𝐻𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑒𝑠 ~ 2 hónappal később
- Valamiért örülök, hogy így alakult - tette a vállamra a kezét Liam mire én csak hamisan elmosolyodtam.
- Talán így kellett lennie - bólintottam.
- Hé! - szólított meg óvatosan Lottie - Én mondtam, hogy a bátyám egy fasz, esküszöm megverem... - sóhajtotta.
- Istenem Lotts! Nem kell, nyugi jól vagyok... - jó ez egyáltalán nem igaz, de más nem kell tudja.
- Látszik - horkant fel.
- Inkább koncentráljunk az új ügyre - tereltem a témát.
- Ahogy akarod...
Két nagyon hosszú hónap telt el azóta az ominózus nap óta és, hogy úgy mondjam még mindig nem tudtam teljesen felfogni, hogy mi is történt. De próbálkozom és a többiek is próbálnak segíteni és megérteni... Mondjuk ők az egészből csak annyit tudnak amennyit behazudtam nekik. Szóval azt, hogy valamiért szakítottunk Louis-val, de láttam rajtuk, hogy tudják, hogy több van a dologban viszont nem faggattak és ezért nagyon hálás vagyok.
Egyszerűen úgy érzem utálom Louis. Becsapott, kihasznált és hazudott nekem. Igen, egyik felem mind ezt mondogatja, viszont az érzéseim iránta nem tudnak megszűnni és ezért meg magamat utálom. Egyfolytában próbálok keresni valami okot vagy tudom is én mit, azért, hogy miért tehette ezt. Ha az ember szeret valakit automatikusan minden rossz tényezőt kipróbál zárni a másikban és nem tudja észre venni a hibákat... vagyis legalább megpróbál nem tudomást szerezni róluk... Igen, talán ezért nem vettem észre hamarabb, hogy egy olyan emberbe lettem szerelmes aki konkrétan ellenem harcol és rengeteg szempontból hazudott nekem, emelett végig utána nyomoztam.
De mégis, most, hogy kiderült az igazság elég sok minden értelmet nyer... És a legborzasztóbb az egész szituációban talán mégis az, hogy nekem így is elmondhatatlanul hiányzik és ha találkoznánk legszívesebben ordítanék vele vagy kiosztanám, hogy miért tette ezt, miért hazudott?! Ha nem tette volna minden máshogy alakulhatott volna... Akkor ez a helyzet alapból nem jött volna létre... De erre nincs lehetőségem és talán így is van ez jól! Talán...
Az ügyet egyből másnak adtam arra hivatkozva, hogy egyszerűen nem sikerült megoldanom és teljes mértékben kilátástalan vagyok. Ilyenkor is Louis-t védtem még magam sem tudom miért... De valami elemi erő által nem vitt rá a lélek, hogy feldobjam...
A legbosszantóbb most meg az, hogy tudom ki kapta meg az ügyet. Az a rib... Mármint... khm... khm... Diana...
- Szóval akkor mi is az új megoldásra váró ügy? - jött oda hozzánk Jake egy kávéval a kezében.
- Vázolom egy pillanat - nézett a lapjaira Denis - Öhm... tegnap meghalt egy pap a közeli templomba.
- Grayson atya?! - kérdeztem elhűlten mivel tudtam ki a pap itt nem messze.
- Talán ismerted? - fordult felém Sissy. Szerencsére már tud újból dolgozni, már hiányzott.
- Nem, nem ismertem - ráztam meg a fejem egyből, mert ez volt részben az igazság - De van egy örökbefogadott fia, Caleb, őt ismertem.
- Akkor menjünk hozzá először? - kérdezte Denis.
- Hát szerintem megyünk mi ketten Lottie-val, addig ti nézzetek utána, hogy kivel volt még jóban az atya - adtam ki a feladatot.
