A csodadoktor

a csodadoktor - 73.rész - Eda és Doruk

Ferman elment a gyógyszerért a szobájába, addig a többiek leültek a nappaliban. Hakan éppen aludt Leyla pedig ott játszott mellettük.

- "Na mesélj szerelmem, miket csináltatok?" - kérdezte Doruk, és odabújt Eylülhöz.

- "Nos sokat túráztunk, este csillagokat néztünk, beszélgettünk és filmet néztünk... Annyira jól éreztem magam..."

- "Jól hangzik. És miért maradtatok még egy napot?" - kérdezte Doruk.

- "Annyira szép volt a hely, és minden annyira nyugis volt, hogy én akartam még egy napot maradni..."

- "És persze Ferman rögtön igent mondott...:) - fejezte be Eylül mondatát Ferman, aki addigra visszaért a gyógyszerrel - Kicsi, vedd ezt be, rögtön el fog múlni tőle az allergiánk."

- "Rendben. Szóval a bátyám felhívta Belizt, és megbeszélték, hogy nem probléma, ha maradunk még egy kicsit."

- "Persze, hogy nem. Basak asszony segített, de jól elvoltunk a gyerekkel." - mondta Beliz.

- "Nos, igen, Beliz csak régebben volt egy hisztérika, mostmár igazán könnyen belement. :)" - mondta Eylül.

- "Mi!? Ferman, elmesélted???" - kérdezte Beliz.

- "Öhm... Neeeeeem...!" - mondta Ferman.

- "Na most mondd meg mekkora tahó már, mindent elmondott!" - mondta nevetve Eylül.

Erre Beliz és Ferman összenéztek, és mindhárman felnevettek.

- "Kicsim, mi ez az egész?" - kérdezte Doruk.

- "Semmi, nem fontos. :) - mondta Eylül - De Beliz, tényleg köszönöm neked, hogy megengedted, nagyon jól éreztük magunkat. :)"

- "Ugyan drágám semmiség."

Néhány nappal később Eylül éppen a kórházban dolgozott, amikor kopogtattak az ajtaján.

- "Gyere!"

Eda lépett be.

- "A műtéti papírok miatt küldött Tanju doktor, azt mondta, nézd át, és írd alá." - mondta Eda.

- "Öhm... Persze, rendben..." - mondta Eylül és elvette a papírokat.

- "Azért ez nagyon furcsa, nem igaz? Nem gondoltam, hogy itt foglak téged újra látni ráadásul, hogy a főnököm is vagy..."

- "Nem vagyok a főnököd, Eda. Beliz kisasszony a főnököd, én csak az ő asszisztense vagyok."

- "Igen, igen persze. Vele még csak egyszer találkoztam. Azt mondták róla, ő a kedvese Ferman professzornak... Ferman Eryigit... Eryigit... Akár csak te... Ő a rokonod?" - kérdezte kíváncsiskodva Eda.

- "Úgy gondolom, nem emiatt jöttél, és ez nem tartozik a munkádhoz. De gondolom, úgy is tudod már, feleslegesen futod ezeket az udvariassági köröket. Ferman professzor a bátyám."

- "Ohh, milyen édes! - mondta gonosz hangon Eda - Az elveszett kis árva megtalálta a családját, Ferman bátyus személyében...!"

- "Neked ő Ferman professzor!"

- "Aha igen, hát hogyne. Gondolom nem merted neki elmondani a kis sötét titkaidat..."

- "Eda, elég! Az iratokat átnézem, és majd én odaadom Tanjunak. Elmehetsz."

- "Rendben, köszönöm, Eylül 'kisasszony' " - válaszolta Eda és önelégült mosollyal az arcán kiment.

A folyosón Dorukkal futott össze.

- "Doruk! Láttam a beosztást, együtt fogunk ügyelni... Iszunk előtte egy kávét?"

- "Aha, menjünk." - válaszolta Doruk és a büfé felé vették az irányt.

Eylül átnézte az iratokat, és miután mindent rendben talált, bevitte őket Tanju irodájába, Ferman is éppen bent volt.

- "Sziasztok. Tanju, minden rendben volt, a papírokat hoztam."

- "Rendben, köszi."

- "Ferman... - mondta Eylül a bátyja felé fordulva - Lenne rám egy perced?"

- "Persze, mi éppen végeztünk, gyere, igyunk lent egy teát."

Kimentek, majd Eylül beszélni kezdett.

- "Eda ma bent járt nálam..."

- "Igen? És mit mondott?"

- "Úgy viselkedik, mintha nem nyomozott volna már ki mindent rólam... Rólad kérdezett, szerintem készül valamire..." - mondta Eylül, és éppen akkor értek le a kávézóba, ahol egy csodás kép fogadta őket. Eda együtt kávézgatott Dorukkal, és éppen nagyon nevetgéltek valamin.

- "Hát az meglehet... - mondta nagyot sóhajtva Ferman - Eda tudja, hogy te és Doruk...?"

- "Nem hiszem... Mindegy, gyere, üljünk le."

Leültek, de Eylülnek megcsörrent a telefonja. Nazli hívta.

- "Szia Nazli, mond..."

Ferman közben nagyon figyelt.

- "Hogy egy buli csak a rezidenseknek... És Eda szervezte... Az ő lakásán..." - ismételte el Nazli szavait Eylül, hogy Ferman is hallja.

- "Dorukot, titeket, és Demiréket hívta meg... Nem, Nazli, köszönöm, hogy szóltál, de én nem megyek... Engem egyébként sem hívott meg, de este Belizzel leszek, átmegyek hozzájuk, dolgozunk kell egy kicsit, ilyenek... Rendben, köszi még egyszer, ti érezzétek majd jól magatokat." - mondta Eylül, és letette a telefont.

- "Buli?" -kérdezte Ferman.

- "Igen... Eda szervezett valami bulit..."

- "De így a buliban mindenkinek lesz párja... Gondolod, hogy Dorukot magának hívta el...?"

- "Nem tudom, sosem értettem, mit miért csinál. Mindegy, Doruk mindent tud, nem féltem őt. Este elmegy, attól nem félek, hogy kettőjük között lenne valami, de attól igen, hogy valami botrány lesz..."

- "Mindegy, ne idegeskedj, kérlek. Nálunk leszel, a munka pedig eltereli a figyelmed. Dorukban és a többiekben is megbízol, biztos, hogy nem lesz semmi baj. Eda csak barátokat akar szerezni..."

- "Az én barátaimat..."

Eylül nagyot sóhajtott, majd mindketten a tőlük messze ülő Edára és Dorukra néztek.

- "Ferman, ez olyan, mint valami rémálom. Életem legnagyobb ellensége éppen a vőlegényemmel kávézgat, és a barátaimmal fog bulizni..."

- "Ne gondolj már erre. Tudod, hogy Doruknak senki más nem létezik ezen a világon... Én és Beliz pedig melletted leszünk. Ne félj."

- "Rendben..."