Megvalósítani ~DNF-KarlNap~

12. nap, Iowa

-Sap, enned kell, már két napja rá sem néztél a kajádra.-ráncolta a szemöldökét Karl az asztal másik oldaláról.

Sapnap beleharapott az ajkába, miközben a tányérján sorakozó párolt zöldségekre és húsra nézett.

-Tudod, hogy akarod, Nick.

-Nem megy.-tolta el maga elől.

-Megbetegíted magad!-sóhajtott Karl,

-Miért kell itt lennem egyáltalán? A barátaimmal akarok lenni, nem egy szaros fogdában Iowában!-csattant fel.

-Jobb itt, mint odakint!-csapott egyre idegesebben az asztalra Karl.

-Azt hiszem, inkább lennék halott, mint beszorulva ide azzal a...-elgondolkodott a megfelelő kifejezésen.-pszichopatával!

-Azzal a mivel?-kérdezte Alex az ajtóban állva, lassan rázva a fejét.

-Nem úgy értette!-pattant fel a székéből Karl, próbálva védeni Sapnapet.

-Ülj le a picsába, Karl.

Karl hallgatott rá, és gyorsan leült.

-Jót tettem veled azzal, hogy befogadtalak, Nick.-sóhajtott, levéve a kesztyűit és a zsebébe téve őket.

-Ó tényleg? Mi jó abban, hogy egy olyan helyen kell lennem, ahol nem akarok?

-Megmentettem a seggedet!

-Faszság!-kiáltotta felállva.

-Egyenesen egy halál csapdába mennek, te hatalmas idióta! L'manbergnek annyi!-emelte fel a hangját Sapnapre mutatva.

-Mi a faszról beszélsz?-szorította ökölbe a kezét.

-Riválisok támadtak rájuk, meggyilkolták a miniszter apját, és városiakat végeznek ki napiszinten!

-Hazudsz.

-A barátaid egy háború közepébe csöppentek, Nick. Szerencsés vagy, hogy itt tartalak.

-Honnan tudnád mind ezt? Egy kibaszott hazug vagy, Alex!

Alex megforgatta a szemét, és egy sóhajtással elnyomta a motyogását.

-Qué tan estúpido es este hombre? Csak tudd, hogy szerencsés vagy, hogy itt vagy. L'manbergnek a következő hét során vége.-mosolygott még utoljára, majd elhagyta a szobát.

-Honnan a francból tudja ezeket?-dobta le magát a Karl melletti székbe.

-Komplikált.

-Te is tudod? Mond már meg, Karl!

A másik kicsit hezitált, majd a tányérján hagyott maradékot kezdte piszkálni a villájával.

-Ez nem egy olyan történet, amit nekem kéne elmesélnem.

-Tudtad, hogy Alex Cedar Rapidsban van, és direkt vezettél ide minket.

-Nem! Esküszöm, hogy nem! Elszakadtunk egymástól tavaly Dallasban, és akkor még teljesen normális volt!

-Normális? Az a csávó? Te azt csak álmodtad.

-Nem! Valami szarság történhetett vele, de nem volt mindig ilyen.

-Mint mindannyiunkkal, Karl. Ez ugyanaz a történet, csak másik szájból.

-Nem érted Nick, nagyon rossz dolog történt! Gondolom...

-Nem igazán érdekel, hogy őszinte legyek. Te nem... félsz tőle?

-Ezt hogy érted?

-Azonnal engedelmeskedtél neki. A szemébe sem mersz nézni, és te győzködsz arról, hogy ő jó ember?

Karl elkapta a tekintetét. 

Sapnapnek igaza volt, félt tőle. De ő sem hazudott, Alex régen jó ember volt. De egy apokalipszis rendesen megtud változtatni egy embert...

Kicsit rövidebb fejezet :)

BEJELENTÉS: Ezt a sztorit úgy november eleje-közepe fele fogom kb befejezni, úgyhogy arra gondoltam, hogy egy karácsonyi DNF sztorit fogok írni ezután :) Ez persze még változhat addig, meg én is átgondolom, kitalálom a sztorit stb. Úgyhogy jaaa, erre lehet számítani <3