Lola May levelei

55.

LolaMay: Szia, Poppy!
LolaMay: A legjobb napot fogtuk ki a látogatásra, nagymama ilyen jól már régen érezte magát.
LolaMay: Annyira feltöltődtem.
Poppy: Hali!
Poppy: Itt vagyok.
Poppy: És szinte ugrálok, annyira örülök, Lola May.
LolaMay: Hát még én!
LolaMay: Már sírtam is az örömtől vagy kétszer, mióta hazaértünk.
Poppy: Édesem, de cuki vagy, úgy szeretlek.
Poppy: Mesélj, milyen volt.
LolaMay 10 képet küldött
Poppy: De menő az öregcsaj!
Poppy: Nagyon jól néz ki, mintha meg lenne fiatalodva, komolyan.
LolaMay: Ugye? Sokkal erősebbnek is érzi magát mostanában.
LolaMay: Ahogy a nagyi meglátott, azonnal magához ölelt.
LolaMay: Bemutattam Matty-nek.
LolaMay: Matty virágot hozott nagyinak, egy csodaszép, vegyes csokrot.
LolaMay: Olyan hamar összemelegedtek, nagyi nem győzött nevetni Matty poénjain.
LolaMay: Matty elmesélte neki, hogyan is ismert meg engem.
LolaMay: És nagyit egyáltalán nem érdekelte a kora, semmi sem, csak az, hogy boldog legyek.
LolaMay: Hallanod kellet volna, ahogy azt mondja: Charlie, mázlista vagy, mert ez a fiatalember hihetetlenül elragadó, és beléd van bolondulva.
Poppy: Ó, de bírom a nagyidat!
LolaMay: Meséltem neki rólad is, örült, hogy sikerült befejezned a sulit, és annak is, hogy megismerted Ben-t.
LolaMay: Mutattam neki képet rólatok, és képzeld, ő is azt mondta, hogy Ben kiköpött olyan, "mint az a fickó abból a régi romantikus filmből, amit látott párszor".
Poppy: Haha, nem semmi a nagymamád.
LolaMay: Tényleg kellett már ez az egész, nagyon hiányzott.
LolaMay: Az idő csodálatos volt, a reggelit odabent fogyasztottuk el, a hatalmas ebédlőben, aztán kint voltunk az udvaron.
LolaMay: Pár önkéntes fiatal énekelt és verseket szavalt.
LolaMay: Régi dalokat játszottak.
LolaMay: Nagyi is és mi is szuperül éreztük magunkat, gyorsan elszaladt az idő.
LolaMay: Nehéz volt elköszönni tőle, de tartottam magam, mosolyogtam.
LolaMay: Ahogy kiértünk a kapun, kicsit elérzékenyültem.
LolaMay: Matt magához ölelt, és azt mondta, máskor is meg fogjuk látogatni a mamámat.
LolaMay: És ahogy kibontakoztunk az ölelésből, hosszasan megcsókolt.
LolaMay: Nem érdekelte, hogy körülöttünk szinte özönlöttek ki az emberek, ő csak azzal foglalkozott, hogy nekem könnyebbé tegye a búcsút.
Poppy: Túl cukik vagytok.
Poppy: Imádom, ahogy bánik veled.
LolaMay: Komolyan, kezdem azt érezni, hogy túl tökéletes az életem mostanában, mert valahogy minden összejött.
LolaMay: Van egy csodálatos barátom.
LolaMay: Enyém a világ legjobb barátnője.
Poppy: Szivi, én is nagyon bírlak.
LolaMay: Nagyi is jobban van a körülményekhez képest.
LolaMay: Lindsay is normális mostanában.
LolaMay: Túl szép ez az egész.
Poppy: Ne negatívoskodj nekem.
Poppy: Végre eljött a te időd, vár rád a boldogság.
Poppy: Beindult az életed, és ez még csak a kezdet.
Poppy: Annyi szép élmény jön még.
LolaMay: Úgyis régen sírtam már!
Poppy: Lolita, kérd meg Matty-t, hogy vigasztaljon meg.
Poppy: Egy kis éjszakai edzéssel.
LolaMay: Poppy, viselkedj!
Poppy: Matt King, védekezz!
LolaMay: Oké, le fogok merülni.
LolaMay: És fogalmam sincs, hová tettem a töltőmet.
LolaMay: Jó éjt, Poppy!
Poppy: Neked is, Lolám!

***

Lindsay: Hali, bocsi, hogy ilyen későn írok, de holnap reggel beugrunk hozzád. Ne ijedj meg, minden oké. Jó hírek! Puszilunk!