𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐓 𝐑 𝐄 𝐂 𝐄 - 𝐋𝐞𝐚𝐯𝐞 𝐦𝐞 𝐚𝐥𝐨𝐧𝐞

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 17. 𝐈𝐦𝐨𝐥𝐚

Az idő törölve. Törölve életem legjobb időmérős ideje, mert balfasz vagyok. Itt lehetnék a csapattal a harmadik helyen, de nem vagyunk, mert sikerült elcsesznem. Nem hiszem el.

Dühösen sétáltam végig a bokszon, miután már letudtam mind a két kör interjút.

- Lando. - szólt Andreas, mire csak nyúzottan néztem rá.

- Igen?

- Mindent megtettél. Előfordulnak apró hibák. Legközelebb sikerülni fog.

- Kit érdekel most a nem sokára? Andreas mindenki arról beszély hogy milyen szerencsétlen vagyok. - mondtam dühösen.

- Ne legyél ennyire önkritikus. Kihoztad a legjobbat magadból. Tudjuk, hogy ott vagyunk az első háromban. Holnap bizonyíthatod is.

- Ha csak nem kapok büntetést pálya elhagyás miatt. - mondtam gúnyosan.

- Nem foglak semmivel sem jobb belátásra bírni? - kérdezte lemondóan.

- Nem akarok most senkivel beszélni.

- Pedig Mrs. Lewadott már vár rád.

- Biztos, hogy nem Andreas! - mondtam már szinte kiáltva.

- Ő akarja.

- Nem megyek be. - álltam meg.

- Elküldöm. - sóhajtotta.

- A picsába ezzel a nappal. - túrtam a hajamba idegesen.

- Nem fog elmenni Lewadott. - mondta mögülem Taylor, mire csak összeszorítottam a szemem.

- Leszarom. - morogtam.

- Gyere, lelépünk. - mondta. Válaszul csak felhorkantottam. - Vagy ez vagy maradsz a puszi pajtásoddal, Lewadottal.

- Menjünk. - nyögtem ki végül. Ha nem Lewadott akkor ő faggat. Fantasztikus.

- Jövő kedden nem leszek. - motyogta, miközben beléptünk egy kis helységbe.

- Szuper. - forgattam meg a szemem. Lusta mozdulattal vettem le magamról a maszkom és közben a cipőmet szuggeráltam.

- Miért nem faggatsz? - kérdeztem tőle, mikor percekkel később sem szólalt meg újra.

- Talán azt szeretnéd?

- Nem. - préseltem egy vonallá a számat.

- Akkor ennyi. - rántott vállat. - Azt mondasz, akit akarsz.

- Mi lenne, ha nem hajtogatnád folyton ezt? - fújtattam, mert most igazán az idegeimen táncolt ezzel a mondattal.

- Akkor is azt mondanád, amit akarsz. - nézett rám kék szemeivel, amik semmilyen érzelemről nem árulkodtak.

- Tudsz mást is mondani azon kívül, amiket ismételgetsz? - kérdeztem.

- Nem. - vigyorgott, ezzel tovább idegesítve engem.

- Te ezt direkt csinálod?

- Lehet.

- Komolyan ennyire szemét vagy? Ahelyett, hogy esetleg mondanák valami biztatót itt vigyorogsz a nyomoromon? Miközben kint épp szétszed a sajtó?

- Aha. Úgy se lesz jobb, ha itt papolok neked. Azt mondasz, amit akarsz. - szótagolta a szavakat.

- Fejezd már be ezt! - szorult ökölbe a kezem.