« Big Kpop Oneshots »

Mingyu- Seventeen »

Mingyu és te már több mint három éve együtt vagytok. A debütálásuk után egyre többet dolgozott, te pedig sokszor voltál egyedül a hatalmas házban. A szüleidtől kaptad a 20. születésnapodra, kárpótlásként amiért elváltak és szomorúságot okoztak. A fiú sokszor alszik a dormban a többiekkel, amit azzal indokok hogy nem akar téged felkelteni korán reggel. Amikor pedig ide dugja a képet akkor is gyorsan távozik. Egy ideje már elmaradtak az ölelések, az apró figyelmes gesztusok, már azt sem tudod mikor feküdtetek le utoljára.

Lassan egy hete nem láttad már őt és kezd nagyon eleged lenni ebből a helyzetből. Egy ideig reménykedtél hogy ez csak átmeneti időszak, de rá kellett jönnöd hogy bizony elhidegült tőled.

A konyhában ültél és válaszokat akartál. Ez a bizonytalanság már kikészített. A telefonodból kikerested a számat és tárcsáztad.

-Igen?- vette fel a telefont közönyös hangon.

-Mi van veled? Már haza se jösz? Mond meg ha nem akarsz velem lenni -tartottad vissza a könnyeidet.

-Nem érek rá erre a hülyeségre, majd ha van időm megbeszéljük- csapta rád a telefont.

Éjfél körül nyílt a bejárati ajtó és Mingyu sétált be rajta. Az arca megviselt volt és látszott mennyire kikészült. Te addigra már túl voltál több dührohamon és a szemeid is vöröske voltak a sok sírástól. Nem akartál vele veszekedni, csak az igazat akartad tudni.

-Szerinted hülyeség a kapcsolatunk!?- ordítottál vele, majd hozzá vágtad az almát ami éppen a kezedben volt. Egyszerűen csak kitört belőled, nem volt szándékos.

-Nem úgy értettem..- szomorodott el és elindult feléd.

-Ezen nincs mit félreérteni Mingyu. -nyelted le a könnyeidet, majd a közös hálótokba rohantál és magadra zártad. Hogy mondhat ilyet?

-T/N kérlek nyisd ki.- hallottad meg a túloldalról.

-Hagyj békén, biztos van fontosabb dolgod is. -mondtad neki miközben a földön ültél, ugyanis nem jutottál tovább.

-Azért mondtam azt, mert ott volt a menedzserünk- sóhajtott a fiú.

-Hagyd a hazugságokat, mond inkább azt hogy már nem szeretsz. -a szíved darabokra tört mert úgy érezted itt a vég.

-Még mindig szeretlek T/N -válaszolta. - Nyisd ki kérlek. -lassan álltál fel és elforgattad a kulcsot. A fiú azonnal kinyitotta az ajtót és magához ölelt.

-Akkor mi ez az egész?- tört ki belőled a sírás.

-Ne sírj -törölgette az arcod. -Mindent elmondok csak kérlek hagyd abba.

Elengedett és az ágy felé kezdet húzni hogy le tudjatok ülni és nyugodtan tudjunk beszélni. Az idegesség és a feszültség kiült az arcára. Tényleg nagy volt a baj ha ennyire látszódik rajta, te pedig annyira el voltál foglalva a saját sérelmeiddel hogy észre sem vetted mennyire szenved.

-Először is szeretném ha tudnád hogy mindennél jobban szeretlek és csak védeni próbáltalak. -kezdte nyugodt hangon.

Csendben voltál, a földet bámultad és a ruhád szélét tekergetted, mert nem tudtál a szemébe nézni. Sóhajtva folytatta.

-Az ügynökség arra kért hogy szakítsak veled és felejtselek el örökre. Nem voltam képes megtenni, mert annyira szeretlek. -teltek meg a szemei.

-De eddig nem volt bajuk a kapcsolatunkkal. -szipogtad értetlenül.

-Azért mert azt hitték hogy egy futó kaland vagy akit pár hónap alatt megunok. Azt mondtam nekik hogy már régen szakítottunk és nem tartjuk a kapcsolatot, csak néha beszélünk.

-Mit tudnak mióta?- kérdezted félve.

-Közel egy éve...- motyogta.

-De nekem miért hazudtál?- néztél végre rá.

-Féltem attól hogy mit fogsz szólni.

-Meg tudtuk volna oldani. Tudod milyen rosszul éreztem magam? Azt hittem hogy van valakid.

-Annyira sajnálom édesem. -ölelt magához.

-Majd együtt kitaláljuk hogyan tovább -csókoltad meg a fiút. A hajába turva mélyítetted el a pillanatot. Az ölébe húzott és úgy puszilta végig a nyakad, apró foltokat hagyva maga után.

-Várj!- rakott vissza az ágyra és kirohant. Nem értetted hogy mi üthetett belé. Mi olyan fontos ami miatt így elrohan egy ilyen pillanat közben.

-Mit csinálsz Mingyu?- kérdezted tőle amikor már egy ideje távol volt.

-Mindjárt - kiáltott a földszintről. Valamit nagyon keresett a fiú, mert nem emlékezett hogy hova dugta el. Percekkel később tért vissza hozzád. - Itt is vagyok.

Zavarban volt attól amire éppen készült. Régóta tervezgette, mert meg akarta adni a módját ennek a jelentőségteljes pillanatnak. Nem így akarta megtenni, hanem valami szép helyre vitt volna. Mondjuk egy tó partra, gyertyafényes vacsorával egybe kötve.

-T/N. -térdelt le eléd és a háta mögül elővett egy apró vörös bársony dobozt. -Részesítenél abban a megtiszteltetés hogy hozzám jösz feleségül?- nyitotta ki a dobozt amiben egy gyémánt gyűrű volt.

-Mingyu.- kaptad a szád elé a kezed. Mindenre számítottál csak erre az egyre nem.

-Ha igent mondasz megígérem hogy soha többé nem teszlek ki ilyennek. Titokban kell tartanunk, de a világ legboldogabb emberévé tennél. - mosolygott halványan és reménykedett hogy elfogadod őt így ahogy van.

-Az elejétől kezdve tudtam mivel jár a barátnődnek lenni. -kezdted. -De nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen lesz ha a feleséged leszek.- mosolyogtál az előtted térdelő férfira.

-Akkor ez egy igen?- nézett rád hitetlenkedve.

-Igen, ez pontosan az.-felelted. Kivette a gyűrűt és az ujjaidra húzta. Letérdeltél hozzá és szenvedélyes megcsókoltad. A szíved ezerrel dobogott annyira boldog voltál.

-Szeretlek T/N.- suttogta két csók között. -Sajnálom azt ahogy bántam veled.

-A legjobb dolog vagy az életemben -néztél a szemébe mielőtt újra egymásra nem talált a szátok.