Egy történet...
Bognár Alízról, akinek egy másodperc alatt omlott szét tökéletesnek hitt élete,
Antal Lilláról, aki hiába menekült a folyton felbukkanó múltja elől,
Kiss Ábelről, aki meg akart fejteni egy embert, de róla hullott le a lepel
és egy os...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az első tanítási nap reggele csak egy fokkal játszódott le jobban, mint az előző. Alíznak még kevesebb kedve volt felkelni, most, hogy már átélt egy napot az osztályával, de késni meg még annyira sem akart. Így aztán csak kétszer nyomott a szundi gombra, mielőtt kikecmergett volna az ágyából. A szobából kifelé húgát is felrázta, magára rángatta szigorúan a legfelső ruháit, felkapta az ajtóban heverő táskáját, és úgy ment ki reggelizni.
Marci reggeli pacsirta lévén már a konyhájukban ücsörgött, és kakaót iszogatott a "Legjobb tiszteletbeli bátyj" feliratú bögréjéből, ami még Alexa csodálatos ötlete volt karácsonyi ajándéknak a fiúnak, aki azóta is büszkén használta. Mondjuk Alíz pont ezért ellenezte, hogy megvegyék neki, mert tudta, hogy csak még jobban el fogja bízni magát tőle, de szokás szerint leszavazták. Neki pedig szokás szerint igaza lett.
– Jó reggelt! Szép napnak nézünk elébe – köszöntötte tiszteletbeli húgát Marci.
– Százszor jobbat, ha lehet. Nem tudná valaki közelebb hozni a hétvégét? – Alíz keservesen grimaszolva huppant le a fiú mellé, aki megnyugtatóan meglapogatta a hátát.
– Hidd el, nem akarod te azt! Még olyan sok jó tervünk a hétre, nem lenne jó, ha kihagynád.
– Az a baj, én is ettől félek...
Aznap bőven időben baktattak az iskola felé, így még az is belefért, hogy útközben Marci bemutassa az összes trükköt, amit előző nap Hunoréktól tanult. A kapun belépve hangosan köszöntek a már korosodó portásnak, aki vidáman biccentett feléjük, majd a termük felé vették az irányt. Legnagyobb büszkeségükre csak kétszer tévedtek el az épületben, amit Marci boldog kurjantással adott osztálytársaik tudtára, mikor végre a jó helyiségbe léptek be.
Alíz tudta, hogy nyugodt percekre nem számíthat az óra előtt, ha Kriszék mellé telepedik le, de mivel Lilla még nem érkezett meg, nem talált más választást. Levágta a táskáját a helyére, leült a székére, majd elővette a telefonját és a fülesét, de még így sem tudta teljesen kizárni a fiúk beszélgetését.
– Zseniális ötletem támadt! – Habár próbált nem foglalkozni velük, Krisznek ez a kijelentése nem tudta elkerülni a figyelmét. Kissé ijedten kapta fel a fejét a mobilja képernyőjéről. Váradi Krisztián zseniális ötletei leginkább arról voltak híresek, hogy egy cseppet sem számítottak zseniálisnak, és csak bajuk származott belőle.
– Mi? – Nándor érdeklődve hajolt hozzá közelebb.
– Mi lenne, ha üdvözölnénk a tanárainkat pár tréfával?
– Eszedbe se jusson! – Ezt már nem hagyhatta szó nélkül. A székéről felegyenesedve, szikrázó szemekkel csapta a kezében tartott tárgyakat az asztalára.
