Riley Stark (Amerika Kapitány, Bosszúállók fanfic)

*44*

Néhány nappal később.

Most már mindenki tudja, hogy Tony Stark az apám.A csapat és az egész világ is, mert apa két napja tartott egy sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy nem az asszisztense vagyok, hanem a lánya.Ez nem is annyira érdekelt, mert teljesen máshol járt az eszem.Tudom, hogy a csapatnak is hazudtam, de legjobban az bánt, hogy Steve előtt is hallgattam.Ha elmondtam volna neki már az elején, akkor most minden másképp lenne.Próbáltam elérni, de nem veszi fel a telefont, az üzeneteimre sem válaszol és még a Stark Toronyból is elment.Csak ő jár a fejemben.Helyre kell ezt hoznom.Még ha akarnám sem tudnám letagadni, hogy mennyire hiányzik.

Steve szemszöge

Hideg zuhanyként ért, amikor Tony közölte, hogy Riley a lánya.Nem is ez a legroszabb, hanem az, hogy Riley hazudott.Annyira sem bízik bennem, hogy elmondja.Miért?Miért nem tud végre bízni bennem?

-Ártott neked az a bokszzsák?-kérdezte Natasha a falnak dőlve

--Te mindvégig tudtad, igaz?-kérdeztem, de nem fordultam meg

-Nem az én feladatom volt ezt elmondani.-felelte majd odajött hozzám

--Ki tudott még róla?-kérdeztem komoly hangnemben most már felé fordulva

-Chris, Pepper, Helen és Thor...Tudom, hogy dühös vagy, de nézd az ő oldalát is.-mondta komolyan

--Hazudott nekem...-pakoltam a táskámba

-Azért vagy dühös mert hazudott vagy azért, mert Tony az apja?Változtat ez azon hogy érzel iránta?-kérdezte

Nem szóltam semmit.

-Ne mondj le róla csak azért, mert Strak a vezetékneve...-mondta majd ott hagyott

Fogalmam sincs mit csináljak.Azt sem tudom Riley hogyan érez.Ha egyáltalán érez irántam valamit.Jobb lenne hazamenni és beszélni vele?Nem tudom.

Riley szemszöge

Ma már sokadik próbálkozom, hogy elérjem Steve-et, de most sem jártam sikerrel.

-A francba!-mondtam lehangoltan

Natasha jött épp a folyosón.

-Tessék.Azt hiszem ez most jól jöhet.Itt megtalálod.-mosolygott kedvesen Nat majd átnyújtott egy cetlit

-Imádlak.-öleltem meg majd ott sem voltam

https://m.youtube.com/watch?v=pTejfh7bF5Y

Kocsiba pattantam és a papíron lévő címre mentem.Sietősre vettem, így kb fele idő alatt odaértem.Eszembe sem jutott ez a hely, pedig Steve említette, hogy néha ide is eljön.A bejárattól odébb parkoltam le, majd kiszálltam a kocsiból és az épület felé mentem.Alig, hogy odaértem, Steve lépett ki az ajtón.

-Kérlek beszéljük meg.-álltam meg mögötte

--Miért nem mondtad el?Ennyit sem jelentek neked?-fordult meg és a szemembe nézett

-Sokkal többet jelentesz nekem, mint gondolod.-mondtam, de nem tudtam ránézni

--Ha tényleg így lenne bíznál bennem...

-Amit a liftnél mondtál...

--Nem számít mit mondtam...-mondta halkabban

-De igen is számít, mert nem érezhetsz így, úgy ahogy én sem...Én nem érdemlem meg.