The Scorch Trials: Return of the Angel

Negyvenegyedik fejezet

A másik kocsi, amiben a tisztársak másik fele utazott, már előbb megállt, így mire ők kikászálódtak az autóból, Thomasék már rég az előttük álló látvánnyal voltak elfoglalva.

Olyan volt, mintha egy hatalmas kempingbe érkeztek volna. Sátrak tömkelege volt felállítva az alattuk húzódó medencében; néhány olyan tágasnak tűnt, mint egy kisebb ház. A sátrak között emberek sétálgattak, lazítottak, ettek, de sokan nagy táskákat cipeltek a tábor körül álló kocsikhoz, teherautókhoz. Az egyenletesebb talajterületeken (bár ezekből nem volt valami sok) még növényt is termesztettek miniatűr üvegházakban, és Lucy még egy kutat is észrevett, bár az kívül esett a tábor határain. Az, hogy közel s távol nem volt látható egyetlen betonépület sem, alátámasztotta Marcus állítását, miszerint a Jobb Kar egy mozgékony szervezet és Lucynak be kellett látnia, hogy a mobilitás elengedhetetlen, hogy rejtve maradjanak a VESZETT elől.

Harriet és Sonya megvárták, amíg mindenki összegyűlik, majd elindultak lefelé a dombon. Menet közben odaköszöntek a szembejövő embereknek, akiknél kivétel nélkül volt valamilyen fegyver: géppuska, mesterlövész puska, vagy pisztoly, esetleg valamilyen kés. Kinézetükben egyedül ez utalt arra, hogy ők itt katonák.

- Ezt már több, mint egy éve építik - szólt Harriet. - Ez mind a miénk.

- Szerencsétek, hogy itt találtatok - tette hozzá Sonya. - Hajnalban továbbállunk. Hol van Vince? - kérdezett egy közelben lévő férfit.

- Asszem valahol arra - mutatott eléjük és már sétált is tovább.

- Ki az a Vince? - kérdezte Thomas.

- Aki eldönti, hogy itt maradhattok-e - felelte Harriet, miközben az egyik legnagyobb sátor felé vezette őket.

- Én azt hittem, a Jobb Kar egy hadsereg - jegyezte meg Minho, figyelmen kívül hagyva Lucy szúrós pillantását. Úgy tűnt, ők nem hallották, mi történt nem sokkal a szökésük előtt.

- Az is voltunk - szólalt meg egy mély férfihang -, és ez maradt belőlünk.

Hamarosan feltűnt a tulajdonosa is. Termetes volt, bár nem a kigyúrt fajta, barnásszőke hajjal és kecskeszakállal, valamint kék szemekkel. Hátán egy shotgunt hozott, aminek a szíjába voltak tűzve a töltények, valamint a mellkasán egy övtáskában egy pisztolyt is tartott. Mögötte két fegyveres érkezett, akik körbevették őket, és hamarosan többen csatlakoztak, ahogy meglátták a vezérüket és a jövevényeket.

- Sok jó ember halt meg az ügyünkért - állt meg előttük. Végignézett rajtuk, majd Harriet felé fordult. - Kik ezek?

- Immunisok - válaszolta a lány. - Az úton szedtük fel őket.

Vince nem tűnt meggyőzöttnek.

- Vizsgálat?

- Ő Aris - mutatott a fiúra Harriet. - Ismerem őt és bízom benne. A többiekkel szökött meg a VESZETT-ől.

- Aha - bólintott Vince. - Azért csak essenek át a vizsgálaton.

- Nézd, főnök - lépett közelebb hozzájuk az egyik férfi és Lucy döbbenten látta, hogy Brendát figyelte. Akkor pedig egyenesen eltátotta a száját, mikor a lány egyszer csak összeesett.

- Brenda! - ugrott hozzá Jorge azonnal és a karjaiba vette. - Brenda, szólalj meg!

- Bocsáss meg... - hörögte Brenda, aki már egyenesen légszomjjal küzdött, bármiféle átmenet nélkül. - Bocsáss meg, bocsáss meg...