A vámpírok birodalma I. Vámpírok között

5.fejezet: Ismerkedés

Mason szemszöge:

Kiszálltunk a kocsiból és elvegyültünk a tömegben, mert Dain keresett valakit. Arra már rájöttem hogy nem az igazgatónőt, akivel állítólag az a nagyon fontos megbeszélnivalójuk lenne. Én csak mentem Dain után és nézelődtem a tömegben, miközben rám rengeteg figyelem irányult mivel ember vagyok. Mindegyik ugyanazt csinálja, azt hiszik mivel ember vagyok undorral és megvetéssel néztek rám, páran azt hitték kajának hozott valaki. Miközben tovább mentünk hirtelen észrevettem hogy Dain megtalálta akit keresett. Egy hosszú szőke egyenes hajú, kékszemű lányt akin szép fehér egyberuha volt magassarkúval.

-Leila, kedvesem hogy vagy? - kérdezte Dain mosolyogva majd megölelte a lányt aki feltehetőleg velem egykorú volt és ezek szerint a neve Leila.

-Szia Dain, jól vagyok köszönöm, olyan régen láttalak. - mondta majd észrevett engem.

-Ő az akiről meséltél Dain? - kérdezte fülig érő mosollyal, aranyos volt és kedves a modorából pedig feltételeztem hogy nemes, esetleg főnemes lehetett.

-Igen, ő az. - mondta Dain és odaintett maga mellé.

-Leila, Mason, Mason ő Leila hercegnő. - mutatott be minket egymásnak. 

Udvariasan nyújtottam felé a kezemet, de hirtelen egy idegen kézragadta meg a csuklómat és próbálta meg kicsavarni a kezemet. Nem tudtam ki az, de ösztönösen cselekedtem. Nem hagytam magam, megfordultam és tiszta erőből lendült az öklöm. Egyszerűen megmerevedtem amikor megláttam a lány gyönyörű sötétbarna haját és két csillogó mogyoró barna szemét. Úgy nézett ki mint egy nőstény tigris támadásra készen. Létrejött a szemkontaktus és ő is megállt, de nem engedte el a csuklómat, a szorításából ítélve kétségkívül őrző volt vagy őrző tanonc. Csak álltunk, néztünk egymás szemébe és nem mondtunk semmit, a csendet végül Dain törte meg aki odalépett mellém.

-Ugyan, nyugalom minden rendben, szépen engedjétek el egymást és mutatkozzatok be. - mondta csendes de feszült hangon.

A lányra néztem, amint meglátta hogy nézem összeráncolta a szemöldökét. Rögtön elengedett és hátrált két lépést, ami tökéletes volt támadásra vagy védekezésre.

-Mégis mi ütött beléd, miért támadtad meg? - kérdezte Leila miközben odalépett mellé, látszott rajta hogy nem kedveli az ilyen helyzeteket.

-Mi az hogy miért? Hiszen rád támadt! - kiáltotta a lány.

Csilingelő hangja volt, lenyűgöző külsővel egy fekete farmer volt rajta fekete póló és fekete bőrkabát amiben úgy nézett ki mintha egy temetésről jött volna. Erre a gondolatra akaratlanul is elmosolyodtam.

-Mi olyan vicces?! - kérdezte felszegett fejjel és elkezdett felém jönni, de Dain és Leila közénk állt.

-Azt hiszem jobb lesz ha most távozunk. - mondta Dain most már ugyanolyan kimért és nyugodt hangon.

Csak bólintottam mert hirtelen minden szó a torkomon akadt és nem tudtam feldolgozni azt ami az imént történt. Egyszerre voltam lenyűgözve, felhúzva és átjárt a teljes döbbenet.

-Sajnálom Dain, nem tudom mi ütött belé. - mutatott Leila feltehetőleg a barátnőjére.

-Semmi sem történt, később találkozunk. - szólt oda Dain búcsúzásképp.

Aztán megfogta a karomat és elvezetett onnét. Egyrészt mert érezte hogy még mindig kába vagyok, másrészt minden kiment a fejemből amitől eddig stresszeltem vagy ideges voltam. Miközben pedig távolodtunk tőlük...nem bírtam levenni róla a szemem.