Eldarya gondolatok :D

Piacozás Lancikhével :3

FIGYELEM! NEW ERA SPOILEREKET TARTALMAZ! 

Sziasztok!  

Beszéljünk - megint - Lanceről és a piaci találkozásról. 

A Lances résznél (lassan csuklani fog a gyerek, pedig nem is létezik - sajnos - annyit beszélek róla) kiemeltem, hogy Erika és ő először a piacon találkoztak. Néhány infót elmondtam, viszont szeretnék erre a jelenetre kitérni, ugyanis ahogyan Erika viselkedik, az valami katasztrófa. 

Szóval kedves osztály! Tollat, füzetet elő venni és jegyzetelni, ugyanis ismételten erkölcstan óra... Velem. Mariska! Tedd el azt a kolbászos szendvicset! Az ÉN órámon NINCS evés! Majd, ha én is megterítek itt magamnak, akkor lehet enni, addig nem! 

Most egy kicsit jobban kifejtem ezt a jelenetet, ugyanis van mit rajta bőőőőőven. Úgy mindkettejük viselkedésével, de leginkább Erikáéval kezdve. 

A találkozós jelenet (az egész, elejétől a végéig, saját fordítással, bocsánat a bakikért): 

Be kell vallanom, hogy valóban problémám van. El kell mennem a betegszobába. Megfordultam, hogy vissza menjek, de akkor hirtelen megláttam őt. Ez nem lehet hallucináció. Emberekkel beszél. Megváltozott. Idősebb. De ez ő, bárhonnan felismerem. Nem hallucinálok, Lance él! Itt van a piacon! Miért nem pánikol senki? Miért nem sikít senki? Mi folyik itt? Menekülniük kéne! Több tucat embert ölt meg! Megölte Valkyont!!! Megpróbált megölni! Engem, aki csak ezt a világot akarta megvédeni! Ellenünk fordította Krómot, Ykhart és Enthraat! Bátorította Leiftant a bűnei elkövetésére! Felgyújtotta Eldaryát és vérbe borította, megpróbálta elpusztítani! Hirtelen elmúlt a szédülésem és a látásom is kitisztult. Elöntött a düh. Melegséget éreztem. Melegem van és mérges vagyok. Vörösben látok. El kell küldenem Karennt, ha Lance közelébe akarok férkőzni. 

- Karenn, menj el Ewelinért. Ő tudni fogja, hogy mit kell tenni. - szó nélkül utat tört magának a főhadiszállás felé tartó tömegben. Dühös léptekkel elindultam Lance felé, mindenkit félre lökve az utamból. Nem vett észre. Kábult vagyok, olyan, mintha álmodnék. Megálltam mögötte, még mindig nem vett észre... Itt az idő. Minden erőmet bele adva oldalról állba vertem. Tántorgott anélkül, hogy felfogta volna, hogy mi történik vele. Megragadtam a kardom. Amikor rám pillantott azonnal felismert. Nem tűnt meglepettnek, mint ahogy azt gondoltam. Felém emelte kezét. 

- Szia Erika. Figyelj, nem akarok harcolni veled. - 

- Hát akkor ez nem a te napod. Mert ígérem neked, hogy harcolni fogunk. - 

- Képzelem, hogy ez most neked mennyire zavaros, de nem vagyok az ellenséged. - 

- Biztos? Mert emlékszem, hogy megpróbáltál megölni. És arra is emlékszem, hogy megölted a saját testvéred! - Lance a homlokát ráncolva elhúzta a száját. 

- Tudom és ezt minden nap minden percében megbánom. - 

- Nem érdekel  a megbánásod Lance. Megfizetsz azért amit tettél! - 

- Ha igaz amit az első edzésedről hallottam... - ki mondta el ezt neki? Kémei vannak a főhadiszálláson?! - Nem hiszem, hogy kiállnál ellenem. Mert nekem nehezebb lenne nem bántani téged, mint neked megölni engem. - 

- Kiderül, nem? És mindjárt ki fog... - 

A pozicíó minden. Megpróbálhatok egy lépést és egy vetést. Arra koncentráltam amit reggel tanultam, kipróbáltam egy támadó mozdulatot. Lance meglepődött, megragadta a kardom, hogy elkerülje az ütést és félre dobta. Hátrált egy lépést és riadt pillantást vetett rám.