| Ryder x Kakashi |

4.rész

Miután meg vacsoráztak az Ichirakuban, útnak is indultak megfigyelni a naplementét, amihez még időben oda értek.
-Váó! Nálunk nem látszódott ilyen szépen a nap, mert sok hegy van a város körül.-bámulta az eget Ryder, Kakashi pedig csak fel kuncogott.
-Gyere üljünk le. Túl sokat kellett ma állnom.-nyújtózott egyet, Ryder pedig követte egy padhoz.
-Bevallom. Sosem néztem még végig a naplementét, mert mindig dolgom van, vagy pedig egyedül nincs hozzá sok kedvem.-nézett Kakashi a messzeségben és nagyot sóhajtva, bele szippantott a friss levegőbe. Át gondolta, milyen jó is volt a mai nap a mellette ülő fiúval, aki éppen feszengve igazgatta ruháit.
-Csak lazulj el.-döntötte hátra a fejét Kakashi.
-És mit csináltál ma Senpai?
-A mai küldetésben egy struccot kellett el vinni. Nagyon meg szerette Sasuke-t.-nevetett fel egyet Kakashi, majd le pillantott Ryderre.
-És te? A nagy készülődésen kívül csináltál valamit?
-Hát nem nagyon. Inkább gondolkodtam a kanapén ülve.-vakarta tarkóját a fiú.
-És min?-fordult már teljes testével Kakashi egyenesen Ryder felé.
-Hát...az nem lényeges! Nézzük inkább a naplementét.-mosolygott.
-Igazad van. Végülis azért jöttünk.-fordult vissza a maszkos és újra a naplementének szentelte figyelmét.

Amikor is valami nehéz rá dőlt a vállára. Reflexszerűen oda kapott, ezzel Ryder szemét kinyomva.
-Ryder mi ütött beléd? Jonin vagyok, ne tegyél hirtelen mozdulatokat! Na hadd nézzem a szemed.-fogta meg Ryder állát és így közelebb húzta magához, hogy jobban rá lásson a szemére, de figyelme azonnal Ryder gyönyörű barna szemére szegeződött, amely csillogott akár egy drága ékszer.
-Kakashi...-suttogta a fiú, aki pedig eközben a másik fél szempárjában veszett el.
-KAKASHI SENPAI!!!-szakította félbe őket Naruto éles hangja.
-Igen Naruto?-távolodott el lassan Rydertől, majd fel állt.
-M-MEG TÁMADTÁK A FALUT!-kapkodott levegő után a sárga hajú fiú, mert egész Konohát át kellett gyorsan futnia.
-Megpróbáltuk le győzni őket Sasuke-vel és Sakura-val, de túl erősek. Huh.-vett nagy levegőt.-Ide te kellesz Senpai.
-Azonnal megyek Naruto! Ryder te addig menj haza és zárd be az ajtót jól. Nem tudom mikorra érek haza.-indult meg Naruto felé, aki már készült mutatni az utat a Sensei-ének, mikor Ryder gyorsan oda kiáltott nekik.
-Kakashi! Vigyázz magadra, kérlek!
-Sietnem kell Ryder! Fuss haza gyorsan!-mondta ki utolsó szavát Kakashi és fel ugrott az egyik házra, onnan futottak Narutoval a helyszínre.

Ryder félt, ezért be zárkózott, mint ahogy azt lakótársa is megmondta neki. Le zuhanyzott és bele bújt Kakashi ágyába. Belefúrta arcát a párnába, melynek pont olyan illata volt mint annak a személynek, akin folyton az esze járt. Másra sem tudott gondolni, mint arra, aki megvédte a moziban, akivel a naplementét nézte és melegség öntötte el a szívét, amikor kettesben voltak. Lehunyta szemeit és egy nagy sóhaj kísérésében szét terült az ágyon.

"Hogyan mondhatnám meg neki? Mindig olyan bizonytalan leszek a közelében. Hisz Ő bárkit meg kaphatna. Miért pont engem választana? A kis városi gyereket akinek egy halom kutyája van...Ez nevetséges. Nincs esélyem. Pedig amikor a naplementét néztünk, úgy éreztem mintha egyszerre dobbant volna a szívünk. Ugyan azt a ritmust vették fel. Mintha együtt működnének."

