Only you

58.rész

Mikor másnap felébredtem Ryan már nem volt mellettem, először félelem uralkodott el rajta,mert azt hittem, meggondolta magát és lelépett. Azonban az ínycsiklandó illatokból arra következetettem, hogy reggelit készít. Meg amúgy is, az ő lakásában voltam...miért lépne le a saját lakásából?!
Saját hülyeségemen jót kuncogtam, majd
jólesően sóhajtottam egyet.
"Ezentúl minden rendben lesz."

Nagyot nyújtóztam az ágyon, azután kibújva a takaró alól,felkeltem. Ryan egyik rövidnadrágját és egy pólóját viseltem, mivel ugye pizsamám az nem volt. Kibotorkáltam a konyhába,még mindig a szememet dörzsölgetve.

Ryan a kenyérpirítót bűvölte éppen amikor kiértem. Csak egy boxer volt rajta.
Kedvem lett volna visszarángatni az ágyba és huncutkodni kicsit, de az éhségem győzött, mivel a terjengő illatok miatt már vészesen korgott a hasam.
- Jó reggelt!- köszöntem rá még álmosságról rekedtesen
Megpördült és egy imádnivaló vigyort villantott.
- Jó reggelt bébi! Mindjárt ehetünk. Kávét viszont még nem csináltam.- vakarta a fejét
- Hagyd csak, azt intézem.- legyintettem ,majd hozzá is láttam
- Hogy aludtál?- kérdezte, miközben a tükörtojások mellé pakolta a friss pirítósokat, majd a főtt virsliket
- Nagyon jól.- mosolyogtam boldogan- Hónapok óta nem aludtam ilyen jót.- pirultam el
Ryan arcát bűntudat árnyékolta be, aztán mélységesen szomorúvá vált, majd aztán hosszan kifújta az addig benntartott levegőt s ismét mosolygott.
Csend honolt a lakásban. Csak a kávégép monoton zúgása volt hallható.
- Most volt az első alkalom, hogy nem volt rémálmom. Végre ismét kaptam levegőt.- szólalt meg végül Ryan, majd letette a kezében lévő tányért és mögém lépett. Átkarolt mindkét karjával ,közelebb húzott mellkasához és puszit nyomott a halántékomra- Nélküled szürke minden, de veled csupa szín.- csókot nyomott a fülem mögé
Melegség járt át és kezeimet az engem ölelő karjaira tettem.
- Te meg én....- sóhajtottam- mi összetartozunk.- suttogtam mellkasának dőlve
Fejét az enyémre döntötte és kicsit szorosabban ölelt.
A kávégép sípolva jelezte, hogy elkészült a a reggeli elengedhetetlen része: a kávé.
- Farkaséhes vagyok és súlyos koffein bevitelre szorulok.-fordultam Ryannel szembe
Nevetett.
- Akkor gyorsan segítsünk rajtad!

Miután megreggeliztünk Ryan hazavitt, én pedig megígértem, hogy hamarosan meglátogatom a szalonban.
Szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem magam, átöltözhessek és rendbe tegyem a gondolataimat.

Tusolás közben még mindig Will felé terelődtek gondolataim ,ugyanis szörnyen szégyelltem magamat,amiért áldozatává vált a Ryan és én köztem zajló eseményeknek. Will jó ember volt, nem ezt érdemelte. Azt szerettem volna, ha megbocsát nekem és tulajdonképpen fel is akartam hívni, ismét bocsánatot kérni. Tudtam, hogy a dolgokon nem változtathattam, mégis mardosott a bűntudat. Azonban a hívástól egy hang tántorírott el. Ez a hang a fejemben egyre csak hajtogatta: "Felejtsd el! Ő már a múlt. Hibáztál és megbántottad,de nem teheted már ezt jóvá sehogyan sem. Csak megnehezítenéd neki, ha megint beszélnie kellene veled...."

Igyekeztem is erre a hangra hallgatni, mert tudtam hogy igaz. A legfontosabb számomra az volt, hoy Ryannel ismét minden rendbejött, azonban az árát nem csak mi, hanem sajnos Will is megfizette. Ezt nagyon sajnáltam.

Negatív gondolataimat és bűntudatomat félrepakolva hagytam egy üzenetet Lexnek, hogy este beszélnem kell vele, majd elindultam a szalonba.
Kíváncsitan vártam Lex reakcióit, annak hallatán ,hogy Ryannel ismét összejöttünk. De azzal várnom kellett estig, ugynais ő dolgozott és én pedig ezt csakis személyesen szerettem volna elmondani neki.

