Beleesve - [JIKOOK]

Kiütés

Azóta a nap óta, bármikor, amikor Kook közelébe vagyok, folyton feszültnek érzem magam. Pedig, hogy őszinte legyek, nem szerettem belé. Bár az igaz, hogy néha meg-meg állapodik a szemem a formás testén, a mindig pontosan beállított haján, az eres és erős kezein, amiken szinte mindig menőbbnél menőbb gyűrűket viselt, arcán, miközben zenét hallgatott és mosolygott. Vagy mikor éppen edzett és izmos mellkasára tapadt edzőpólója a nedvességtől. Neeem... Én soha...

Na jó... Bevallom... Igenis felkeltette az érdeklődésemet, bár már lassan 3 nap is eltelt és még nem is beszéltem vele erről. Valahogy sose volt hozzá szívem. Mi van, ha csak kihasznált? Vagy csak éppen akkor kívánt valakit és én kéznél voltam? Szerintem a legjobban úgy járunk, ha soha nem is tudom meg a kérdésekre a válaszokat.  Most van ennél fontosabb dolgunk is. Például az, hogy ma délután megbeszélésre megy ismét és csak a három testőr megy vele. Éppen ezért próbáltam minél többet pihenni, mert nem szeretném, ha a csinos és cuki nyuszi pofája megsérülne.

...

Lassan ideje lesz indulnunk, de előtte még egy gyors tájékoztatót szeretne tartani, hogy mi is képben legyünk a dolgokkal.

Amint beléptem a szobába, a szájam tátva maradt. Fekete és arany színű, apró mintás magasnyakú pulcsit vislet, amire egy bordó zakót vett fel. Jobb fülében 2 fülbevaló, haja kétoldalt kócosan elrendezve. Lábán fekete farmer volt egy magas szárú csizmával párosítva. Szívem nagyot dobbant, még azt is elfelejtettem, hogy hogy hívnak. Valószínűleg feltűnt neki, hogy bámulom, zavarában pedig megvakarta tarkóját.

Egy épeszű ember sem tudná megmondani erről az angyal külsejű férfiról, hogy egy maffiabanda vezérének a fia. Ha eddig nem is voltam szerelmes belé, vagy vonzódtam hozzá, na majd most... Most biztosan így van.

Röviden arról szólt a tájékoztató, hogy  az apja egyik alárendeltje ellenmaffiát alapított, hogy meggazdagodjon, vagy legalábbis pénzt csikarjon ki. Mint kiderült közben, eléggé elfajult a helyzet, mert civilek is belekeveredtek. Ha minden igaz, akkor volt néhány áldozat és ezt nem toleráljuk mi sem a legjobban. Szóóval... Most megyünk és egy kis csetepatét rendezünk.

Nem mentünk olyan sokan, mert hát mi értelme lenne. Fegyvereink a kezünkben, kibiztosítva, már csak a jelre várunk, hogy betörhessünk, amit rövidesen meg is kapunk.

Csak úgy sültek el a fegyverek és a felkészületlen lázadók pedig hulladoztak.

Éppen kifogytam a tárból, ezért behúzódtam a fal möge, mikor meglátom, hogy Kook is itt van fegyverrel a kezében és halálos pontossággal céloz. Csak annyira figyelmen kívűl hagyta azokat, akik nem voltak a célpontjai, hogy észre se vette, amikor rászegeztek egy pisztolyt.

Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy futottam neki és löktem fel. Még én is alig hittem el, hogy milyen hamar odaértem.

Mindketten a földre estünk, én pedig egy jó találattal kiiktattam a támadót. Kicsit érdekes pozícióban feküdtünk egymáson. Jungkook volt alul és pedig félig rajta feküdtem, másik kezemben pedig a fegyveremet fogtam. Arcunk olyan közel volt egymáshoz, én pedig akaratlanul is előbb szemébe, majd ajkaira néztem, de szerencsére észbe kaptam, ráharaptam szájam szélére és felugrottam, hogy felsegíthessem a földröl. Kook köszönetkérően rámmosolygott, mellé pedig egy kacsintást is csatolt. Dobbant egyet a szívem. A fenébe már!

Már csak egy terem volt hátra, ahol még nem jártunk. Kook ki akarta nyitni az ajtót, de én gyorsabb voltam és a kilincsre fogtam. Ránéztem, mire ő vette a célzást és hagyta, hogy én menjek előre.

Berúgtam az ajtót. Fegyveremet készenlétben tartottam és benéztem. Volt a szoba közepén egy dohányzóasztal, az asztal két végébe 1-1 kanapé. A szobában csak egy fényforrás világított, ami az asztalra volt irányítva. Hiába uralkodott a sötét a teremben, annyi fény még volt, hogy láthassam, nincsenek bent más emberek. Vagyis kettő kivételével. Valaki a kanapén ült, a másik meg mögötte állt.

- Már vártalak - szólalt meg rekedtes hangon az, aki ült. - Foglalj helyet - nézett Jungkookra, majd intett a másik ülőhely felé.

Kook nem törődött semmivel, csak megindult és kényelmesen helyet foglalt. Megigazította a zakóját és rámosolygott az előtte ülőre. ~Az enyém az a mosoly - durciztam be fejben~ Odaléptem Jeon háta mögé és még egyszer, utoljára körbenéztem. Mások is be akartak jönni, de Kookie nem engedte nekik. Aish! Valami nem stimmel. Rossz előérzetem támadt. Bezzeg ilyenkor hol van a két levakarhatatlan és hűséges testőr, Kai és Félix? Nem akartam elkalandozni, úgyhogy még egyszer körbenéztem. Készen kellett álnom mindenre.

- Rég nem láttalak drága Kookom! - emelte fel poharát.

Válaszul nem kapott semmi egyebet, csak egy komoly nézést Kooktól. Szerintem most nem volt ajánlatos hozzászólni, mert akár képes lett volna kinyírni akárkit csak a nézésével.

- Najó, ha nem, hát nem - adta fel. - Ha nem beszélsz, akkor térek én a lényegre Jeon. - kortyolt még egyet. - Valójában - kezdte el a hosszúnak íhérkező sztorit. - Ebben a világban mi mind csak bábok vagyunk. Emberi bábok. Mint a sakkban. Valaki lép egyet, a másiknak meg védekezni vagy ellentámadnia kell ellene. Most is pontosan ez történik - rámnézett.

Nem értettem még, hogy miért is, de hamarosan rájöttem. Valaki mögém settenkedett és egy gyors mozdulattal, semmi hang nélkül kiütött.

Sziasztoook! 💜

Még nem haltam meg, nyugi😅, csak nincs időm semmire nagyon... De itt az új rész. Kezdenek a dolgok beindulni, én mondom🤣

Pusziii🐰🐥😉