Hatalmas médiakatasztrófa lett a múlt hétvégi incidensből, de Sara segítségével sikerült mindent szinten tartani és végre valahára befogni a sajtó száját. Viszont így sem tudtuk azt megakadályozni, hogy a sajtónapon minden második kérdés Lando felé ez legyen. A végén már nem is próbálkoztunk, hanem inkább Lando teljesen unalmas hangnemben elmondta azt, amit mindenki másnak és csak bólogatott, amikor mások hasonló történeteket osztott meg. Kurvára le se szarták, hogy mi van Landoval, csak magukat akarták sajnáltatni, hogy már Ők is megéltek ilyet, csak abból nem lett ekkora médiahype.
Zak kivételt képez természetesen, mert Ő normális tanácsokkal látta el Norrist, aki szinte itta az amerikai férfi szavait, akárhányszor szóba került ez.
Viszont ezzel nem állt meg a balszerencse sorozatunk.
Totoval pont indultunk volna a lakásomból a pályára, amikor elkezdett csörögni a telefonom. Zak.
- Kislány, pozitív lettem - szólalt meg a főnököm abban a pillanatban, hogy fogadtam a hívását.
- Mi? Mégis hogy? Jól vagy?
- Nyugodj meg! Minden rendben, semmi tünetem sincs, de a teszt pozitív lett, szóval esélytelen, hogy hétvégén kint legyek a futamon. Plusz 10 nap teljes karantén.
- Ezt nem hiszem el - fogtam a fejemet, miközben Toto jelent meg mellettem az előszobában és értetlen tekintettel figyelte, hogy mi történik. - Van mindened? Nem kell bevásárolni vagy valami? Nagyon szívesen intézkedek.
- Nem, hagyjad csak. Mindent elintéztünk. Viszont, ez a csapat hazai futama. Andreasnak szüksége lesz rád. És mindenkinek. Sara tökéletesen fogja vinni a social oldalakat, neked ott kell lenned ahol én szoktam lenni, azokat a dolgokat kell csinálnod, amiket én szoktam csinálni. Több mint két évet folyamatosan mellettem voltál, szóval tudom, hogy a tökéletes emberre bízom a dolgaimat.
- Mi? - értetlenkedtem? - És mi van Deborah-val? - utaltam az új asszisztensére.
- Deborah nagyon ügyes lány és nagyon gyorsan tanul, de akkor is csak néhány hete van mellettem. Az ilyeneket nem tudnám rábízni, de megnyerted Őt magad mellé a hétvégére. Nem sokára át is emailezi a dolgokat, ahol meg kell jelenned. Bízom benned, kislány!
- Zak! Ezt nem teheted! - szóltam rá.
- Bocsánat, de nem hallak rendesen. Biztos rossz a térerő. Hajrá! - nyomta rám a telefont. Ledobtam az előszobában lévő komódra a telefont és feszültem a hajamba túrtam.
- Mi történt? - hallottam meg Toto hangját.
- Zak covidos.
- Basszameg.
- Igen - sóhajtottam fel. - Szóval köszöntsd a hétvégére a McLaren CEO-ját - mutattam végig magamon, mire Toto felhúzott szemöldökkel nézett végig rajtam.
- Mármint akkor te fogod mindenhol helyettesíteni Zaket a hétvégén?
- Nagyon úgy tűnik - ráztam a fejemet.
- És tudod már a programodat?
- Nem, Deborah nem sokára átküldi az egész naptárat - válaszoltam, miközben a kezembe vettem a telefonomat és az emailjeimet kezdtem frissíteni, hátha átjött már az egész hétvégi beosztásom.
- Akkor nagy örömömre szolgál, hogy én tudathatom veled, hogy ma az időmérő előtt a sajtótájékoztatón én fogok melletted ülni - nevetett fel, mire én azonnal rá kaptam a tekintetemet.
- Nem!
- De! - nevetett még mindig. - Zakkel lettem beosztva párba, szóval ha mindenhol te leszel, ahol neki kéne lennie, akkor az időmérő előtt találkozunk, drágám.
