A tündér hercegnő (Befejezett) [A.K. f.f]

Part 13

"Ennyi volt megtudtak mindent. Nem miattam de megtudtak. Nem mertem rájuk nézni belül tudom, hogy megismerték azt az oldalam amit nem akartam, hogy tudjanak."

-Mostmár minden össze állt. -Tony -Ezért akartak elkapni
-Kik akartak elkapni? -kicsit megfeszült Loki
-HIDRA -Stev
-Fiúk kifelé -Wan. Ezt most én sem értem
-De miért?
-3 hetet bekell pótolnunk és még ígért nekünk valamit Beth amit behajtunk -Nat
-Egy rossz mozdulat és kicsinállak titeket -Loki
Mindenki kiment én még mindig nem néztem rájuk.
-Beth. -ültek le mellém -Mikor akartad elmondani? Azt hittem mindent megbeszélünk -Nat
-Megesküdtem, hogy nem fedem fel magam -mondtam halkan
-Tehát te Thor és Loki? -Wan
-Unokatesók vagyunk. Odin pedig a keresztapám.
-Akkor te mi is vagy? -Nat
-Tündér és félig Isten
-Akkor te... -Wan
-Nem nem élek addig a tündérek nem élnek addig vagyis máshogy mondom mert én más vagyok mint a többi. Mivel ritka a képességem így én vagyok az egyetlen előttem meg a dédmamám volt. Ő mesélte, hogy addig fogok élni ameddig az "utódom" nem fog egy biztos alapon állni. Ő is csak az után halt meg, hogy úgymond kiérdemeltem a gyűrűt ami a sárkánytűz erejével mű -kopogtak. Emiatt nem tudtam befejezni
-Ki az?
-Csak szeretnék veled beszélni. Végeztetek? -dugta be a fejét Steve. Nat már vette a levegőt, hogy válaszol neki de megelőztem
-Gyere csak a lányok már épp menni akartak. -mondtam gyorsan ugyanis tisztáznom kell vele. Ránéztem a lányokra akik vették a lapot.
-Majd szóljatok, ha végeztek. -ezzel a mondattal Wan kitolta Nat-ot. Így csak ketten maradtunk a szobámba. Mikor becsukódott az ajtó Stev leült mellém majd a szemembe nézett.
-Jól vagy? -kérdezte közben megfogta a kezem én lehajtottam a fejem.
-Aha. Mostmár igen. Figyelj Stev nagyon sajnálom, hogy csak úgy elmentem de nagyon féltem, hogyha megtudják, hogy ki az akivel összejöttem és mit csinálnak majd vele. Azt hittem, hogy majd visszahoznak és másnap már mehetek is haza de nem így lett.
-Nekem az a lényeg, hogy jól vagy de azért elmondthattad volna, hogy Thor és pláne Loki a bátyáid akikről meséltél.
-Loki. -mondtam hirtelen ugyanis ő az akiből kinézem, hogy bántja Stev-t. -Ugye nem bántott? -kérdeztem majd újra a szemébe néztem.
-Nem, meglpődött de nem volt semmi baj. Bár mivel te éppen aludtál és az volt a cél, hogy felébresszünk így szerintem nem akart bántani addig ameddig nem kelsz fel.
-Megkönnyebültem.
-De mond csak, hogy-hogy Loki az akivel szorosabb a kapcsolatod ha nem....
-Nem. Evvel és jó pár dologgal tartozom magyarázattal. Loki olyan mintha a másik felem lenne mint Wan-nak Pietro vagy na érted nem?
-De értem ezért félt annyira. -mondta inkább magának
-Igen meg azért is mert én vagyok az utolsó aki feltétlenül megbízik benne és nem ítéli el. Leginkább amit a Földel tett.
-Hol voltál? -kérdezte terhelve a témát -Szép volt?
-Azt láttam, hogy mi ketten éjjel-nappal együtt voltunk boldogak mindenki elfogadott és nem volt semmi probléma.
-Hát az elejét megígérhetem de az, hogy semmi probléma nem lesz azt nem ígérem.
-Mikor csókolsz meg végre? -kérdeztem kb. úgy mint egy óvodás. Kicsit értetlenül fejet vágott ugyanis nem az előző témához kapcsolódik.
-Amióta itt vag nem csókoltál meg. Hiányzik. -a második mondatot már csak suttogtam de tudtam, hogy hallja.
-Erről van szó. -mosolyodott el. De még mindig nem csókolt meg. Ezért az ölébe másztam és én kezdeményeztem.

Át karoltam a derekát a lábammal. Neki döntöttem a homlokom a homlokára és becsuktam a szememet majd vártam. Két kezével átkarolta a derekam én meg a nyaka köré kulcsoltam a kezemet.

-Megőritesz. Ugye tudod? -suttogta. Majd megcsókolt. Lágyan csókolt de mégis szenvedélyesen. Olyan jó volt végre a karjaiban lenni. Mikor felkeltem és rájöttem, hogy eddig mennyit voltunk külön amit együtt is tölthettünk volna elkezdett hiányozni. Az a szép világ amiben voltam kezdett halványanodni és csak helyette feketeséget láttam. Köhögcsélés zavarta meg a romantikus pillanatunkat. Mi szétváltunk de nem néztünk oda. Csakis egymás szemébe.