「𝑻𝒐𝒌𝒚𝒐 𝑹𝒆𝒗𝒆𝒏𝒈𝒆𝒓𝒔 𝑶𝒏𝒆𝒔𝒉𝒐𝒕」

↦𝙳𝚛𝚊𝚔𝚎𝚗 « 𝚆𝚎 𝚠𝚒𝚕𝚕 𝚋𝚎 𝚑𝚊𝚙𝚙𝚢 »

Timeskip!Draken x Fem!reader
Nem tartalmazz spoilert és nem követi a mangát/animét!
━━━━━━━━━━━━━━━━━━

Drakent már középsuli óta ismerem, viszont akkor csak elmentünk egymás mellett. De pár évvel ezelőtt ismét egymásba futottunk és utána nem engedtük el a másikat. Mindössze 3 éve vagyunk együtt és fél éve vagyok a felesége. Lehet kicsit gyorsan haladtunk, de feleslegesnek gondoltunk várni, hisz mindketten ugyan úgy imádjuk egymást. Egyáltalán nem bánom, hogy ilyen hirtelen történt köztünk minden, mert Drakennel minden boldogabb.
Mikeyval és a többiekkel gyorsan összebarátkoztam.
"Úgy ennék egy kis dinnyét." jelentettem ki.
"Hogy micsodát? Y/n tél van." nézett rám Hina.
"De én akkor is ennék." szomorodtam el.
"Y/n-chan tegnap epret akartál ennél, ma dinnyét, holnap mi lesz?" kérdezte Mikey.
"Jól van na. Hagyjatok már békén!" mondtam. Pár percig bírtam csendben ülni anélkül, hogy bármit is mondanék.
"Éhes vagyok." szólaltam meg.
"Most ettél! Y/n-chan jól vagy?" kérdezte Mikey aggódva.
"Persze, minden rendben azt hiszem." válaszoltam.
"Szerintem viszont nincs." ellenkezett velem Hina.
"Ne aggódj Hina, tényleg minden rendben van velem." próbáltam megnyugtatni.
"Hinának lehet igaza." értett egyet Takemichi és Mikey is.
"Ti most ellenem fogtatok? Tényleg minden okés velem. Már milyen bajom lenne?" kérdeztem. Oké, lehet pár hónapja rosszabbul vagyok néha, de az is csak ritkán jön elő. Meg sokat eszek, de nagyon, mellette ott van az is, hogy mostanában sok dolgot megkívánok teljesen hirtelen.
"Mint például, hogy Y/n-chan terhes." mondta Mikey.
"Pontosan." helyeselt Hina.
"Várj én csak vicceltem." komolyodott el Mikey. Kínosan felnevettem, hogy ez nem lehet, hisz én képtelen vagyok arra, hogy anya legyek és egyébként is fiatalok vagyunk még ehhez.
"Igazából nem hülyeség amit Hina mond." értett egyet Takemichi.
"Lehetetlen." jelentettem ki.
"Akkor mivel magyarázod azt, hogy a hasad nagyobb lett az elmúlt hónapokban? A falánkságod? A szagoktól rosszul vagy és minden random dolgot megkívánsz. Ezek egyértelműen a terhesség jelei." sorolta fel Hina.
"Utálom, hogy igazad van." fogadtam el, hogy lehet terhes vagyok. Én csendben mérlegeltem, hogy mit is kellene tennem most. A többiek éppen engem beszéltek ki, hogy ezt hogyan nem vettem észre, de nem foglalkoztam velük. Abban biztos vagyok, hogy Draken boldog lesz, de akkor is úgy gondolom, hogy fiatalok vagyunk. Egyébként sem terveztünk még gyereket, úgy beszéltük meg, hogy ezt nem sietjük el. Persze, a gondolattól, hogy családot alapíthatok azzal a férfival akit szeretek boldogsággal tölt el, de valahogy mégsem vagyok felettébb boldog.
Arra figyeltem fel ahogy Hina utasításba adja Takemichinek, hogy hozzon nekem egy terhességi tesztet.
"Várjunk, mi lesz akkor ha tényleg terhes vagyok?" kérdeztem félve.
"Akkor Ken-chinel hivatalosan is egy család lesztek." mosolygott Mikey boldogan. Hina és Mikey arról beszélt milyen jó lesz ha születne egy kis babám. Ők miért ilyen nyugodtak ha én nem? Hatalmas pánik tört rám, hogy mi lesz ha. Nem tudom, hogy ez normális vagy sem, de félek. A gyerek vállalás nem olyan egyszerű tudom jól és én ehhez a feladathoz még nem vagyok elég idős.
Őszintén nem akartam megcsinálni a tesztet. Hina rám erőltette és közben próbált nyugtatni, de igazából ugyan úgy izgultam.
Kezdtem egyre türelmetlenebb lenni miközben vártam, hogy valamit kimutasson a teszt. Amint megláttam, hogy pozitív sírni kezdtem és egy kisebb boldogság fogott el. Továbbra is félek, sőt rettegek, de már egy gyermek van a hasamban akire vigyáznom kell mindennél jobban. Miután kicsit megnyugodtam fogtam is a telefont és Drakent hívtam.
"Te mit csinálsz?" kérdezte Mikey.
"Szerinted? Elmondom Drakennek!" válaszoltam.
"Y/n-chan ezt telefonomba akarod elmondani?" nézett Mikey.
"Dehogy, csak szólok neki, hogy jöjjön ahogy csak tud." feleltem.
Lehet egy kicsit megijesztettem Drakent, mert remegett a hangom és majdnem sírtam is, de minél előbb tudatni akarom vele, hogy gyermekünk lesz.
Mindenkit haza küldtem és végre egyedül lehettem a gondolataimmal. Tudom, hogy minden rendben lesz, hisz Drakennél jobb párt ki sem foghatam volna, szóval nincs okom aggódni.
Már az ajtóban vártam a szerelmemet és még ő is meglepődött mikor meglátott.
"Y/n valami baj van? A telefonomban olyan volt mintha sírtál volna." aggódott.
"Sírtam, de örömömben. Van valami amit el kell mondanom." ültem le mellé.
"Ugye semmi baj sincs?" kérdezte aggódva.
"Nyugi, ez egy boldog dolog. Legalábbis remélem, hogy neked is az lesz." próbáltam felkészíteni, de csak összezavarodtan nézett rám. Nagy levegőt vettem és behunytam a szememet is.
"Gyereket várok." mondtam ki. Draken semmit sem szólt így félve nyitottam ki a szememet, hogy láthassam a reakcióját.
"Szülők leszünk?" kérdezte könnyes szemmel. Megkönnyebülve bólintottam egyet, mire ő megölelt. Valami hasonló reakcióra számítottam, mégis boldoggá tett, hogy ilyen jól fogadta.
"Boldogok leszünk. Te, én és a kis babánk együtt leszünk." puszilta meg a homlokomat.

━━━━━━━━━━━━━━━━━
Sasaki_Fuji remélem tetszik és, hogy hasonlóra gondoltál! ✨💛