Lakbérbe adott bizalom /Yoonmin/ /befejezett/

13. fejezet

*Yoongi szemszöge*

Az ágyon feküdtünk mind a ketten, és a telefonjainkat bámultuk. Jimin félig rajtam feküdt, de igazából ez egyáltalán nem volt ellenemre.

-Egyébként mit válaszolt a főnököd arra, hogy ma nem mentél be dolgozni? – fordult hasra a fiú, és letette maga mellé a telefonját az ágyra, hogy rám tudjon figyelni.
-Annyit írt, hogy rendben, beírta a szabadságot – válaszoltam, és én is letettem a telefonom, viszont én az éjjeliszekrényemre.
Kezemmel a fiú felé nyúltam, és ujjaimat hajába vezettem, majd játszadozni kezdtem puha tincseivel.
-Élvezed? – nevetett fel, mire én vigyorogva bólintottam.

-Megcsókolhatlak? – kérdezte pár másodperc csend után. Erre nekem azonnal megállt a kezem tincsei között, majd inkább visszahúztam azt. Nagyot nyelve kaptam oldalra a tekintetem. A reggel történtek ellenére valamiért zavarba hozott a kérdése, és hirtelen úgy éreztem, nem szabadna ezt tennem. Mintha akkor esett volna le, hogy Jimin is férfi, akárcsak én. Persze tisztában voltam ezzel, de azelőtt nem gondoltam át a dolgokat, csak vakon mentem az érzéseim után.

-Sajnálom, csak... aaah – nyafogta, és teljesen lemászott rólam, majd mellém feküdt, és oldalról nézett rám aranyos tekintetével.
-Semmi baj, csak... elgondolkoztam – mondtam, de tekintetében továbbra is szomorúságot láttam, és úgy tűnt, szégyelli magát a kérdése miatt. – Jó, de csak... öt másodperc – sóhajtottam, mintha akkora nehézséget jelentene ez, de ő továbbra sem lett vidámabb, csak megrázta a fejét, ami félig a párnába volt fúrva.
-Nem teszek olyat, amit te nem szeretnél, hyung – mondta, és nagyon tartanom kellett magam, hogy ne ugorjak rá azonnal és faljam fel őt csókjaimmal. Hiszen olyan édes volt, hogy csak remélni mertem, nem hallja szívem heves dobogását, mikor őt nézem.
-Nem zavar, na – mondtam neki, halvány mosollyal szám sarkában.
-Biztos? – kérdezett vissza, immár csillogó szemekkel. Erre én csak mosolyogva bólintottam, mire ő kicsit közelebb csúszott hozzám, és ajkait enyémekre tapasztotta.

Ne izgulj fel tőle Yoongi, nem dughatod meg napi kétszer. Gondolj arra, hogy... Ahj, de nem tudok semmire sem gondolni, miközben Jimin ajkai mozognak az enyémeken!

Elválasztotta ajkait enyémektől, de én nem tudtam kitörni a rózsaszín ködből, miszerint minél többször meg szeretném csókolni őt.
-Ne hagyd még abba! – mondtam neki halkan, szinte suttogva, miközben szemeim lehunyva tartottam, és vártam, hogy folytassa a csókot.

Ő pedig folytatta. Ajkait újra ajkaimra illesztette, de mostmár én is felhevültem annyira a csóktól, hogy egyik kezem derekára helyeztem, és nyelvemmel végignyaltam alsó ajkán, jelezve, hogy be szeretnék jutni oda. Azonnal értette, mit szeretnék, ajkait szétnyitotta, én pedig bejutást nyertem szájüregébe.

Csók után csók következett, percekig faltuk egymás ajkait, végül egy rövidebb, egyszerű csók után elválasztottuk ajkainkat egymástól. Lassan felnyitottam szemeimet, és ő is így tett, majd néhány másodpercig csak néztünk egymás szemeibe. Végül ő szélesen elmosolyodott, mire én is képtelen voltam tartani magam, és bár sokkal halványabban, mint ő, elmosolyodtam. Kezem elvettem derekáról, és gyönyörű arcára simítottam, majd ismét közelebb hajolva hozzá, apró puszit hintettem az orrára.
-Idegesítően aranyos vagy – mondtam, folyamatosan mosolyogva nézve rá. – Egyszerűen lehetetlennek érzem, hogy ne szeresselek.
-Szeretsz engem? – csillantak fel a szemei azonnal.
-Nem, azért viselkedek veled így, mert utállak – morogtam ironikusan, mire ő lebiggyesztette alsó ajkát. Édesem...