♡𝔇𝔞𝔦𝔩𝔷 𝔇𝔞𝔫𝔠𝔢 ~ ℭ𝔥𝔞𝔫𝔤𝔩𝔦𝔵♡

27

Felix

Egyedül álltam az iskola előtt, Changbinra várva. Nemrég egy üzenetet írt nekem, hogy van egy meglepetése számomra, és suli után találkozzunk. Tehát, most itt állok, és várok rá.

Valójában elég furcsa fordulatot vett az életem. Néha vissza gondolok a múltamra, ami még nincs is olyan messze, sőt csak pár éve volt. Minden nap azt kívántam bárcsak eltűnhetnék innen, hogy ne kelljen tovább ezt a szenvedést elviselnem. Félve léptem be mindenhova, hogy mikor, ki és hol fog bántani, vagy belém kötni. Az egyedüli személy Chan volt, aki támogatott. Személyiségünk totál passzolt, tökéletesen kiegészítettük egymást. Mindig is nagyon jól éreztük magunkat együtt, és ez az egymás iránt való érdeklődés egy idő után szerelemmé formálódott.

Próbált ő védeni engem mindentől, de nem lehetett ott mindenhol. Ugyanúgy viselkedtünk, mint amikor barátok voltunk, csak több volt a testi kontaktus. Talán mondhatom azt hogy életem egyik legjobb időszaka volt amikor vele voltam, de egyszer minden jónak vége szakad, nem?

Ide jöttünk Koreába, remélve hogy itt jobb életünk lesz. Iszonyú hálás leszek Channek egész életemben, hogy ennyi mindent tett értem. A szerelmünk lángja eközben kialudtak, és úgy voltunk vele, hogy ezt ne próbáljuk újra feléleszteni. Szükségünk volt, és van is egymásra, így barátok maradtunk, és őszintné semmi sem más a csókokat kivéve mint mikor együtt voltunk. Talán a kapcsolat közöttünk annyira erős, és megtörhetetlen, hogy nem is tudnánk egymással máshigy viselkedni, mikor ilyen közel vagyunk egymáshoz elég régóta.

Azóta pedig minden más lett. Az emberek nem nagyon foglalkoznak velem, ezáltal az esetleges bántalmazás veszélyének sem vagyok kitéve. Végre táncolok, azt csinálom amit igazán szeretek, és boldoggá tesz. Kaptam egy figyelmes, kedves, törődő pasit, amit nem tudom mégis mivel érdemelhettem ki, de nagyon köszönöm, és hálás vagyok érte.

Gondolataimból kettő szememet eltakaró kéz szakította ki. Nem volt időm hátra fordulni, csak azt láttam, hogy két kéz közeledik egymás felé a szemem előtt. Az érintés ismerőssége, és az illat miatt csak egy emberre tudtam tippelni.

- Changbin? - kérdeztem óvatosan, majd ahogy a szorítás enyhült, hátra fordultam.

- Igen, kiscsillag? - vigyorgott rám én pedig egy megkönnyebbült sóhajjal karjai közé bújtam - Mi az, megijedtél? - nevetett engem ölelve.

- Csak egy kicsit - búgtam nyakába - Hova megyünk?

- Mindjárt meglátod - fogta meg a kezem, és az autója felé húzott.

- Csak érjünk vissza felvenni a táncit, légyszi - mondtam.

- Nyugi, arra is sort kerítünk - motyogta a bajsza alatt mosolyogva. Furcsa, kissé olyan mintha titkolna valamit. De végül is azt mondta, higy valami meglepetést tervez, így érthető az ilyesfajta viselkedése. Beültünk az autóba, és Changbin elkezdett vezetni valahova. Nem kérdezősködtem, nem akartam elrontani a meglepit a túlzott izgatottságommal. Egy idő után  kiszálltunk, egy kisebb magaslat előtt, amin egy kicsi házikó helyezkedett el. Nem igazán értettem az itt létünk miértjét, így rákérdeztem az ötletgazdánál.

