magának a lányt. "Mikor kimondtad a testvér szót, olyan volt mintha az elcseszett világomban helyre állt volna a rend." Mondta halkan és a szőnyeget kezdte feltérképezni.
Furcsa őt így látni. Mindig magabiztos, amit nem is csodálok mivel elég jó génekkel áldotta meg az ég, bár ez mind a hetünkről elmondható volt, még arról a rohadékról is aki az emeleten lábadozik.
Róla szinte teljesen el is felejtkeztem. Lehet, hogy ő babrált volna a fejével? Mindig szeret mocskos játékokat űzni, de félholtan azért tőle is sok lenne ez az egész.
Szótlanul merengtem, ami úgy látszik adott Jiminnek egy kis időt arra, hogy össze szedje a gondolatait. "Láttam mindent ami le játszódott a fejében" kezdte halkan még mindig a szőnyeget pásztázva " Olyan volt mint egy kisfilm minden rosszról amit tett" Ittam minden szavát, olyan volt mintha nála lenne a kulcs minden titokhoz Y/N-t illetően. "Mikor egy férfiről látott egy emléket, egyszerre érzett fájdalmat, dühöt, megbánást, gyűlöletet. Ehez foghatót még soha nem éreztem." Mire be fejezte a mondatot tekintetét bele fúrta az enyémbe megerősítés képp. Szívfacsaró volt őt így látni, elvégre egy démon akárcsak én, mégis most érez először ilyeneket, hisz az emberi világban ő eddig senkivel sem alakított ki kapcsolatot.
Joon és én a kezdetektől fogva tapasztaljuk a külön féle érzelmeket, bár az elején nehéz volt mostanra már megértjük őket. Félre ne értsetek érzünk mi is, de egyszerre csak egyet, az emberek pedig annyi mindent tudnak egyszerre érezni, hogy számunkra ez megterhelő eleinte.
"Megölte a férfit" Fejezte be mondanivalóját. Nem gondoltam, hogy bármi ehez fogható lenne Y/N rohama mögött. Annyit megtanultam ebben a világban, hogy bármi meg történhet. Jimin erőtlenül sohajtott. Legalább hússzor nyitotta beszédre ajkait, de egy hang sem jött ki a torkán.
Jin: " Ha kimondod könnyebb lesz Chim" aggattam rá az aranyos jelzőt amit még kiskorunkban adtunk neki a fiúkkal. Arca továbbra is szomorú volt, szemei csillogtak, ha nem ismerném azt mondanám sírni fog.
Pedig ő még sohasem sírt, arról tudnék, hisz születése óta együtt töltünk minden napot.
Jimin: "Nem fog felébredni." És egy könnycsepp folyt le az arcán, amit gyorsan próbált letörölni, de hiába hiszen láttam. "Addig nem ameddig ő" Mutatott az emelet felé egy grimasz kíséretében "fel nem ébred........"