Mikor magamhoz tértem az ágyamban voltam. Sajgó alfelem volt az első amit megéreztem. Körbe pillantottam,egyedül voltam,hála az égnek.
Telefonom pittyegett mellettem az éjjeli szekrényen. Megnéztem és éppen Zack és Olivia voltak nagy chat viharban.
Ev hol vagy?
Mi történt?
Azt mondta a tanár rosszul lettél
Mi volt Jackel?
Mit beszéltetek?
-Istenem!_sóhajtok fel és vissza fekszek
Oldalra fordulok hogy a fenekemhez ne érjen semmi
Meghallom az ajtó nyitódását. Nem látom, hogy kijön be mert háttal vagyok, viszont tudom ki az.
-Felkeltél?_pusztán már a hangjára, megrándul a testem. Szemeimet érzem könny fátyol kezdi lepni, jobban magamra húztam a takarót,mintha egy fal lenne közte és köztem és én ezt a falat minél nagyobbra akartam.
-Evolet? Válaszolj!_mondja türelmetlenül
-Igen..._szólalok meg
-Miért kell mindig akadékoskodni...?_sóhajt fel
-Hagyj békén..._mondom feszülten
-Evolet! Máris elfelejtetted miért kaptad a büntetést.?
-N-nem_nyelek egy nagyot
-Helyes,akkor modoráld magad és kérj bocsánatot!
Ez már nem túlzás?
-Sajnálom...
-Rendben..._leül az ágyamra,elégedetten rám mosolyog_délután nem bírtad és elájultál,szóval kivettelek suliból mára
Lassan bólintok.
-Hogy érzed magad?_
-Nem jól._válaszolom
Közelebb jön kezével az arcom felé nyúlna de elhúzódok,mire figyelmeztetően rám néz. vissza dőlök alap helyzetbe,majd elégedetten végig simít az arcomon
-Gyönyörűek a szemeid..._mélázik el bennük
Leszegezem az állam a földre,és inkább vissza fekszem az ágyban.
-Tudom,hogy haragszol..._le ül az ágyra...de jó_de majd megbékélsz...muszáj lesz
-Miért?_kérdezem,amin egy pillanatra meglepődik
-Mert velem élsz és csak én vagyok neked..._simít végig a hajamon_és ezen nem tudsz változtatni_mondja és egy csókot lehel az ajkaimra
-Még...-_mondom halkan szinte csak magamnak,de lehet ezt se kellett volna
Christopher arca elkomorodik,kezét a torkomra teszi és erősen megszorítja.
-Evolet..._oda hajol az arcomhoz és mérgesen a szemembe néz_ hozzám tartozol érted? Én vagyok a mindened,ezt vésd az eszedbe. _egyre jobban szorítja a torkom már nem is kapok levegőt_Felfogtad?_csak bólogatni tudok_helyes!
Elengedte a torkom mire én köhögésben törtem ki.
Christopher fel állt megsimogatta a fejem,majd kisétált.
Sarokba szorítva érzem magam, tehetetlennek.
...
Éppen az ágyamon keseregtem magamban,miközben a házimat írtam meg holnapra.
YOU ARE READING
Constrainedly
RomanceA lány aki elkerül egy jó ki állású férfihoz,kezdetben azt hiszi tényleg segíteni akar neki,de végül rá jön mi is volt a valódi célja. "-Azt akartad,hogy féltékeny legyek?_kérdezem -Azt vártam,hogy az leszel..._mondja -Nem tudom...szabad ember vagy...