A fiú a könnyeivel küszködött, amikor meghallotta a bejárati ajtó hangos csapódását. Kirohant ijedten a szobából és amint meglátta Kakashit oda rohant hozzá és szorosan át ölelte, miközben vízesésként potyogtak könnyei a fehér hajú vállára.
-Áú Ryder ez fáj.-szisszent fel.
Ruhái el voltak szakadva és rengeteg helyen folyt belőle a vér. Ryder ezt csak utólag vette észre, annyira megörült a lakótársának.
-Úristen...hozok gyorsan kötszert.-pattant fel a fiú és futott a konyhába. Csak úgy kapkodta le a gyógyszereket a polcról, majd Kakashit a kanapéra utasította.
-Fordulj meg. Az egész hátad vérzik, hadd lássam el.-parancsolta, mire Kakashi lassan háttal fordult. Ryder fel húzta a ruha anyagot, hogy hátához férhessen és el látta, majd bekötötte. Folytatta a többi sebhellyel is, amit Kakashi mosolyogva nézett végig.
"Hogy aggódik értem. Pedig minden második napon így jövök haza" kacagott fel magában. Aranyosnak tartotta a fiút, aki mindent beleadva, koncentrálva segített neki a gyógyulásban.

-Köszönöm Ryder. Hálás vagyok neked.-simította meg az alacsony fiúnak barna haját és lassan mellkasához húzta egy ölelésre.
Ryder el pirulva szippantotta be Kakashi jellegzetes illatát, ami még egy hosszú harc után is érződött rajta.

"Örökké tudnék így maradni"

...

-Ryder nem szeretnél te a földön aludni?-ült le az ágy szélére Kakashi és a fekvő fiúra pillantott aki tökéletesen el fért az ágyon, így esze ágában sem cserélt volna vele.
-Nekem jó az ágyon.-vigyorgott.
-Az egy dolog. De nekem rohadt kényelmetlen.-forgatta meg szemét.
-Sajnálom. Te vállaltad, hogy nálad lakhatok egy ideig.-kuncogott Ryder.
-Akkor nincs más választáson.-húzta mosolyra ajkait Kakashi és le vetette magát Ryder mellé, aki az ijedtségtől, majdnem le esett.
-Menj arrébb alig férek el.-tolta társát Ryder, mire Kakahi nevetve megfordult és abban a pillanatban el kezdte a fiút csikizni.
-Kakashi!! Ha-hagyd abba! Be-be fogok pi-pisilni!-röhögött a fiú miközben ide-oda dobálta magát az ágyon.
-Nehogy!-állt le gyorsan a maszkos.
Ryder vissza kúszott a helyére, de az ágy olyan keskeny volt, hogy balkeze teljesen hozzá simult Kakashi jobbosához.
-Akkor is menj arrébb.-szólalt meg egy bő 10 perc után a fiú.
-Aludj már.
-De nem férek el.-hisztizett.
Kakashinak most semmi kezdve nem volt hallgatni a nyafogást, ezért oldalra fordult és kicsit kinyitva szemét megpillantotta a durcis Rydert.
-Na mostmár aludj. Szép álmokat Ryder.-mondta nyugodt hangon és miután megsimította a fiú haját le is hunyta szemeit.
-Neked is Kakashi.-suttogta Ryder és már álomba is zuhant.

Reggel a kómás Ryder kinyitva szemeit, megpillantotta az ablakon beszűrődő napfényt, mely lágyan simogatta arcát, ezen el mosolyodott, majd oldalra fordult, hogy megnézze Kakashi ébren van-e. De, azonnal le fagyott a mosoly a képéről, mikor rá jött milyen vészesen közel van az arcuk egymáséhoz.
Kakashi még mindig az álmok álmát aludta, Ryder pedig elemezte az alvó arcát. Egyszerűen nem tudta fel fogni, hogy lehet valaki ennyire tökéletes...