Csak Te és Én! |✓

Tanár úr?!

Ma reggel elmentem bevásárolni de mielőtt haza mentem volna, beugrottam Manduláért az állatorvoshoz. Sokkal jobban nézet ki, de még egy kicsit kába volt.
-Hölgyem amint mondtam a kutyának nyugalomra van szüksége-nézett rám a doki-Látom sikerült lenyugodni-mosolygott rám kedvesen.
-Nehezen de sikerült-mosolyogtam az orvosra.
-1 hónap múlva találkozunk. Ha addig esetleg bármi baj történik hívjon, és vagy adunk időpontot vagy kimegyek házhoz.
-Rendben. Viszont látásra!
-Viszont látásra.
Aizawa írt, hogy legközelebb ma 16:00-kor tudunk találkozni, persze igent mondtam rá. Miután Mandulával haza értünk, csináltam ebédet, meg rendbe raktam a lakást. Menet közben készen lett az ebéd így a pakolást csak ebéd után folytattam. Hamar készen lettem. Nem sokkal később Aizawa is megérkezett.
-Szia-engedtem be.
-Szia!Zavarok?
-Nem zavarsz.
-Viszont hallottam, hogy hétfőn próba napra mész.
-Honnan tudsz róla? Mi vagy te valami kém?
-Nem-sóhajtott-tanár vagyok a U.A-ben.-mondta ki egy levegővel.
-Hogy micsoda? Miért nem mondtad eddig?-akadtam ki teljesen.
-Mert láttam rajtad, hogy megvisel.
-Micsoda?-értetlenkedtem.
-Csak annyi, hogy látni lehetett rajtad, hogy te nem tudsz jelentkezni a U.A-be. És gondoltam, hogy egy kicsit megbántana az, hogy én ott vagyok tanár.
Erre nem nagyon tudtam mit reagálni. Valamilyen szinten igaza van, de attól még elmondhatta volna. Bántani tényleg bánt...de...de. Hah! Mindegy is.
-Értem-ennyit tudtam kinyögni. Nem sok, de tömör. És ekkor még mindig az ajtóban álltunk.-Amúgy gyere be.-csak bólintott és bejött.
-Bocsánat-mondta ki majd visszarántva, szorosan magához ölelt. Én a vállába fúrtam a fejem és mélyen belélegeztem az illatát.Körülbelül két percig öleltük egymást az ajtóban állva.
-Mikor akartad amúgy elmondani?
-...
-Szóval?!
-Nem tudom-sóhajtott.
-Legalább őszinte vagy-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Tudom nem a legalkalmasabb pillanat de van kedved sétálni velem egyet?
-Persze.
A szokásos parkba mentünk. A fákon már lehetett látni az ősz színeit. A szél sem már az a meleg szél, egy szó mint száz itt az ősz. Így már nem maradtunk olyan sokáig. Végig kézen fogva és nevetve sétáltunk. Az idő elröppent mint a villám, és egyre hűvösebb is lett.
-Fázol?
-Nem-közben a fogaim vacogtak. Ekkor rám terítette a bőr dzsekiét.
-Legalább ne hazudnál-átkarolta a vállam, majd nyomott egy gyors puszit a fejemre-Menjünk haza mielőtt megfázol.
-Nem fogok megfázni-jelentettem ki hisztérikusan.
-Ne hisztizz hanem gyere inkább. Mit szólsz ha haza mentünk akkor nézünk filmet?
-Rendben-több szó sem kellett rögtön beleegyeztem. Épségen és boldogan estünk be a házba.
-Mit nézzünk?
- Nekem mindegy.
-Rendben akkor választok valamit-ez gyors döntés volt a részéről. Eddig egymás mellett ültünk, majd hirtelen megragadott és elterült velem a kanapén. Nem tudom leírni, milyen piros lehettem. Mellkasára tettem a fejem. A film közben szuszogva nyomott el az álom. Annyit még éreztem, hogy magához szorít és megpuszilja a fejem. Így aludtunk el ketten a kanapén.

+