Csetlek-botlok, megcsúszom,
Pedig eddig stabilan álltam mindig.
A levegőt beszívom,
De közben a mellkasom szorít.
Víz alá bukom,
Viszont nem tudok feljönni.
Mázsás súlyok a lábamon,
Ezek húznak lefelé, míg sötét nincs.
Úgy érzem, nagyon kell visítanom,
De a mélyben, hiába teszem, nem hallani.
S ha el is jut hozzád a hangom,
A saját súlyod neked sem segít.
Küzdésből áll minden napom,
És közben nincs idő levegőhöz jutni.
Amíg tudok, kitartok,
De közben érzem könnyes szemeim.
A tükörképem megkopott,
Nem tudom, meddig bírok kitartani.
Egyre nehezebbek a súlyok,
Hisz pihenni idő nincs.
A felszínen a fény felé kapkodom,
De a levegő elkezd fogyni.
Hogy ennek mi értelme, nem tudom,
Egyszerűbb lenne elengedni.
A súlyokat ideje lerúgnom,
Az érzéseim kimondani.
A könnyem csorog, végre hagyom, s tudom,
Megérdemlem, hogy fel tudjak lélegezni.
YOU ARE READING
Darabjaim
PoetryKis darabok, vers formájában belőlem. Fájdalom, félelem, szerelem, boldogság, bánat és öröm. Minden érzelem, ami bennem volt valaha és bennem van ma és én rímbe szedve lejegyeztem őket. Neked csak annyi a feladatod, hogy elolvasod és eldöntöd, hogy...
