Megmutathatom a műhelyt, bemutathatom a két szerelőt is, éppen a műhelynél járunk.
- A fiatal hölgy az új irodai dolgozó, raktáros asszisztens, a két szerelő, Carlo és Tomaszi, a hölgy neve. Lisbeth Benisch.
- Örülök, hogy megismerhetem a szerelőket, hiszen fontos munkát végeznek. – válaszolja.
Bemutatkozás után még beszélnek.
- Megyünk vissza az irodához, az első munkanapom, nem szeretnék tovább maradni, esetleg valamelyik napon, hátha nekem kell árut átvenni, és esetleg segítség kellene.
- Rendben van, segíteni fogunk szívesen. – válaszolja Carlo.
Az új irodai dolgozóval indulok is vissza, ha belép az épületbe, indulok a munkámat folytatni tovább.
- Örülök, hogy megmutathattam a bázist, ha valamilyen segítség kell, rám számíthatsz.
- Rendben van, szavadon foglak. – válaszolja Lisbeth.
Az épületet elérjük.
- Jó munkát kívánok az első napodhoz.
- Köszönöm.
Belép az épületbe, indulok a kis raktáramhoz, hogy ami kell, azt a kis taligába belehelyezzem, hamar megvan, így indulok a bejárat felé, a másik oldalt is elrendezhessem.
Fél órával később.
- Ez is kész, úgy látom szép lett, irány befelé, szünetelek egy kicsit, azután körbenézek a bázison, hátha találok még helyet pár virágnak.
Összepakolva lassan indulok is vissza, hamar be is érek.
- Vajon mennyi lehet az idő?
A mobilt megnézem, 11 órát mutat. Így a többit délután is elrendezhetem. A raktáramat elérem, mindent kipakolok, és megtörölve a helyére teszem. Az irodai épületbe szoktam menni, ha a mellékhelyiséget szeretném használni. A vécézés hamar megvan utána a kézmosás is.
Hamarabb főzhetem le a kávét a szerelőknek is, remélem Lisbethnek jól fog telni az első nap, kedves hölgy. Odateszem a főzőt, amikor megszólal a telefonom.- Vajon ki lehet ez?
Kezembe veszem a mobilomat, az egyik irodai dolgozó.
- Adalbert! A II. raktárhoz kellene menni, árut hoztak már Lisbeth is elindult, pár papír lesz nála, milyen árut kell átvenni.
- Rendben van, máris megyek. – válaszolom.
Indulok is rögtön. Az új dolgozót elérem.
- Első napodon, már feladatot kaptál! Ha eltévednél valamiben, szólj nyugodtan, segítek. – mondom érdeklődve.
- Igen, fogok szólni.
A raktárat elérjük a járművel együtt. A sofőr kezdi kinyitni a jármű hátulját.
- Itt vannak az áru papírjai, pár darab kerti gép lenne.
- Nyugodtan adja le, nem kell a zsiráfot használni, dobozba van, elbírom. – válaszolom.
- Nekem így is jó, ahogy adom, a hölgy kipipálja a papíron, ami jó. – mondja a sofőr.
Ahogy odapillantok, pár darab bozótvágó, metszőollók, kábeldobok, kevés apróság, és pár virágláda. Ahogy adja, úgy teszem le. Hamar megvan, így a sofőr visszakap pár iratot, egy marad az irodának. A sofőrtől elköszönünk, azután az árut a cikkszáma szerint helyezem a polcra.
YOU ARE READING
A Human Doomsday - I. A Vírus
Short StoryA Human Doomsday címet azért kapta, mert ami mostanában történik a világban, a vírus járvány adta az ötletet, hogy egy kis novella szerűséget írjak. Eredeti címe az lehet, Az Emberi Végítélet. Azért a borítója az emberi DNS, mert szerepet játszik ab...