•Mia Wilson forma 2-es versenyző. Lyon-ban született és ott is él. Gyerekkorát Charles Leclerc féle társasággal töltötte majd amikor a srácoknak bejött az élet eltávolodtak egymástól.
Daniel Ricciardotól kér segítséget, hogy valaki legyen az eddzőj...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Amikor megláttam Mia kezét azt hiszem azonnal éreztem, hogy betelt a pohár.
Az apja már tényleg túl messzire ment!
Megfogom akadályozni, hogy bántsa Mia-t!
-Lando rendben vagy?-kérdi Oscar.
-Igen-suttogtam.
-Lan, ezt nem folytathatod-fogta meg a kezemet Mia.
-Mégis mit?
-Látom a szemeidben, hogy valami nincs rendben! Nem véletlen, hogy ennyiszer vannak dühkitöréseid.-magyarázta a lány.
-De nincs gond!-jelentettem ki.
-Na jó! Gyere kávézzunk egyet-invitált magával.
A kávézóba mentünk majd helyet foglaltunk és kértünk is kávét.
-Na mesélj!-nézett rám a lány.
-Tudod, amikor megismertelek nem is jutott eszembe, hogy együtt leszünk és még mindig kételkedem abban, hogy együtt vagyunk...-sóhajtottam. -Néha eszembe jut, mi van ha csak barátként nézel rám-piszkáltam a körmeimet.
-Lando...én nem a barátod akarok lenni!-jelentette ki, mire felnéztem rá. -Én megcsókolni akarlak, érezni, családot alapítani és megöregedni veled, ahogyan te is!-mosolygott rám, azonnal elérte, hogy a könnyeimmel küzdjek. -És bármily meglepő lehet-vette elő a telóját.
-Most mit csinálsz?
-Írok Johnnak-vont vállat. Azonnal megrezzent a telefonom.
-Nem teljesen világos?-kérdezte felhúzott szemöldökkel. -Hazudtál arról, hogy ki vagy, mert nem akartad, hogy a neved miatt legyenek veled, de amennyit beszéltünk az idő alatt egy csodás embert ismertem meg!-jelentette ki mosolyogva.
Hogy tud velem ilyen jól bánni? Miért bánik így velem?
-És szerintem nem felejtetted el, hogy már lefeküdtünk egymással-tette még hozzá. -Nem volt bennem két felesnél több édesem, mindenre emlékszem-vigyorgott ördögien.
-Hát én ezt nem hiszem el-vigyorogtam.
-Ne hidd azt, hogy most ezzel csak egy jó kaland voltál, szeretlek Lando!
-Én is szeretlek-mosolyogtam.
-Tudom! A tetteidben látszik-mosolygott kellemesen.
-Sziasztok!-jött oda Dennys.
-Oh szia-kerekedtek ki Mia szemei.
-Csak gondoltam szólok, hogy apukád itt van-suttogta a srác Mianak, de úgy, hogy én is halljam.
-Sajnos már sikerült összetalálkoznom vele-mutatta meg a csuklóját.
-Megígérem, hogyha a szemem elé kerül, akkor nem ússza meg!-szólaltam meg.
-Akkor tőlem is megkapja a magáét!-jelentette ki Dennys. -Egyébként, sajnálom, hogy olyan gyerekes voltam és örülök, hogy boldog vagy!-mondta Mianak.
-Gyerekes? Leugrottam az erkélyről-kerekedtek ki Mia szemei. -Egy szerencsém volt, hogy pont valami matracot vittek Lewisék.
-Na mindegy is! Én megyek-felelte Dennys, majd elment.
-Ezt megsütötte a nap?-kérdeztem.
-Nem tudom, de nagyon fura-húzta el a száját az előttem ülő lány.
Időközben persze a kávékat is kihozták.
Mondanám, hogy beszélgettünk még és eljöttünk, de talán Mia apja tudja mikor a legrosszabb az időzítés.
-Jajj már csak ez hiányzott!-sóhajtottam, amikor a férfi odajött.
-Csak bocsánatot akarok kérni Miatól-fordult a lány felé.
-Induljunk!-nézett rám, miután megköszörülte a torkát.
Eljöttünk a kávézóból otthagyva a férfit.
-Ha te nem lettél volna velem, akkor biztosan bántott volna-karolt belém a lány. -Fél tőled!
-Gondolod?
-Igen! Hát valljuk be ő már öregszik, nem kicsit, benned lehet több erő van és ezzel ő maga is tisztában van-magyarázta.
-Ebben van valami, de szerintem most mindekettőnknek jobb lenne, ha a futamra koncentrálnánk-magyaráztam.
-Igen, ez nagyon jó ötlet!-mosolygott a lány.
Vissza a garázs felé hírtelen Kelly, Kika és Alexandra szaladtak velünk szemben.
-Mia...-lihegett Kika. -Baj van!
-Mi történt?-kérdeztük egyszerre.
-Daniel-el valami, mi sem tudjuk!-magyarázta aggodalmasan Alexandra.
Azonnal szaladni kezdtünk majd a McLaren garázsba értünk.
