Dreamnotfound, szerelem?

Pt.17

*Másnap reggel*

*Karl*

Elég korán felkeltem, már jobban éreztem magam. Viszont inni szerettem volna egy teát inni, valamiért nagyon megkivántam. Szép lassan megprobáltam ki kelni az ágyból nehogy felkeltsem Sapnap-et. És le is indultam a konyha felé. Gyors csináltam egy epres teát, a kedvencemet. És leültem az asztalhoz és elkezdtem iszogatni. Nagyon sokáig egyedül voltam. De lejött nem sokkal később Sapnap.

*Sapnap*

Reggel mikor felkeltem, láttam hogy Karl nincs mellettem, kicsit meg is ilyedtem hogy történt vele valami vagy megint a fürdőben lenne. Gyors le is csekkoltam nagyon megnyugodtam mikor nem láttam ott. Ezért megindultam a konyhába hátha ott van, ott ült az asztalnál és teát ivott.

Karl: Jó reggelt Sapnap!

Sapnap: Jó reggelt Karl! Hogy vagy? Jobban vagy már? És hogy aludtál? Ugye este nem keltél fel és mentél ki a mosdóba?-mondtam egy kicsit feszülten.

Karl: Sokkal jobban mint tegnap, ne aggódj. Nyugodj meg.-mondta nyugodt hangon.

De persze nem nagyon nyugodtam meg hisz megint megtörténhet bármikor. De próbáltam nyugodtnak tűnni, több kevesebb sikerrel sikerült.

Karl: Sapnap, hidd el minden rendben van.

Sapnap: Jó, ha te mondod úgyis te érzed hogy jobban vagy-e vagy nem.

Ekkor leültem ellé és csak néztem ahogy issza a teát.

Karl: Mit szólnál ha kiménnénk egy kicsit majd?- mondta jó kedvűen.

Sapnap: Biztos vagy benne, hisz tegnap nem voltál annyira toppon.

Karl: Persze, mostmár jól vagyok, jó enni még egy ideig nem fogok tudni, de az már jó hogy tudok magamtól menni.

Sapnap: Jó, igaz, de akkoris kéne valamit enned nehogy rosszul legyél.

Karl: Majd út közbe veszünk valamit. És majd eszünk együtt csak ki szeretnék már menni a friss levegőre.

Sapnap: Jó de ha bármi baj van, szólj. - mondtan neki aggódó tekintettel.

Karl: Rendben, azonnal szólni fogok.

Sapnap: És mikor szeretnél majd menni?

Karl: Akár most is mehetünk. De akkor menjünk fel és készüljünk el.

Meg is indultunk fel, és össze szedtünk mindent amit vinni akartunk, hagytunk egy cetlit Dreaméknek hogy elmentünk sétálni hogy ne keressenek. És már ki is mentünk a bejárati ajtón.

*George*

Felkeltem hogy baromira fázok, nem értettem hogy miért ezért csak betakaróztam és oda bújtam Dream-hez. Aludni már nem bírtam szóval megvártam míg Dream is felkel. Egy olyan 20 perc múlva fel is kelt és jobban magához szorított, és adott egy puszit a honlokomra.

Dream: Hallod George olyan meleg a homlokod.

George: Igen? Nem tudom miért lehet.

Ekkor megfogta a homlokom és megállapította hogy biztos hogy lázas vagyok. Amit persze én mondtam hogy biztos hogy nem. De nem hagyta annyiban és megindult mellőlem és kiment a szobából. Mikor visszajött egy lázmérővel és egy cetlivel tért vissza amit oda adott nekem hogy én is olvassam el. Ez ált benne:

Szia Dream vagy George. Karlal elmentünk sétálni szóval ne keressetek. Nem tudom még mikor érünk vissza de mivel aggódok Karl miatt hogy rosszul lehet ezért ha hívlak vegyétek fel, mert ha tényleg baj van akkor kéne egy kis segítség.
Sapnap

Néztem rá hogy elolvastam és bológattam. Láttam higy közeledik felém a lázmérővel és behelyezte a hónom alá, mit nem mondják kicsit azért hideg volt. Mikor jelzett hogy végzett Dream kivette és meg nézte. Láttam az arcán hogy nem a legjobb eredmény jött ki. És felém mutatta 39,5° volt rá írva. Viszont mire elvettem volna tőle a lázmérőt, de ő gyorsabb volt és felállt és kiment. Nem sokkal később vissza jött egy kis meleg teával és gyógyszerrel. Bevettem és elkezdtem inni a teát. Ő meg csak nézett közben. Mikor megittam mondta hogy feküdjek le, le is feküdtem az ágyba ő meg betakart és mondta hogy ne keljek ki majd szóljak neki ha szükségem lenne valamire.

George: Dream..

Dream: Nem, majd szólsz ha kell valami nem fogom hagyni hogy betegebb legyél. Rossz így látni.- látszódott rajta hogy aggódik, azért mert végülis elég magas lázam volt.

George: Jó, de akkor ne aggódj tudok én magamra vigyázni.

Dream: Jó, de ha kell bármi csak szólj. Jó?

George: Jó.. - mondtam neki mert úgyse hagyott volna addig békén.

Dream: Na viszont nekem egy kicsit el kell mennem szóval, csak feküdj az ágyban. És maradj itt el ne menj.

George: Jó, itt fogok maradni. - persze hazudtam mert nem akarok egész nap csak itt feküdni.

El is indult a dolgára, én meg amint halottam hogy kiment egyből ki is keltem és mentem enni meg ugye még egy teát inni. Mivel nem tudtam hogy meddig lesz oda ezért úgy nagyjából próbáltam gyorsabb lenni. Mikor végeztem el is mosogattam hogy az se tűnjön fel, egyedül vittem fel még egy bögre teát. Vissza feküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tv-t, és vártam hogy mikor ér haza Dream. Egy olyan fél óra múlva halottam is hogy valaki jön be gondoltam hogy Dream haza jött ezért le is néztem de nem. Sapnap és Karl jött be az ajtón levették a cipőjüket és jöttem is fel, persze én megvártam őket és köszöntem nekik.

George: Sziasztok. Milyen volt a séta?

Karl: Nagyon jó, jó volt végre kicsit kint lenni a friss levegőn.

Sapnap: Igen jó volt.

Persze Sapnapen látszik hogy elmúlt az aggódalom aza arcáról. De el is hiszem én is így viselkedtem volna ha Dream lett volna rosszul tegnap és ma úgy döntene hogy ki akar menni.

Karl: George te jól vagy? Reszketsz- ami persze igaz volt de próbáltam nem mutatni hogy fázok.

George: Oh.. Igen talán egy kicsit lázas vagyok.. De nyugi már Dream gondoskodott róla.

Sapnap: És ő most hol van?

George: Azt mondta hogy mennie kell hisz van valami dolga.

Sapnap: Jah jó. Mikor ment el.

George: Olyan 2 órája.

Sapnap: És nem is vigyázz rád?

George: Tudok magamra vigyázni igaz azt mondta hogy ne keljek ki az ágyból és pihenjek, de én lementem enni, meg azt is mondta ha kell valami akkor szóljak neki.

Sapnap: Hát jó.. Akkor menj és pihenj.

George: Meglesz.

El is indultak a szobájuk felé.
Én is vissza mentem a szobába és vissza feküdtem az ágyba és vártam Dreamet.