- Szia csibe!- rikantotta meglepetten Tim, amikor beléptem a szalon ajtaján
- Szia Tim!- mosolyogtam vidáman- Hogy vagy?- támaszkodtam a pultra
- Minden pöpec.- vigyorgott- Örülök, hogy ismét itt látlak. Ez azt jelenti, hogy Wilson és te....?- vonta fel lassan szemöldökét óvatos arcán
- Igen, szent a béke.- nevettem
- Hát ez a nap híre csibe.- csapta össze tenyereit- Örülök nektek.- kacsintott- Amúgy a lovagod éppen most végezhet- mutatott Ryan termére.
- Megvárom.- bólintott
- Szerintem te menj be nyugodtan.- mosolyodott el kedvesen
Kuncogtam majd kopogás után beléptem Ryan termébe.
Felkapta a fejét, majd boldogan elmosolyodott.
- Szia bébi. Csüccs le!- bökött az egyik szék felé.
Ryan épp egy tetkót ragasztott le fóliával, azaz tényleg éppen végzett.
Csendben vártam, míg Ryan és a hapsi váltottak pár szót, majd elköszönt tőlünk és kettesben maradtunk.
Levette a gumikesztyűket, kezet mosott,aztán cinkosan mosolyogva elém állt.
- Na szia.- mormolta rekedtesen és lassan elém guggolt
- Szia.- mosolyogtam és nyomtam ajkaira egy puszit- Hosszú napod lesz?- kérdeztem miközben ujjaim a haját simogatták
- Annyira nem. -vont vállat-Kettő után lesz egy szünetem, utána 4-kor jön valaki, aztán vége mára.- mondta halkan, kezei a combjaimon jártak fel-le
Szemei boldogan fürkészték arcomat.
- Jó, hogy itt vagy.- mosolygott
Válaszul megcsókoltam.
Ryan meglepetten ,de egyben elégedetten nyögött. Egyik keze derekamat átölelve magához húzott s elmélyítette csókunkat. Mielőtt messzebbre mentünk volna elszakadtam ajkaitól, s kiböktem ami már tegnap este óta foglalkoztatott:
- Szeretnék egy tetoválást.-jelentettem ki s óvatosan Ryan szemeibe néztem
Ryan meglepve nézett vissza rám.
- Komolyan? Na és mit?- kulcsolta össze ujjainkat, majd szívmelengető mosoly terült el arcán
- Ki fogsz nevetni..- sütöttem le a szemeimet kínosan
- Dehogy, bébi!- suttogta kedvesen és arcomra helyezte kellemesen meleg tenyerét- Mondd el!- kérlelt édesen
Tekintetem arcára emeltem.
- Egy.... én...öhmm... én az egyik ujjlenyomatod egy részét szívalakban....azt szeretném magamon visleni.- suttogtam elvörösödv
Ryan kissé eltátotta a száját, szemei meghatottan csillogtak.
- Grace...- lehelte- Biztos vagy te ebben? Örökre az én egyik ujjlenyomatom részét akarod magadon?
- Örökké. A tiéd vagyok. Már a...szakítás előtt fontolgattam,de aztán....- köszörültem meg a torkomat- és tegnap este pedig ismét agyalni kezdtem rajta. Szeretnék egy tetoválást,ami csak a tiéd, ami Te vagy,és hát mi lehetne különlegesebb,mint az ujjlenyomatod?- nevettem halkan
- Annyira szeretlek, hogy a szívem mindjárt felrobban.- mondta remegő hangon, majd homlokát az enyémnek döntötte , kezeimet a sajátjaiban fektette és puszilgatni kezdte
- Nagyon szeretlek Ryan. -hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de ő elhúzódott

Értetlen arccal meredtem rá és követtem mozdulatait ahogy felállt és az asztalához ment.

- Tudod, ez így nagyon sorsszerű.- mondta izgatottan- Ma reggel terveztem én is egy tetoválást,amit miattad és neked akartam felvarratni magamra.- tett az ölembe egy lapot, amin egy apró, kecses angyal volt,az én arcommal.
- Hű!
- Meg szerettelek volna lepni ezzel,de ez az ötlet, bébi....-hadarta és boldogságtól csillogtak szemei - Én pedig a te egyik ujjlenyomatod egyik részét fogom magamra varrni, ugyanúgy szívalakban. Így párban lesznek a tetkóink is.- mosolygott - Imádom, hogy ilyen kreatív vagy szerelmem.- nyomott egy puszit az orromra és hevesen megcsókolt
- Rádvarrhatom?- kérdezte mikor már az ölébe ültetett
- Mármint most azonnal?- pislogtam
- Nem, nem. Hanem úgy értettem, hogy majd csinálhatom én.- nézett rám kiskutya szemekkel
- Persze.- kuncogtam- Másnak nem is engedném.- bújtam hozzá szorosan