- Changbin - mondtam, mire felém fordította fejét - Mit keresünk itt?

- Gyere, felmegyünk - ragadta meg kezem, és elkezdtünk felmenni a ház felé.

- Mi ez? Changbin, ez a ház nem a miénk, ez betörés! - mondtam, mikor kinyitotta a nem bezárt ajtót.

- De, a miénk - mosolygott Changbin a nyitott ajtó mellett állva. Bementem és a ház belülről pont olyan kis takaros, mint kívülről. Apró kis konyha, nappali, fürdőszoba is biztos van, de az most nem esik a látó szögembe.

- De ezt mégis..... Hogy? Ugye nem vettél egy komplett házat?

- Csak bérlem - kuncogott - De gyere, van jobb is - fogta meg kezem és kissé zavaris fejjel, de utána mentem. Mit tartogat még nekem, egy konkrét házon kívül?

Az udvar hátuljában, egy másik kisebb épület helyezkedett el. Bin benyitott, majd felkapcsolta a villanyt. Az előtér után, egy balett szőnyeggel borított, tükrös terem volt látható, amit mi másra használnék, mint táncolásra. Changbinra néztem ki büszkén vigyorgott, majd minden gondolkodás nélkül rá ugrottam. Nevetve tartott meg combom alatt, majd kis idő után lerakott.

- Nehogy azt hidd, hogy nem szállom be a költségekbe - jelentettem ki.

- Ne haragudj a kérdésért, de miből fogod fizetni? Egyébként meg erre semmi szükség, így is elég rá az én havi bérem és a szüleimtől kapott kis pénz - mondta.

- Majd dolgozok valamit - mondtam és  leültem a földre. Changbin lefeküdt és ölembe hajtotta a fejét és így szemeztünk.

- És mit szeretnél dolgozni? Mi az álom munkád? - kérdezte felnyúlva az arcomhoz hogy megsimítsa.

- Talán tanítanék - fogtam kezérr, majd értetlen ábrázatát látva hozzá tettem - Táncot.

- Jaa, vágom - mosolyodott el - Na, de most menj és táncolj, késő van, ne kapj megint olyan lecseszést mint tegnap - tapsolt kettőt, felállt rólam, majd kiállt a telefonom képéből.

- Hé.... - gondolkodtam el - Van valami koreó amit tudsz? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Na nem - rázta meg fejét, rájött mit akarok.

- Naaaa kérlek - kérleltem.

- Jó... Pár Got7 számit tudok Hyunjin miatt - adta meg magát.

- Ezaz! - ugrotttam fel, és a géphez rohantam hogy keressek egy kis Got7-t. Changbin bemelegített, majd egyszer eltáncoltuk a koreót. Elindítottam a felvételt, és elkezdtünk táncolni. A tükörben láttam hogy Changbin egyébként totál jól mozog, mondjuk ő mit nem csinálna jól.

Mikor vége lett a zenének és a felvételnek is, Bin egy kérdéssel állt elém.

- Vágod, hogy minden egy poszttal kezdődött? - kérdezte, magához húzva egy szoros ölelésre, s nem érdekelt hogy izzadt testünk tapad össze.

- Hát mostmár ezt is tudom - nevettem el magam.

- Köszönöm - tolt el magától kicsit, hogy szemembe nézhessen.

- Mit?

- Mindent. Hogy vagy - mondta, majd hagytam magam hogy közelebb húzzon magához, hogy lágy csókban forrhassunk össze, hogy szerelmünk kiegészítse egymást, és teljessé váljunk a közeledő éj leple alatt.

Vége

Nagyon köszönöm azoknak akik elolvasták a könyvemet, remélem tetszett. Nagyon szerettem ezt írni, mondjuk mert ez az egyik kedvenc shippem, és biztos nagyon fog hiányozni. Köszönöm higy velem tartottatok ebben a kis agyam szülte történetben💕