Az oroszlán üvöltése

A jövőben sokszor csupán egy biztosnak tetsző pont van: a kiszámíthatatlanság.
Mindannyiunknak vannak időszakai, amikor fogalmunk sincs, hová tartunk, s olykor azt sem tudjuk, a jelen pillanatban éppen hol vagyunk. Elveszetté válhatunk a pillanat töredéke alatt éppúgy, mint egy hosszas folyamat során.
A mindennapok nehézségeinek sorába tartozik a szakadatlan harc, küzdelem, amelynek tárgya voltaképpen bármi lehet, s akár egyszerre minden. Kereshetünk azért, hogy találjunk és találhatunk azért, hogy új utak nyíljanak meg előttünk a keresésben.

E történet főszereplője egy lány, vagyis egy fiatal felnőtt, aki folyamatos harcot vív az életben: önmagával, a környezetével. Váratlanul azon kapja magát, hogy küzdelme immáron nem csupán sajátja, ebben pedig hangsúlyosabb szerepet kapnak az eszmék és az érzelmek. Rögös úton járva keres azért, hogy válaszokat találjon, s kacskaringós ösvényeken viszik lábai a célból, hogy meglelje a helyét. Megismer egy világot, ami sokkal több rejtélyt és érdekességet tartogat számára, mint gondolta. Útja során óhatatlanul is találkozni kényszerül olyanokkal, akik segítik őt, s olyanokkal is, akik által csupán tapasztalattal gazdagodhat. Fellobban szívében a szerelem lángja.
A lelkek világát ellepi a kapzsiság, az igazságtalanság és a zsarnoki uralom. Eltűntnek vélik a segítő jobb nyújtására alkalmas hatalmat, ezáltal beletörődni kényszerülnek a megváltoztathatatlannak tűnő helyzetbe. A klasszikus kérdés: elfoglalhatja-e a jó méltó helyét a világban, száműzve a rosszat oda, ahová való? Képes a hanyatlás útjára száműzött hit újraéledni a lelkekben azáltal, hogy szívük egy közös vágyért dobban meg? Két szívnek, ami összetartozik, meddig lehet közös útja a vágyakozás?
"Az oroszlán üvöltése egy hang, aminek varázsa abban rejlik, hogy mindenki képes azt meghallani."