Telarisz

Baráti tűz

Miután a tanár lelépett, Attila az arénába rohant.

- Mi volt ez? – kérdezte tágra nyílt szemekkel miközben felsegített.

– Arra én is kíváncsi lennék. - néztem végig a fegyveremen.

– Majd órák után, kiderítsük. Találkozzunk ott, ahol múltkor edzettünk. Ki kell próbálnunk néhány új dolgot. – halkult el egyre jobban ahogy merült el gondolataiban.

Alig vártam, hogy kiderítsem, mi volt ez az erő. Az órák hamar elmentek, ahogy tudtam rögtön kimentem arra a területre, ahol legutóbb gyakoroltunk. Szinte egyszerre érkeztünk meg.

- Nem volna jobb az arénába letesztelni a képességeket?  – tettem fel Attilának a kérdést.

- Már megmondtam. Minél kevesebben ismerik a képességeinket, annál erősebbek vagyunk. Mikor harcoltam, épp ezért nem használtam a képességeimet. A fickón látszódott, soha életében nem küzdött még, a kard remegett a kezében. Ellenben te, legalább is a harc végén kimutattad a fogad fehérjét. – mondta Attila komoran.

Ennek köze van a reggeli beszélgetésünkhöz?  - futott végig a fejemben a gondolat.

 - Talán félsz, hogy ellened használom ezt az erőt? - tettem karba a kezem.

. – Használod? – röhögött fel. - Sokkal inkább csak szerencséd volt. - mondta lenézően. - Na de váltsunk témát. Mi a neve?

 – Nem igazán értem a kérdést. Kiről beszélsz? – kérdeztem meglepve.

– És még te beszélsz arról, hogy legyőzöl? Fel sem tűnt neked, hogy egy másik személlyel van dolgod? - kérdi gúnyosan. - Mond csak, Trion úgy néz ki mint aki jeget használ? Hívd elő. - mutatott a fegyveremre.

– És hogyan csináljam? Ezt úgy parancsoltad, mintha profi lennék benne.

Attila jobbra nyújtotta kezét, amiben megjelent a kardja. – Viktória, mutasd magad. - egy pillanat sem telt el, s a lány megjelent. – Látod nem nagy dolog. Egyszerűen szinkronba kellene lenned a fegyvereddel. De neked még ez sem jött össze. Ha jól sejtem, még a nevét se tudod. - mért fel a tekintetével. - Kérdezd meg Triont, vagy még mindig nem vagytok beszélő viszonyban?

 - Talán, ha annyit beszélnék Trionnal mint te Viktóriával, meglenne az a bizonyos összhang.

 – És mi tart vissza? 

– Teljesen különböznek egymástól, kíváncsi lennék, te hol tartanál Trionnal. Nem lehet normálisan szót váltani vele. - förmedtem rá.

 – Ez a te dolgod. Elő tudod hívni vagy sem? Nekem ennél van fontosabb dolgom is. Nem igazán vagyok kíváncsi a gyerekes veszekedésetekre. – mondta Attila.

– Ez az én dolgom, hogy előtudom idézni vagy nem. Ha van jobb dolgod miért vagy itt?

 – Elég a dumából! - Egyszer csak elkezdtem süllyedni, azt követően beleszilárdult a lábam a talajba. – Két lehetőséged van, vagy előhívod a kardodat, vagy meghalsz! – mondta Attila, majd  elindított egy tűzlabdát az irányomba.

 – Emeld fel a kardot kölyök. - hasított át a fejemen Trion hangja. Felemelem a kardom, ami pajzzsá változott és levédte a támadást. – Most megfutamodsz ahogy szoktál, vagy a sarkadra állsz, és két lábbal lépsz? – mondta Trion.

- Van valami ötleted, hogy innen, hogy szabaduljak ki? - kérdeztem Triont miközben Attila közeledett.

- Még mindig túl gyenge vagy, ha továbbra is használsz csak kárt teszel magadban. - válaszolta majd visszaváltozott az eredeti formájára a kardom.

- Takarodj innen Trion. – szólalt meg az, aki az arénában is. Ezt követően, olyanná változott, mint harc közben. – Szúrd a kardot a földbe!- parancsolt rám a hang. Miután megtettem, a lábamat bezáró föld, teljesen átfagyott. Amint kirántottam belőle a kardot, a béklyóm megtört.

- Nem is olyan rossz. Csak legalább tízszer haltál volna meg ennyi idő alatt. - dünnyögte karhossz távolságból Attila. - Sokkal erősebé kel válnod. - tette vállamra a kezét, ezt kövezően pedig egyszerűen továbbsétált vissza az iskolába.

Mi volt ez az egész? Töprengtem miközben a fegyveremet vizsgáltam ami továbbra is a jeges formájában volt.

– Engem Razfalytnek hívnak. – szólalt meg hírtelen.

– Te már biztosan tudod az én nevemet. Mond csak, mért bújtál elő?

– Nem hagyhattam, hogy miattad csorbuljon meg a tekintélyünk. Minden esetre, már megismerkedtünk, szóval megpróbálok neked segíteni. Biztosra veszem, hogy az öcsémmel ellentétben én sikeresen felkészítelek.

 – Trion próbálkozott?! Mivel, hogy engem megalázzon? Akárhányszor próbáltam felé barátként közeledni, szimplán csak tűzbe tettem a kezem! Az a helyzet, hogy Trion személyisége, szöges ellentéte az enyémnek. - förmedtem rá.

 – Ha majd tudod mi az az alázat, akkor folytassuk tovább a beszélgetést. – mondta, majd a kard ismét felvette eredeti alakját.

– Egy újabb Trion.