Fuss, ha tudsz

Halloween Estéje

Ahogy telt az idő egyre közeledett a Halloween. Utánna pedig az első kviddics meccs.

A halloween már nem töltött el akkora várakozással mint eddig.

Lizzel levonultunk vacsorázni a nagy csarnokba.

Mióta Liz benne van a kviddics csapatba legalább háromszor annyit eszik mint ez előtt.

Marcus úgy tűnt vette az adást, hogy most nem akarom látni mert pár emberrel odébb foglalt helyet és onnan próbálta elkapni a tekintetemet.

Ahogy Adrian észrevett, gyorsan át tette az egyik lábát a padon és már bele is kezdett.

-Mizujs Grey? Azóta nem beszéltünk, hogy eljöttél a próbára. - Simította meg a hátamat játékosan.

-Adrian... Ha te is benne vagy kérlek inkább hagyj engem. - Figyelmeztettem.

-Én? Mibe vagyok benne? - Tettette a hülyét. Miközben Lizre nézett. - Nézd Athena... Nem zárhatsz ki mindenkit az életedből csak mert nem kerültél be idén...

Igaza volt, de nem akartam beismerni hogy a viselkedésem gyerekes
Inkább tereltem a témát.

Jó volt végre valakivel beszélgetni Lizen kívül is.

Átbeszéltük, hogy ez az új tanár mekkora egy öntelt, beképzelt ember. Lockhart most is vidáman mosolyogva ült a tanárok között. Egyik professzor sem beszélgetett vele.

Azt is elmondta Adrian, hogy nemrég olvasta valahol, hogy a varázslatokat anélkül is végre lehet hajtani, hogy kimondanánk a varázsszót.
Ez nagyon megmaradt, mert elég hasznos dolognak tűnik.

Fejben el is határoztam, hogy jobban utánna olvasok az efféle dolgoknak. Kitudja mennyi mindent tehetnék még.

Megvacsoráztunk és boldog csevely közepette indultunk el az alagsorba.

Hirtelen megállt előttünk a tömeg és a prefektusok több házból is előre siettek.

Percy Weasley volt az első aki odaért a helyszínre amit mindenki látni akart.

Én csak egy apró részletet csíptem el.
Mrs Norris körül vér terjengett és Potter természetesen ott volt.

Közben megjelent Frics aki a helyszínt látva teljesen kiborult. A prefektusok igyekeztek őt vissza tartani Pottertől amíg meg nem jelenik valamelyik ház feje vagy Dumbledore.

Hiába érkeztek meg. Ők is csak lesúlytott tekintettel vizslatták a falat amire Mrs Norris vérével írta fel valaki FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA. AZ UTÓD ELLENSÉGEI, RETTEGJETEK.

A szöveget még borzasztóbbá tette, hogy minden betűtől kövér cseppekben folyt le a vér.

A tanárok kiosztották a feladatot a prefektusoknak.

A diákokat biztonságba kell helyezni, ez a fő cél.
Mindenkit igyekeztek a házaikba terelni. A prefektusok igyekeztek mindenkire figyelni és az este további részében tilos volt elhagyni a házat.

Másnap az emberek véleménye kétfele oszlott.
Voltak azok akik rettegtek. Nemtudták mit jelent az üzenet, féltek, mert nem tudták kit okoljanak.
A másik tábor pedig inkább az aranyvérű Mardekárosokból állt. Akik azonnal sejtették, többnyire olyanokból mint Malfoy akik azt tettették tudnak valamit és nekik nincs félnivalójuk.

Pedig aki jobban kinyitotta a szemét láthatta, hogy Malfoy is közelebb húzódott a monstrum méretű barátaihoz. És valahogy mi Mardekárosok is kevesebbet mászkálunk a folyosókon egyedül.

A napok ilyes féle rettegésben teltek egészen a kviddics meccs napjáig.

Senki sem maradt egyedül a kastélyban. Minden tanár és gyerek kijött most.
Mardekár és Griffendél mérte össze aznap az erejét.
Az idény első mérkőzése. Új játékosok, új seprűk.

Ha nem lett volna veszélyes az iskola akkor is mindenki kijött volna a mai küzdelmet nézni.

Felmentem a tavalyi helyünkre ahonnan a legjobban be lehet látni a teret és vártam hogy elkezdődjön a meccs.

Wood és Flint kezet ráztak, Wood arca kicsit eltorzult az erős szorítástól. Flint rávicsorgott görbe fogaival és már fel is szálltak.

Hasították a levegőt. A kvaff gyorsabban váltott gazdát mint eddig bármikor.
Be kell valljam, hogy az új seprűk tényleg sokat dobtak a csapaton.
Ráadásul valami hihetetlen jól néztek ki rajta.

