­ᴀɴɪᴍᴇ ʙᴏʏғʀɪᴇɴᴅ sᴄᴇɴᴀʀɪᴏs [BEFEJEZETT]

◑ Amikor Megvigasztalnak ◐

│egy veszekedés után🥺│

Valaki azt mondta, hogy comfort a srácokkal?

Hell yeah, én elhoztam.

Jó olvasást hozzá, plusz manga, gyerekek. Manga.
Bakugou just 😙👌🏼😂

­

Tomura:

"[Y/N].. Jól vagy?" kérdezte halkan Tomura, ahogy a csukott ajtón kopogott párat.

Nem válaszoltál. Tomura benyitott. Az ágy végében ültél, térdeidet magad előtt karoltad át.

"Figyu, [Y/N].. Sajnálom.. Nem akartam veszekedni veled, szóval.." kért bocsánatot motyogva a barátod, viszont nem szenteltél nagyobb figyelmet neki. Tomura oda sétált hozzád, és megállt előtted. Szeretett volna valahogy megbékíteni téged, viszont nem tudta hogyan kéne tennie. Azt sem tudta, hogy a szavai ilyen mélyen fognak érinteni. Bűntudata volt, szerette volna jóvá tenni a hibáit. Végül leguggolt és megfogta a kezeid amikkel lábadat karoltad. "Tényleg.. Sajnálom.." döntötte fejét puha kezeidnek, szemeit behunyta. Pár percnyi csend telepedett rátok.

"Megbocsátok.., de legközelebb talán légy figyelmesebb mások érzéseivel kapcsolatban.." mondtad halkan, megtörve a csendet. Tomura azonnal felkapta a tekintetét.

"Köszönöm." karolt át téged, neked pedig esélyed sem volt szabadulni öleléséből.

­
Dabi:

"Még mindig haragszol?" nyitott be Dabi a dolgozószobádba, enyhe alkohol szag áradt belőle.

"Meg mondtam, hogy ne zavarj amikor itt vagyok." figyelmed egy percre se vontad el magad elől, pedig semmi sem volt előtted. Az asztalnál ültél, ami háttal állt az ajtónak, így Dabi nem láthatta az arcodat.

"Csak biztosra akartam menni." mondta, majd hallottad, hogy készül elhagyni a szobát, ám az ajtó nem zárult. "Igazából csak szeretném tudatni veled, hogy bocs. Nem akartalak megbántani, és ne vedd komolyan amit mondtam. Most megyek." fordult ki a szobából, hallottad a kilincs kattanását magad mögött.