- Esküszöm Styles ha nem tudnám, hogy meleg vagy akkor azt hinném, hogy tetszik neked a barátnőm - mondta komolyan Jake - Meg persze ha nem tudnám, hogy ilyen jó ügy megoldó szerelmem van - kacsintott Lottie-ra.
- Jól van Jake, még lehet lecsapom a végén a kezedről - viccelődtem, pedig egyáltalán nem voltam olyan kedvembe. Helyzetemen leginkább az sem segített, hogy pontosan jól tudtam, hogy engem csak egy Tomlinson érdekel, de ez már egyáltalán nem aktuális.
•
- Mit akarnak? - jött ki az ajtón Caleb nem sokkal azután, hogy kopogtattunk. Nagyon kedves, pont ahogy emlékeztem rá.
- Harry Styles vagyok - nyújtottam a kezem - Nyomozó - tettem hozzá - És a társam Charlotte Tomlinson.
- Várj az a Styles? - nézett meglepetten mire egy óvatosat bólintottam - Wow haver! Mi kéne?
- Apáddal kapcsolatban vagyunk itt - válaszolt Lotts mellettem.
- Mi van a faterral? - kapta fel a fejét.
- Nem tudod? - kérdeztem teljes sokkban. Baszki! Nem tudja, hogy az apja meghalt?!
- Mit kéne tudnom?
- Inkább menjünk be - lökte arrébb az útból Caleb-et és bement a házba. Oké... Én csak zavartan ránéztem a fiúra aki ugyan olyan értetlenül nézett vissza rám.
- Nem is engedtem meg... na mindegy - legyintett.
- Kértek valami kávét, teát vagy esetleg... vodkát? - nézte a konyhában az italokat, miközben mi elhelyezkedtünk a nappali garnitúráján.
- Nem kell semmi, inkább gyere ülj le, mert elég fontos ügy miatt vagyunk itt - szólalt meg Lottie mire Caleb zavartan de leült velünk szemben egy fotelba.
- Na akkor elmesélitek, hogy mi is történt apámmal?
- Tegnap este elhunyt, lekéselték - mondtam ki mire Caleb szemei nagyra tágultak és megrázta a fejét.
- Nem, az nem lehet - mondta maga elé elhülten.
- A késen nem találtak ujjlenyomatokat, a helyszínen meg tanúkat se. Nem tudod esetleg, hogy volt-e olyan aki apádat bántani akarta? Nagyon sokat segítene...
- Apám volt a helyi pap nem nagyon hiszem - mondta még mindig teljes sokkban, de aztán mintha eszébe jutott volna valami és egyből felkapta a fejét - Vagyis talán van egy ember.
- Ki az?! - kérdezte Lottie.
- Niall Horan, alvilági tag - tette hozzá. Hm... Niall... nem jut eszembe senki basszus...
- Miért bántotta volna ő az apádat? - tettem fel a kérdést.
- Apám drogozott - vonta meg a vállát.
- Grayson atya?! - mi a fasz!?
- Igen, de ez nem is olyan nagy ügy - mondta teljesen közönyösen.
- És akkor - köszörülte meg a torkát Charlotte - Miért lett volna oka rá?
- Nem fizetet, mindig ez a probléma... nála is ez volt - mondta nyugodtan Caleb, egy váll rántás kíséretében, mintha már túltette volna magát. Különös... Őszintén nem értettem, hogy hogy lehet ilyen nyugodt miközben az apja tegnap halt meg és most meg arról beszélgetünk, hogy a pap aki konkrétan a nevelőapja, drogozott és nem tudott fizetni ezért valaki meggyilkolta.
- Esetleg nem tudod, hogy hogyan léphetünk kapcsolatba azzal a Niall Horan-nal?
- Őszintén kurvára nem tudom... Én nem ismertem, csak apám mindig emlegette.
Ez az információ már egy jó kiinduló pont és ahogy láttam Caleb nem tudna többet segíteni.
- Hát akkor köszönjük Caleb - álltam fel azzal a szándékkal, hogy indulnánk.