- Várj, megjött az email! - belenéztem a teljes beosztásba, kb minden félórában máshol kell lennem, cserébe az időmérőt, a sprintkvalifikációt és a futamot a kakasülön nézhetem a mérnökökkel, Zak helyén. De semmilyen sajtótájékoztatót nem láttam az időmérő előtt. - Tévedtél, Édes. Nincs semmi olyan sajtóesemény, ahol veled leszek.
- Mi? - kérdezte, majd kikapta a kezemből a telefonomat és elkezdte nézni a táblázatokat, de nem tudott a végére jutni, mert megcsörrent a telefonja. - Mondjad, Julia! Aha. Aha. Oké. Jó. Rendben. Fél óra és a pályánál vagyok - ahogy letette a telefonját, az enyémet is visszaadta nekem. - Andreas jön. Nem te.
- Sejtettem, hogy ez lesz a magyarázat - kuncogtam fel.
- Pedig milyen vicces lett. Folyamatosan zavarba tudtalak volna hozni, minden második szavammal - búgta a fülembe, miközben a derekamnál fogva magához húzott és belecsókolt a nyakamba.
- Te csak azt hiszed. Lehet én előbb tudtalak volna zavarba hozni téged
- Mégis mivel? - nevetett fel.
- Szerintem elég lett volna egy rövidke ruha - kacsintottam rá, majd kiszakadtam a karjaiból és felkaptam a kocsikulcsomat. - Külön kocsival megyünk, hosszú napom lesz!
- Igenis, asszonyom! - szalutált mosolyogva, majd nyomott egy csókot a számra, Ő is felkapta a kulcsait és már indult is a pályára.
--------------
Amíg Zak asszisztense voltam, már akkor tudtam, hogy elég sűrű egy napja a futamhétvégéken, de így, hogy nekem kellett csinálnom azt, amiket Ő csinál meg minden hétvégén... Minden elismerésem a pasié.
Hulla fáradtan estem be az irodámba és egyből a puha kanapéra vetettem magamat, miközben imádkoztam azért, hogy legyen nyugodt két percem, amíg semmivel sem kell foglalkoznom.
- Hé, Jenni - hallottam meg egy hangot az ajtóból, mire hangos nyögéssel emeltem fel a fejemet és megpillantottam Andreast, mire azonnal felpattantam a kényelmes fekhelyemről.
- Andreas! Szia!
- Nyugi, feküdj vissza. Megérdemelsz néhány perc pihenőt. Zseniális vagy egész nap. Mindenki odáig van - mosolygott biztatóan.
- Köszönöm. Nagyon sokat segítettél. Hálás vagyok.
- Ugyan már. Pihenj egy kicsit. De fél óra múlva már fejhallgatóval a füleden kell ülnöd a pitwall-on. Ott találkozunk! - intett mosolyogva.
Nagyot sóhajtottam, majd ránéztem a kanapémra. Annyira hívogatóan csábított magához, de muszáj voltam megemberelni magam és már most elindulni, mert máskülönben egy mosott szarként néztem volna végig az egész időmérőt. És inkább beszélek a fiúkkal 5-5 percet előtte, mint pihenjek. Így fel is kaptam a minimális cuccomat az irodámból és a paddock felé vettem az irányt. Út közben köszöntem minden szembejövő ismerős arcnak, amíg nem egy olyan arc jött velem szembe, amit az utóbbi néhány hétben nagyon jól és ügyesen el tudtam kerülni. Mondhatni bujdosni előle.
- Most nem tudsz menekülni - nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.
- Szégyellem magam, ezt jobb ha tudod - mosolyogtam a finn edzőre.
- Rendben, de ezzel nem magyaráztál meg semmit. Főleg nem azt, hogy miért nem válaszoltál a 30 üzenetemre és a 20 nem fogadott hívásomra - rázta a fejét.
- Ne haragudj! Kérlek! Csak teljesen máshogy alakult az életem egyből azután, hogy kinyitottam a mi kapcsolatunknak - mutattam magunkra - egy olyan ajtót, amit az elmúlt két évben valamiért nem. De aztán...