Mindenki jól játszott. A griffendélesek minden cselt megpróbáltak, hogy legyőzzék a csapatunkat, de úgy tűnt elég jól össze szoktak a srácok és Liz.

Liznél sokszor volt a kvaff és mivel kicsi, vele ha lehet még gyorsabban szállt a seprű. Büszkeség töltött el ahogy láttam az én ártatlan, apró, szőke barátnőmet, ahogy alázza az ellenfelet.

Közben fél szemmel figyeltem Malfoyt is. Kutatta a pálya minden szegletét a cikeszt keresve. Viszont az még sokáig nem tűnt fel.

Az állás 30-90 volt a mi javunkra amikor Malfoy kilőtt. Harry azonnal követte. Mindketten olyan sebességgel  szálltak, hogy szemmel alig lehetett követni. Csak elmosódott szineket láttam, a sötét zöldes folt viszont előrébb volt mint a piros aki vélhetőleg Harry volt.

Mindenki őket nézte. A tömeg feszült csendben szurkolt saját csapatának. Én is azon kaptam magam, hogy a fejemben ugyan az az egy dolog hangzik el újra és újra. Gyerünk Draco. Az ujjaim a szívem felett voltak, hogy csendesítsem szívdobogásomat.

Végül Dean a bemondó nem túl lelkesen de kikiáltotta az eredményt amit mi nem láthattunk megtörténni.
A Mardekár nyert. Malfoy elkapta a cikeszt és azzal a kezében repülte körbe a pályát. A nézőtérről több irányból is fütyültek és éljeneztek.

Valami viszont lehetett az egyik gurkóval mivel ahogy Potter szállt lefelé a seprűvel, követve a csapattársait pont eltalálta a seprűt tartó kezét ami ennek következtében kicsavarodott egy természetellenes pózba.
Ahogy leszállt több tanár is felé sietett. A szemem sarkából elkaptam ahogy Malfoy arcáról leolvad a mosoly és hetek óta először találkozott a tekintetünk.

Ő is leszállt. Odaadta a cikeszt Flintnek, aki megveregette a vállát és elindultak az öltözők felé.

Pottert közben körbe vették az emberek de engem nem érdekelt mi történik vele. Ahogy leértem a nézőtérről rohantam Lizhez gratulálni neki.

-Eszméletlen voltál. Minden mozdulatodat próbáltam követni, de be kell valljam néha cserben hagyott a szemem. - Vigyorogtam rá.

Viszonozta a mosolyomat és örömmel indultunk el a Roxfort felé.

- A lányoknak nincs külön öltöző, szóval vagy megvárom míg mindenki elmegy vagy majd a suliban átöltözöm.  Inkább nem várok. Biztos sokáig ünnepelnek majd - Mesélte Liz.

-Jobb is így.

-Azon gondolkodtam... Most hogy nyertünk... - Piszkálta az egyik fűzőt ami a mezéből lógott - Nem akarsz kibékülni Marcussal?

Sietősen mondta ki, hátha félreértem vagy valami. Tényleg elgondolkodtam rajta, de aztán eszembe jutott.

-Tudod... Utólag belegondolva nem az zavart hogy nem kerültem be. Sose képzeltem el magam semmilyen poszton. Az esett rosszul, hogy elhitette velem, hogy menni fog. Hogy ott leszek veletek aztán meg jött az, arcul csapás.

Már majdnem elértük az iskolát.

-Tudod Athena... Nem akarlak, megbántani vagy ilyesmi, de végülis Flint sose mondta, hogy biztosan bekerülünk. Ne értsd félre, dehát ezen már kár bánkódni.

Rágódtam egy darabig ezen, de csak egy gondolat kavargott a fejemben.

-Szerinted Malfoy jobb mint én? - Tettem fel Liznek a kérdést.
Tudtam, hogy őszintén fog válaszolni.
Bár a barátom, azért mindig tudta hogyan fogalmazza meg szépen azt is ami rosszul fog esni.

-Nem hinném, hogy nagy különbség lenne köztetek. De nem látok bele Marcus fejébe. Néha teljesen kiszámíthatatlan. A múltkori edzésen például tök normális volt mikor eljöttél. Az utánna levőkön pedig olyan volt mint aki megőrült. Malfoynak dupla edzést tartott és velünk is úgy beszélt mint a kutyákkal. Nemtudom mi ütött belé.

-Azért élvezed csinálni? - Kérdeztem óvatosan.

-Hát persze. Az az érzés mikor repülsz. Vagy amikor elveszed valakitől a kvaffot. - Csillogott a szeme ahogy ezt magyarázta.

Boldog vagyok hogy legalább ő megtalálta azt amiben igazán jó.